Orosz Ildikó beszéde a KMPSZ XXVII. közgyűlésén

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) december 15-én tartotta XXVII. Közgyűlését Beregszászban. A Kárpátalja.ma az alábbiakban változatlanul közli Orosz Ildikó, az intézmény rektorának felszólalását.

Tisztelt egyházi és világi méltóságok! Kedves vendégek! Tisztelt közgyűlés!

Itt az idő, hogy megvonjuk a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség 2018-as mérlegét. Az elmúlt év még mindig a 2017-ben elfogadott oktatási törvény 7. cikkelyével történő hadakozás jegyében telt.

Precedens értékű dolog történt 2017-ben: megszakadt az a természetes folyamat és állapot, ami – a napjainkban Kárpátaljának nevezett régióban – évszázadok óta működött: természetes jog volt az anyanyelvű oktatás lehetőségének biztosítása a kisebbségek számára. Ennek a jognak a folytonosságát a főiskola Hodinka Antal Kutatóintézetének munkatársai egy könyvben is rögzítették, megcáfolva azokat a hamis állításokat, amellyel a médiát és Európát elárasztották az utóbbi években, miszerint ez a jog a környező országokban sem biztosított, csupán Ukrajna volt kegyes és engedett a kisebbségek túlzó anyanyelvű oktatási gyakorlatának.

Sajnos, annak ellenére, hogy a Velencei Bizottság megállapította a törvény jogsértéseit, és az államelnök vállalta, hogy a Velencei Bizottság határozatát végrehajtja, ebbe az irányba pozitív elmozdulás nem történt. A parlament nem szavazta meg a Velencei Bizottság által elvárt módosításokat. Ezen nem csodálkozhatunk annak fényében, hogy nekünk, magyar kisebbségnek írásos szerződésünk van Porosenko államelnökkel arról, hogy kisebbségi jogainkat biztosítja, megvédi, amennyiben mi, kárpátaljai magyarok őt támogatjuk az elnökválasztáson. Mintegy hetvenezren reá adtuk le voksainkat, viszont az elmúlt 4 évben az általa megígért dolgoknak pont az ellenkezőjét hajtotta végre velünk szemben. Elvették alkotmányos jogunkat, a szabad nyelvválasztás lehetőségét az oktatás teljes vertikumában. Amikor több mint 60 ezer aláírásunkkal ellátott kéréssel hozzá fordultunk, hogy vétózza meg a törvényt, már nem emlékezett aláírt ígéretére.

Ettől szomorúbb, hogy a konstruktív építő párbeszéd helyett, az Oktatási és Tudományos Minisztérium által szervezett, lekezelő, kioktató, iszapbirkózás jellegű látszat-tárgyalásokon kellett részt vennünk. Több fordulóra is sor került az év folyamán, ahol azt akarták velünk elhitetni, nekünk megmagyarázni, hogy nem jól értelmezzük a törvényt. Keresztkérdéseink kapcsán mindig kiderült, hogy mégis jól ismerjük az ukrán törvényt, és ami le van írva, az azt jelenti, amit a törvényalkotó honatyák gondoltak, amit nem tudunk elfogadni. Ilyenkor feltették a lemez mások oldalát, melyben elmondták, hogy őket csak a jó szándék vezérli, és higgyük el, más módszerrel, mint amit ők ajánlanak, az ukrán nyelvet megtanulni nem ukránoknak lehetetlen. Amikor új érveket hoztunk fel, melyek megállják a helyüket, akkor látszatlépéseket tettek, mintha elfogadnák érveinket, majd átiratban újra megpróbálták velünk elfogadtatni. Például a legutóbbi tárgyalásokkor elfogadták, hogy az ukrán nyelv és irodalom oktatásánál vegyék figyelembe az európai normákat és kompetencia alapú szabályokat dolgozzanak ki, és ennek megfelelően kérjék majd számon az ukrán tudást érettségikor. Össze is hívtak egy értekezletet, amelyen előterjesztették javaslataikat. Amikor alaposabban elolvastuk az előterjesztést, kiderült, hogy továbbra is a nemzetközi gyakorlatban ugyan létező kétnyelvű oktatást akarják kötelező jelleggel minden szülőre és diákra ráerőltetni, amit az európai államokban általában a magas presztízsű szülők választanak gyermekeik számára a többségi államok elit iskoláiban, önként. Magyarországon is vannak ilyen gimnáziumok, ahol egy évig csak az adott oktatás nyelvét tanulják, hogy képesek legyenek a következő évben a tantárgyak egy részét ezen a nyelven elsajátítani. De ez önkéntes alapon választható, így a gyermek anyanyelvi jogai nem sérülnek. A minisztérium újabb lépése azt jelenti, hogy az általa elképzelt oktatási rendet próbálja arany papírba csomagolva a „karácsonyfánkra rakni”, igyekszik elhitetni velünk, hogy abban az a szaloncukor van, amit mi is szeretnénk, közben a díszes csomagolás parafa dugót rejt csupán. Mintha nem teljes értékű gyereknek tekintenének és kezelnének tanulóinkat, minket pedig biztosan nem államalkotó, adófizető, alkotmányos jogokkal bíró polgárnak. Erre utal az a rendelet is, amelyben a miniszterhelyettes 2018 tavaszán a főiskola Esztergom termében tett ígéretet realizálta.

