4.3. Rendszerfigyelő grafikonok a panelen

A felső panel jobb oldali üres részén kattintsunk jobb egérgombbal. A megjelenő gyorsmenüből válasszuk a Hozzáadás a panelhez… parancsot. A Billentyűzet jelző-höz hasonlóan adjuk a panelhez a Rendszerfigyelő-t. Ezen jobb egérgombbal a Beállítások-ra kattintva (4.8. ábra) kapcsoljuk be a Memória és a Hálózat monitorozását is.


A panelen létrehozott három rendszerfigyelő grafikon valamelyikére kattintva az egér bal gombjával a Rendszerfigyelő alkalmazás ablaka nyílik meg. Az Erőforrások ablakban (4.9. ábra) részletesen láthatjuk az aktuális CPU, a Memória és a Hálózat használatot és előzményeit.

 
A Fájlrendszerek részben láthatjuk a telepítésnél létrehozott partíciók tulajdonságait (4.10. ábra).
 
 
A panelen létrehozott elemeket az egér középső gombját (görgőjét) lenyomva tartva elmozdíthatjuk. Mozgassuk őket a 4.11. ábrán látható helyre, majd a Zárolás a panelhez tulajdonsággal rögzítsük.
 
  
    4.4. Hálózati kapcsolatok ellenőrzése
 
Telepítésnél már beállítottuk a két hálózati kártyát. Amennyiben eddig nem csatlakoztattuk volna őket, most tegyük meg: az eth0 portját az Internet kapcsolatot biztosító eszközhöz, az eth1-et a switch-hez. Egyforma hálókártyák esetén a MAC cím alapján különböztethetjük meg őket. Válaszuk a Rendszer / Adminisztráció / Hálózat menüpontot. A megjelenő ablakban adjuk meg a root jelszót. A Hálózat beállítása ablakban (4.12. ábra) módosíthatjuk a hálózati eszközök beállításait.
 
 
A számítógép nevét, a tartománynevet és DNS kiszolgálók IP címeit a DNS ablakban módosíthatjuk (4.13. ábra).
 
 
Csatlakoztassunk egy megfelelőn beállított munkaállomást a switch-hez. Az IP cím lehet pl. 192.168.55.100, alhálózati maszk 255.255.255.0, alapértelmezett átjáró és DNS a kiszolgáló eth1 csatolójának IP címe legyen. Windows XP esetén ezeket a beállításokat a 4.14. ábrán látjuk.

 
 Indítsuk el a Parancssort és a ping paranccsal ellenőrizzük a kapcsolatot a munkaállomás és a szerver között:
 

C:\Documents and Settings\pferi>ping 192.168.55.1 192.168.55.1 pingelése 32 bájt méretű adatokkal: Válasz 192.168.55.1: bájt=32 idő=1 ms TTL=64 Válasz 192.168.55.1: bájt=32 idő=1 ms TTL=64 Válasz 192.168.55.1: bájt=32 idő<10 ezredmp. TTL=64 Válasz 192.168.55.1: bájt=32 idő=1 ms TTL=64 192.168.55.1 ping-statisztikája:     Csomagok: küldött = 4, fogadott = 4, elveszett = 0 (0% veszteség), Oda-vissza út ideje közelítőlegesen, milliszekundumban:     minimum = 0ms, maximum = 1ms, átlag = 0ms

Amennyiben a fentihez hasonlóan nincs elveszett csomag, akkor a kapcsolat működőképes.
 
Az Internet kapcsolatot legegyszerűbben a böngészőprogrammal (Alkalmazások / Internet / Firefox Web Browser) ellenőrizhetjük le (4.15. ábra). (A Firefox Könyvjelző eszköztárát kikapcsoltam, az eszközár tulajdonságainál a Kis ikonok használatát állítottam be).
 
    4.5. Karakteres parancsok

A kiszolgáló beállításához és üzemeltetéséhez meg kell ismerkednünk az alapvető Linux/Unix parancsok közül néhánnyal. Indítsuk el a Terminal programot (Alkalmazások / Kellékek / Terminál) (4.16. ábra).
 
