Kiss Emese Erzsébet – II. évfolyam, turizmus szak

Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Az Erasmus+ programról évekkel ezelőtt a barátaimtól hallottam először. Már akkor biztos voltam benne, hogy ha egyszer lehetőségem lesz rá, én is szeretnék ebben részt venni. A főiskola II. évfolyamos turizmus szakos hallgatójaként ragadtam meg az alkalmat, és negyedmagammal, csoporttársaimmal együtt vágtunk neki az Erasmus+ mobilitásnak, ezzel együtt az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának a 2020/21-es tanév tavaszi félévében.

Változásra vágytam, valami újra és arra, hogy kiléphessek a komfortzónámból. Kíváncsi voltam, vajon boldogulok-e egy teljesen más környezetben, ismeretlen „terepen”, egy nagyvárosban, ahol a három csoporttársamon kívül senki ismerős nem lesz a közvetlen közelemben, és ahol teljesen új élethelyzeteket tapasztalhatok meg.

Mivel a barátaim egy kisebb része Magyarországon tanul, mindig érdekelt, hogy ők hogyan élik ezt meg, hogy miben tér el az ottani oktatási rendszer az itthonitól stb. Ezért a mobilitás lehetőség volt számomra arra is, hogy mindezt átéljem anélkül, hogy az itthoni tanulmányaim helyett a Magyarországon való továbbtanulást kelljen választanom.

A mobilitást sok papírmunka, email-váltás és számtalan ügyes-bajos teendő előzte meg, míg végül megérkeztünk Budapestre és megkezdhettük tanulmányainkat. Időbe telt a kollégiumi elhelyezés kérdésének megoldása, a tantárgyfelvétel, a dokumentumok kitöltése és azok eljuttatása az illetékesekhez. Mindezekben Dr. Fodor Gyula, a Főiskola rektorhelyettese, valamint dr. Gönczy Sándor (II. RF KMF, Földtudományi és Turizmus Tanszék) és dr. Szalkai Gábor (ELTE, Regionális Tudományi Tanszék) mobilitási koordinátorok voltak segítségünkre.

Az első hetek viszonylag nehézkesen zajlottak, ám ennek is megvolt a maga szépsége. Időbe telt megtanulni a közlekedési útvonalakat, de sokszor okozott fejfájást az egyetemen belüli tájékozódás is. Az épület hatalmas volt, tele rengeteg hallgatóval, akik mindig mosolyogva segítettek, ha épp nem tudtam magam elkalauzolni a tanteremig. A tantermekbe lépve újabb meglepetéssel szembesültem: óriásiak voltak, szintén rengeteg hallgatóval, s a tanórák intervalluma is eltért az itthonitól. Két óra állt rendelkezésre, amelyen belül az oktató eldönthette, hogy pontosan mikor kezdi el az előadást. Ezt előre közölte velünk, s ennek megfelelően érkeztünk a másfél órás tanóráinkra. Hamar ráébredtem arra is, hogy ha a távolabbi padsorokból is látni szeretnék valamit a kivetítőn, akkor szemüvegre lesz szükségem.

Az órák mellett számos program állt rendelkezésünkre, melyeket koordinátorunk, Szalkai Gábor, vagy egyetemi mentoraink ajánlottak figyelmünkbe. Mindegyikünk mentora készen állt a segítségnyújtásra, ha elakadtunk bármiben az ott-tartózkodásunk ideje alatt.

Szabadidőmben igyekeztem találkozni rég látott Budapesten élő barátaimmal, akikkel közös programokat szerveztünk. Szerettem a pörgést, hamar felvettem a ritmust, és megtanultam jobban beosztani az időmet.

Mobilitásom során, március elején sikerült eljutnom Málta szigetére is. Akciós repülőjegyeket böngészve találtam rá januárban márciusi, budapesti indulással. Ekkor már tudtam, hogy helyben leszek és ennek tudatában le is csaptam rá. Ezzel megtörtént életem első várva várt utazós kis kalandja. „Szerencsésnek” vagy inkább áldottnak mondhatom magam amiatt, hogy ez sikerülhetett, hisz nem sokkal később mobilitásunk budapesti szakasza véget ért, a COVID-19 miatt haza kellett utaznunk. Rövidesen áttértünk a távoktatási formára és így is fejeztük be tanulmányainkat és mobilitásunkat, online tanórákkal és vizsgákkal.

Sok mindent terveztem, rengeteg dolgot szerettem volna még kipróbálni, tele voltam tervekkel és mindenképpen azon voltam, hogy azt a pár hónapot a lehető legtartalmasabban töltsem el. Véleményem szerint az ott töltött egy hónapot a lehető legteljesebben sikerült megélnem, s egy kis szomorúsággal vegyítve ugyan, de mindig mosolyogva gondolok majd vissza erre az időszakra. Az Erasmus+ program keretében történő pályázást életem egyik legjobb döntésének tartom.

Az Erasmus+ mobilitási programot olyan diákoknak ajánlom, akik szeretnék kipróbálni magukat egy teljesen más környezetben, akik szeretnék megtapasztalni az önállóságot és szélesíteni látókörüket. Azt gondolom, az Erasmus+ program az egyik legjobb módja annak, hogy ezt megtehesd!