Hrojszman államelnök rendelete szerint 2019-ban a nem szláv anyanyelvű és a krími tatár érettségizők számára az emeltszintű ukrán vizsgán alacsonyabb átmenő ponthatárt határoznak meg, mint az ukrán ajkú vagy szláv nyelvcsaládhoz tartozó érettségizők esetében. Ezt akár pozitívan nyugtázhatjuk, végül is egy kérdésben a minisztérium állta a szavát. Üröm az örömben, hogy rendelet indoklásában nem az szerepel, hogy az esélyegyenlőség biztosítása érdekében csökkentik a ponthatárt, mert az ukrán nyelv és irodalom tesztek az ukrán anyanyelvű, ukrán iskolában érettségizett és ukrán szakra felvételizettek szintjéhez igazodik, ezért hátrányban vannak azok, akiknek az anyanyelve nem ukrán és nem ukrán szakra szeretnének felvételizni, tanulmányaikat nem ukránul végezték. A ponthatár módosítást, a rendelet szerint, a sajátos nevelési módszereket igénylők jogainak biztosítása érdekében hozták. Végül is, a kisebbségek is sajátos képességekkel bírnak, mert sajátos anyanyelvvel és kultúrával rendelkeznek. Ilyen értelemben nem is lenne sértő, amennyiben nem ismernénk az oktatási törvény ide vonatkozó értelmezését. A törvény szerint ebbe a kategóriába a valamilyen szinten sérült szellemi vagy testi fogyatékkal rendelkezők tartoznak. Tehát immár nemcsak Farion professzor asszony, hanem a Hrojszman által vezetett ukrán kormány is úgy gondolja, hogy a nem ukrán anyanyelvű nemzeti kisebbségek szellemileg fogyatékosak, mert más nyelven beszélnek és gondolkodnak, amiről kormányhatározat is született. Felháborítónak és sértőnek tartjuk, de a ponthatár csökkentéséről nem mondunk le. Nem mondunk le jogainkról sem annak ellenére, hogy bizonyos politikai erők és tényezők, akik nyíltan nem fedik fel arcukat, mindent elkövetnek, hogy megfélemlítsenek minket, elűzzenek szülőföldünkről, hogy ne vegyünk részt a közéletben, hanem meghúzva magunkat az ukrán állam marginális tényezőjévé váljunk. Erre lehet csak következtetni annak a kutatásnak a fényében, amit a főiskola Lehoczky Tivadar Kutatóközpontja végzett az ukrán hírforrások és törvények alapján. A „Kisebbségfigyelő monitoring” c. kutatásban a kárpátaljai magyar közösség ellen irányuló megnyilvánulások és cselekmények nyomon követését dokumentálták a 2014 és 2018 áprilisáig tartó időszakban. A tanulmány 182 esetet rögzített a magyarellenesség megnyilvánulásaiból. A megnyilvánulások nagy részében azzal vádolják közösségünket, hogy nem tudunk ukránul. A kárpátaljai magyarság járási, megyei képviselői, tisztségviselői, állami alkalmazottai, tiszteletben tartva az államnyelvet, megtanulták az ukránt minden állami segítség és támogatás nélkül, míg az ukrán honatyák nagy része mindenütt – így a médiában is – oroszul fejti ki gondolatait. Ez a kettős mérce jellemzi az országot, s hogy ez megszűnjön, fontos, hogy továbbra is kiálljunk saját véleményünk mellett.