 
A promt-ból látjuk, hogy pferi felhasználóként, a centos5 nevű gépen fut a program. A ~ jel arra utal, hogy a jelenlegi aktuális könyvtár a saját home könyvtárunk. Ezt ellenőrizzük is le a pwd paranccsal:
 

[pferi@centos5 ~]# pwd /home/pferi

 
Minden felhasználónak a /home könyvtárban van a felhasználói nevével megegyező home könyvtára, kivéve a root felhasználót. Az ő home könyvtára a /root.
Lépjünk a gyökérkönyvtárba a cd / paranccsal:
 

[pferi@centos5 ~]# cd / [pferi@centos5 /]#

 
A promt megváltozott, a ~ helyett a gyökérkönyvtár jele, a / szerepel benne.
Az ls paranccsal kilistázhatjuk egy könyvtár tartalmát. -l paraméterrel kiadva [1] a fájlokról minden információt megjelenít:

 
A gyökérkönyvtárban könyvtárakat látunk, erre utal a jogosultság mező első karaktere a „d”. A mezők jelentését a /bin könyvtár példáján a következő táblázat mutatja:
 

Jogosultság	Linkszám	Csoport	Felhasználó	Fájlméret	Idő	Fájlnév
drwxr-xr-x	2	root	root	4096	márc 17 20:53	bin

 
A jogosultság mező 2.-9. karaktere hármas csoportokra bontva a következő jogosultságokat mutatja:
 

rwx	r-x	r-x
Saját jog u: user	Csoport joga g: group	Többiek joga o: others

 
ahol r: read - olvasási jog, w: write - írási jog, x: execution - végrehajtási jog. Az olvasási jog a fájl vagy könyvtár tartalmának a megtekintését teszi lehetővé. Az írási jog a fájl illetve könyvtár írására és törlésére ad lehetőséget. A végrehajtási jog pedig fájlok esetén azt jelenti, hogy futtathatjuk a fájlt, könyvtárak esetén pedig beléphetünk a könyvtárba. Az adott betű a jog meglétét, a "-" jel pedig a hiányát jelenti.

Lépjünk be a home könyvtárunkba [2]:
 

[pferi@centos5 /]# cd ~

 
Hozzunk létre egy proba.txt állományt a touch paranccsal:
 

[pferi@centos5 ~]# touch proba.txt

 
Az ls -l paranccsal kilistázzuk az állomány tulajdonságait:
 

[pferi@centos5 ~]$ ls -l proba.txt -rw-rw-r-- 1 pferi pferi 0 aug  2 23.59 proba.txt

Bontsuk fel a jogosultság mezőt 1+3+3+3 karaktercsoportokra és vizsgáljuk meg, mit jelentenek ebben az esetben:
 

-	Egyszerű fájl
rw-	Az állományt tulajdonosa (pferi) olvashatja és írhatja. Nem futtathatja
r--	A pferi csoport [3] tagjai olvashatják, nem írhatják és nem futtathatják
r--	Mindenki más olvashatja, nem írhatja és nem futtathatja

 
A chmod parancs a jogosultságok módosítására szolgál. A következő parancs megvonja az olvasási jogot a többiektől:
 

[pferi@centos5 ~]$ chmod o-r proba.txt [pferi@centos5 ~]$ ls -l proba.txt -rw-rw---- 1 pferi pferi 0 aug  2 23.59 proba.txt

 
Látjuk, hogy a parancs sikeresen végrehajtódott, a 8. helyen szereplő „r” karakter „–” re változott. Tehát az állományt csak pferi felhasználó és a pferi csoportba tartozó felhasználók olvashatják, mások nem.

A következő táblázat a chmod parancs használatát magyarázza:
 

Kinek / kitől		Mit
u (user) - saját magunk g (group) - a csoport o (other) - a többiek a (all) - mindenki	+ adunk - elveszünk	r (read) olvasási jogot w (write) írási jog x (execution)  végrehajtási jog

 
Jogosultságot egy háromjegyű számmal is meghatározhatunk, aminek az első számjegye a saját, a második csoport, a harmadik pedig mindenki más jogosultságát mutatja. Az olvasási jog (r) négyet, az írási jog (w) kettőt a futtatási jog (x) egyet ér. Ezeket kell összeadni, hogy megkapjuk a jogosultságot beállító számot. Például:
 

[pferi@centos5 ~]$ chmod 710 proba.txt [pferi@centos5 ~]$ ls -l proba.txt -rwx--x--- 1 pferi pferi 0 aug  2 23.59 proba.txt

Magyarázat: 7 (saját jog) 4+2+1= rwx, 1 (csoport jog) 1= --x, 0 (mindenki más) 0= ---
Egyetlen parancs kiadásával beállítottuk, hogy mi olvashatjuk, írhatjuk és futtathatjuk az állományt. Csoportunk futtathatja és másoknak nincs semmilyen jogosultságuk