A mai nap így arról is szól, hogy a pedagógusszövetség, a főiskola, a Területi Továbbképző Intézet Beregszászi Fiókintézetének közreműködésével kidolgozott ukrán, mint államnyelv kisebbségek számára című kerettantervet megvitassuk és jóváhagyjuk azt a változatot, amit beterjesztünk a minisztériumhoz. A kerettantervet véleményezésre eljuttattuk a pedagógusokhoz, december 12-én az elnökség összesítette a javaslatokat, beépítette a programba, így a mappában található változat tükrözi a kárpátaljai magyar szakemberek álláspontját.

De hagyjuk a siránkozást és a mérgelődést, beszéljünk arról, ami előrébb vitte anyanyelvi oktatási rendszerünket ebben az évben.

A tanév folyamán a minisztériumi tárgyalásoknak köszönhetően sikerült elérni, hogy az első osztályosok a magyar ábécéskönyv és munkafüzetek alapján sajátíthatják el a betűvetést és az olvasást. Az EMMI és Magyarország Beregszászi Konzulátusának támogatásával minden iskolába eljutottak a könyvek és a munkafüzetek. Köszönjük! Most már rajtunk a sor, hogy olyan tudást biztosítsunk gyerekeink számára, mint az anyaországban. Ezért felkérem a KTTI Beregszászi Fiókintézetét, hogy egyrészt a tantervet igazítsa a könyvek betűrendjéhez, másrészt szervezzen tanfolyamot a könyvek alkalmazásának elsajátításáról.

Megjelent a magyar nép története című segédtankönyv 1. része és a nyomdában van a 2. rész is. Amennyiben elkészül, tartsunk bemutatót, és a szerzők hívják fel a kollégák figyelmét az alkalmazás lehetőségeire.

25 éves gyermeklapunk, az Irka és szakmai folyóiratunk, a Közoktatás. A kiadványok a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásának köszönhetően jelenhetnek meg, ahogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatta a Tanítók Házának teljes rekonstrukcióját Beregszászban, amit pedagógusnap előtt adhattunk át. Tekintse mindenki a kárpátaljai magyar pedagógusok szakmai házának/hazájának és töltsék meg tartalommal, használják célszerűen.

2018-ban a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Szabolcs-Szatmár–-Bereg megye és Kárpátalja együttműködéséért felelős kormánybiztossága által vezetett, a BGA lebonyolító szervezetének közreműködésével megvalósulhatott a Kárpát-medencei óvodaprogram első üteme.

A program első ütemében, a magyar kormány döntésének értelmében Kárpátalja 2 197 326 135 Ft támogatásban részesült. Ebből a Kárpátaljai Római Katolikus Egyház 360 629 000 Ft-ot, a Kárpátaljai Görögkatolikus Egyház Ugocsai Esperesi Kerülete 182 020 000 Ft-ot, a Kárpátaljai Református Egyház 660 677 135 Ft-ot kapott , a KMPSZ 994 000 000 Ft támogatásban részesült a kárpátaljai magyar tannyelvű ukrán állami óvodák fejlesztésére.

A program keretében 50 oktatási intézmény került felújításra részlegesen vagy teljesen. A program részeként azokon a településeken, ahol több évtizede megszűnt minden szintű intézményes magyar oktatás, de a lakosság egy része magyar nemzetiségűnek vallja magát, új épület vásárlásával magyar óvodát szeretnénk indítani. Az óvodafejlesztési program első ütemében épületet vásároltunk Szerednyén, Alsókerepecen, Bakosban, Aknaszlatinán, Terebesfehérpatakon, illetve Eszenyben megvásároltuk az eszenyi községháza által elkezdett új óvoda fundamentumát. A program révén folytatódott a korábban a KMPSZ által megvásárolt kisgejőci kultúrház felújítása és átalakítása az óvoda és elemi iskola részére, miután szeptemberben ki kellett költözniük a református parókiából, ahol korábban működtek. A felújítási és ingatlanvásárlási költségek 79 838 877 hrivnyát, azaz 844 587 720 Ft-ot tettek ki. A támogatásnak köszönhetően 98 magyar, illetve magyar csoporttal is rendelkező óvoda kapott számítástechnikai eszközöket: 55 GB magyar népmesét tartalmazó laptopot, projektort és egy multifunkciós nyomtatót (fénymásoló-szkenner-nyomtató) 2 909 768 hrivnya, azaz 30 778 250 Ft értékben. Az óvodai bútorzatot is sikerült részben, illetve teljesen kicserélni 47 óvodában 6 130 818 hrivnya, azaz 65 922 774 Ft értékben. 30 oktatási-nevelési intézményben megújulhatott a konyhai berendezés is 3 628 402 hrivnya, azaz 38 383 603 Ft értékben. 10 óvoda új kerti játékokkal és pavilonokkal gazdagodott 735 160 hrivnya, azaz 7 904 946 Ft értékben.

Kinek jó ez és minden más magyarországi támogatás? Az ukrán média szerint ez csak a kárpátaljai magyaroknak jó. Egyrészt mi ukrán adófizető állampolgárok vagyunk, tehát az ukrán adófizetőket támogatja a magyar kormány a magyar adófizetők pénzéből. Olyan feladatokat vállal át, amit az ukrán adókból kellene megvalósítania az ukrán államnak, így közvetlenül az ukrán adófizetőket támogatja a magyar állam, közvetve az ukrán államot. Az ukrán állam válláról leveszi a felújítás terheit, ezzel az ukrán költségvetésben felszabadulnak azok az összegek, amit erre a célra kellene fordítani. A felszabadult költségvetési összegeket az ukrán állam átcsoportosíthatja más célokra, akár az ukrán tannyelvű óvodák vagy iskolák felújítására. A támogatás révén megújuló intézményekben a korszerűsítésnek köszönhetően nem csak a körülmények javulnak, de csökken az intézmény fenntartási költsége, rezsije, ami megint az ukrán állami költségvetést tehermentesíti.
A felújítások folyamatában ukrán adófizető cégekkel kötött szerződések alapján történik a felújítás, ami így munkahelyek megtartásával és teremtésével további állami költségbevételt generál. A kivitelező cégek ugyanis mind adóznak a bevételeik alapján, továbbá fizetik a munkáltatói, a hadi és egyéb járulékos adót a dolgozóik után. A dolgozók fizetik a személyi jövedelemadót, tehát így tovább gyarapítják az állami és a helyi önkormányzati ukrán költségvetést. A cégek a beruházáskor ukrajnai kereskedőktől és gyáraktól vásárolják az anyagokat, eszközöket, felszereléseket, így közvetve hozzájárulnak az ukrán gazdaság fejlődéséhez, a munkaerő megtartásához. Ezek a cégek szintén adóznak, és az ott dolgozók is fizetnek adót, ami ugyancsak az ukrán állami költségvetést gyarapítja. A magyar állami programok mindegyike hivatalosan, szerződések alapján érkezik az országba, az állami tőzsdén váltják be ukrán pénznemre, így még a banki szféra bevételét is segítik, amiből megint részesül az ukrán költségvetés. Amennyiben összeadnánk az összes különböző szintű és nemű adót, ami közvetlenül vagy közvetve az ukrán államháztartást gyarapítja, a támogatások 60-70 százalékát tenné ki. Még egy nagyon fontos tényező, ami miatt az ukrán állami vezetésnek többszörösen meg kellene köszönnie az ilyen típusú külföldi támogatást: nagymértékben hozzájárul az ukrán gazdaság kifehérítéséhez, nem kerülnek csúszópénzek, visszaadandó részösszegek személyekhez, hanem átlátható és követhető módon az ukrán költségvetésbe jutnak, közvetlenül vagy közvetve. Talán ezt sérelmezik sokan?

A KMPSZ által kidolgozott, és még a 2016-2017-es tanévben jóváhagyott bázisiskola program is elindult, valamint folytatódik a Keleti Partnerség Program is, melynek köszönhetően több oktatási intézményben történtek felújítások a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásának köszönhetően. A programok a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány közreműködésével jutnak el iskoláinkhoz, melynek elnöke Brenzovics László, igazgatója Vass Ilona. Köszönjük munkájukat!