A du paranccsal könyvtárak méretét kérdezhetjük le. Az /sbin könyvtár mérete:
 

[pferi@centos5 ~]$ du -h /sbin 30M     /sbin

A --max-depth=n paraméterrel meghatározhatjuk a lekérdezendő alkönyvtárak szintjeinek számát. Az /lib könyvtár alkönyvtárainak mérete:
 

[pferi@centos5 ~]$ du -h --max-depth=1 /lib 145M    /lib/modules 2,1M    /lib/i686 4,9M    /lib/kbd 136K    /lib/rtkaio 1,1M    /lib/iptables 3,1M    /lib/security 44K     /lib/bdevid 3,8M    /lib/udev 16K     /lib/lsb 8,0K    /lib/firmware 60K     /lib/dbus-1 174M    /lib

A df parancs összegzi a szabad területet a merevlemezen és kiírja, hogy az adott könyvtár a fájlrendszer melyik pontjához csatlakozik:
 

[pferi@centos5 ~]$ df -h Fájlrendszer         Méret  Fogl. Szab. Fo.% Csatl. pont /dev/sda3              15G  2,7G   11G  20% / /dev/sda7             167G  240M  158G   1% /home /dev/sdb2             169G  188M  160G   1% /homemr /dev/sda2              38G  274M   36G   1% /var /dev/sda5             4,8G  138M  4,4G   4% /var/spool/squid /dev/sdb1              57G  180M   54G   1% /mentesek /dev/sda1             289M   27M  248M  10% /boot tmpfs                1014M     0 1014M   0% /dev/shm

Látjuk a telepítésnél létrehozott lemezrészek méreteit, a foglalt és a szabad tárterületét méretét és a foglalt terület százalékarányát.

Figyeljük meg a 4.17. ábrán azt a sort, amelyik a /root könyvtár tulajdonságait mutatja:
 

drwxr-x---   8 root root  4096 aug  2 22.39 root

Látjuk, hogy csak a root felhasználó vagy a root csoport tagja tud a könyvtárba belépni. Kíséreljük meg pferi felhasználóként:
 

[pferi@centos5 ~]$ cd /root -bash: cd: /root: Hozzáférés megtagadva

 
Ismerve a root jelszavát az su – paranccsal kérhetünk root jogosultságot:
 

[pferi@centos5 ~]$ su - Jelszó: [root@centos5 ~]#

 
root felhasználóként bármilyen állományt módosíthatunk, letörölhetünk. Legyünk körültekintőek root-ként dolgozva, lehetőleg csak az adminisztrációs feladatokhoz használjuk ezt a jogosultságot.

Amennyiben már nincs szükségünk a root jogokra, az exit paranccsal visszajutunk a pferi felhasználó környezetébe:
 

[root@centos5 ~]# exit [pferi@centos5 ~]$

Linux rendszereken az /etc könyvtárban találjuk magának az operációs rendszernek és különböző programoknak konfigurációs állományait. Ahhoz, hogy valamilyen program működését megváltoztassuk, általában egy szöveges állományt kell szerkesztenünk és az adott programot újraindítani.

A cat paranccsal megjeleníthetjük szöveges állományok tartalmát képernyőn. A resolv.conf állomány a telepítésnél megadott DNS kiszolgálók IP címeit tartalmazza:
 

[root@centos5 ~]# cat /etc/resolv.conf search suli.uz.ua nameserver 192.168.4.1 nameserver 8.8.8.8

Hosszabb szöveges állományok megjelenítésére használhatjuk a more parancsot, ilyenkor szóközzel lapozhatunk a szövegben:
 

[root@centos5 ~]# more /etc/inittab # # inittab       This file describes how the INIT process should set up #               the system in a certain run-level. # # Author:       Miquel van Smoorenburg, <miquels@drinkel.nl.mugnet.org> #               Modified for RHS Linux by Marc Ewing and Donnie Barnes # # Default runlevel. The runlevels used by RHS are: #   0 - halt (Do NOT set initdefault to this) #   1 - Single user mode #   2 - Multiuser, without NFS (The same as 3, if you do not have networking) #   3 - Full multiuser mode #   4 - unused #   5 - X11 #   6 - reboot (Do NOT set initdefault to this) # id:5:initdefault:

A képernyőrészlet az /etc/inittabszöveges állomány első néhány sorát mutatja. Ez az állomány mutatja, hogy operációs rendszerünkön milyen futási szintek léteznek és ezek közül melyik az alapértelmezett. Különböző futási szinteken különböző szolgáltatások indulnak el automatikusan, és vannak speciális szintek, amelyek a rendszer kikapcsolását (0 – halt) és újraindítását (6 – reboot) okozzák. Az id:5:initdefault: sor mutatja, hogy az 5. szint az alapértelmezett, ami a grafikus felületet jelenti.