Aki egy helyben topog, az előbb-utóbb elsüllyed, különösen, ha az alatta lévő talaj ingoványos. Ebből a bölcs népi gondolatból kiindulva a pedagógusszövetség sem egy helyben toporogni szeretne, hanem fejleszteni intézményhálózatát, hogy az minél vonzóbb legyen minden Kárpátalján élő magyar gyökerű számára. Azokra is gondolunk, akik esetleg otthon már nem beszélnek magyarul, de nagyszüleiket szeretik és velük ezen a nyelven szeretnének beszélni, vagy ha már nem élnek a felmenők, tiszteletükre megtanulnák őseik nyelvét. Ennek a gondolatnak a tükrében szövetségünk végzett egy teljes körű felmérést az iskoláinkban tanulókról, az iskolaelhagyásról, lemorzsolódásról, iskolaváltásokról, igényekről. A felmérés alapján kidolgoztunk egy átfogó koncepciót, amely több elemből áll és több programból, amihez ugyan nincs meg egyelőre a forrás, de aki nem álmodik és nem tervez, akinek nincs célja, az nem tud mit megvalósítani. A program lényege, hogy az óvodák fejlesztésén túl – ami a beiskolázás első és megalapozó láncszemét jelenti – az ukrán oktatási törvény által is garantált anyanyelvű fokozat az elemi iskola megerősítése lenne. A szülők számára az a vonzó elemi iskola, amely körülményeiben és tartalmában közel áll a család mentalitásához, törekszik a minőségi oktatásra, figyelembe veszi a szülők gyermeknevelés iránti elképzeléseit a pedagógia normákon és elveken belül. Az elemi iskoláknál nemcsak a meglévők felújítására gondoltunk, hanem a hálózat kiterjesztésére, elsősorban azokon a településeken, ahol most indulnak a magyar óvodai csoportok, de még nincs anyanyelvű folytatási lehetőség, mert 1944 óta nem működik magyar iskola. A koncepció eleme természetesen az általános és középfokú oktatás, a szakképzés megerősítése, valamint a felzárkóztatás, mint önálló program. A felzárkóztatásra elsősorban azokban az iskolákban lenne szükség, ahol az utóbbi években már többségbe került a roma, de magyar ajkú, azaz – szakkifejezéssel élve – a romungró diák. Ezen iskolák számára a felújítás mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a szakmai fogások elsajátítására az ott tanulók felzárkóztatása és fejlesztése érdekében, hogy a társadalmi rétegek közötti tudásbeli különbségek csökkenjenek, és ezzel továbbra is biztosított legyen a társadalmi egyensúly vidékünkön. A programok esetében, ahogy az elmúlt 30 évben, most sem számíthatunk az ukrán államra. Korábbi tapasztalataink szerint még mindig aktuálisak azok az okok, amivel kéréseinket elhárítják: szegény, fiatal, háborús helyzetben lévő államként örülnek, ha az állam alapfunkcióit el tudják látni, az olyan nyalánkságokat, mint a kisebbségek igénye, kérése, majd akkor fogják támogatni, ha megerősödnek. Kívánjuk, hogy ez minél hamarabb megtörténjen, lehetőleg még a mi életünkben. Mi nem akarunk mást, se többet, se kevesebbet, mint bármely szülő és pedagógus az országban és a világ bármely részén: jó minőségű oktatást biztosítani gyermekeink, és a ránk bízott nebulók számára.

Ezért így ismét csak az a választás áll előttünk, hogy a Jóistenhez fordulunk, akiről – Széchenyi szavaival élve – tudjuk, hogy soha nem segít közvetlenül, mindig csak közvetve. Rajtunk eddig Isten közvetett segedelme mindig az anyaországból érkezett. Ezért köszönjük a magyar államnak, az állam vezetőinek, akik immár több mint egy évtizede saját gyermekként kezelnek minket, hogy mindent megtesznek értünk. Köszönjük a magyar kormánynak, hogy felkarolta kezdeményezéseinket, reményt és jövőt biztosít az iskoláinkban tanuló gyermekek számára, kiáll mellettünk a ránehezedő legnagyobb nyomás ellenére is. Köszönjük a magyar adófizetőknek, akik szintén testvérnek tartanak, hogy nem mondtak le rólunk, és nem sajnálják tőlünk azt a támogatást, amit lehet, soha nem tudunk visszafizetni, de ígérjük, hogy a nemzet javára, közös jövőnk érdekében használjuk fel. Kérjük az Úristent, hogy segítse magyar nemzetünket, annak minden tagját, éljen bárhol is a világon, elsősorban a magyar államot, hogy fejlődjön legalább olyan ütemben és lendületben, mint a múlt években, a szebb jövőnk érdekében. Kérem Önöket ezen gondolatok jegyében is imádkozzanak karácsonykor, amely biztos elhozza a fényt, a világosságot. Áldott karácsonyt, békés, boldog, sikerekben gazdag, új esztendőt kívánunk mindannyiunk számára.

BEREGSZÁSZ, 2018. DECEMBER 15.


Nyílt nap a Rákóczi-főiskolán!
Hagyományőrzés és megújulás az iskola kulturális életében