A következő parancs:
 

[root@centos5 ~]# clear;cat /etc/inittab | tail -23

letörli a képernyő tartalmát, megjeleníti az előbbi szöveges állomány utolsó 23 sorát. Figyeljük meg, hogy ;-vel elválasztva több parancsot is írhatunk egy sorba, valamint a ”|” jel az egyik parancs kimenetét átirányítja a másik parancs bemenetére. A képernyőn megjelenő szöveg első két sora a következő:
 

# Trap CTRL-ALT-DELETE ca::ctrlaltdel:/sbin/shutdown -t3 -r now

 
Az első sor, mivel # jellel kezdődik, konfigurációs állományban nincs más szerepe csak a következő sor vagy sorok szerepét magyarázza. A második sor azt mutatja, hogy mi történik a Ctrl+Alt+Del billentyűk lenyomásakor. Alapértelmezés szerint rendszer újraindul (shutdown -r: kikapcsol és újraindul).
 
    4.6. A Midnight Commander
 
A fájlkezelési műveleteket és a szöveges állományok szerkesztését nagyon megkönnyíti a Midnight Commander program. A Terminál ablakban az mc paranccsal indíthatjuk (4.18. ábra). Tulajdonképpen ez egy Norton Commander szerű, kétpaneles fájlkezelő program, a legtöbb funkcióbillentyű rendeltetése is ugyanaz. (F3 - nézőke, F4 – szerkeszt, F5 - másol, F6 - áthelyez, F8 - töröl, F9 - főmenü, F10 - kilép, Tab billentyű - váltás panelek között)
 

A Terminálban alapértelmezés szerint az F10-nek más funkciója van, kilépésre használhatjuk az F9 / Fájl / Kilépés parancsot. A Terminál program Szerkesztés /  Gyorsbillenyűk / Menüelérés billentyűjének tiltása kapcsoló bekapcsolásával az mc-ben is használható lesz a F10 funkcióbillentyű.

A 4.18. ábrán, az mc jobb oldali panelében a /home/pferi könyvtár tartalmát látjuk. Több ponttal kezdődő állományt és könyvtárt látunk. Ezek rejtettek, az ls parancs ezeket nem jeleníti meg, csak ha az a parméterrel adjuk ki. Az mc alapértelmezés szerint megjeleníti a rejtett állományokat is. A proba.txt állománynak futtatási, x jogosultságot is beállítottunk, ezért van sárga színnel és csillaggal jelölve.
 
Szöveges állományok szerkesztéséhez az F4 billentyű megnyomásakor elinduló mcedit nevű programot fogjuk használni, ami a Midnight Commander programcsomag része.
Szerkesszük a proba.txt állományt: írjuk be a 4.19. ábrán látható sorokat.
 

A módosítás mentéséhez nyomjuk meg kétszer az Esc billentyűt és válasszuk az Igen kapcsolót (4.20. ábra).

 
    4.7. ADSL kapcsolat beállítása
 
Amennyiben az Internet szolgáltatóval a kapcsolatot ADSL modem biztosítja (4.21. ábra), csatlakoztassuk a modemet a telefonvonalhoz és UTP Patch Cord kábellel az eth0 hálózati interfészhez. Kapcsoljuk be a modemet a dokumentációjában leírtak szerint.
 

Adjuk ki root-ként a következő két parancsot:
 

[root@centos5 ~]# ifconfig eth0 0.0.0.0 up [root@centos5 ~]# adsl-setup

 
A második parancs elindít egy programot, ami segít beállítani a kapcsolatot. A megjelenő kérdések közül az első a szolgáltatótól kapott felhasználó névre vonatkozik (LOGIN NAME), a második a hálózati eszközre (INTERFACE). Ez esetünkben eth0. A harmadik kérdés arról szól, hogy megszakítsa-e a kiszolgáló kapcsolatot, ha nincs adatforgalom. Itt nem kell semmit beírni, csak üssük le az Enter-t (alapérték – nem). A következőkben a szolgáltató által megadott DNS kiszolgáló IP címét, vagy ha nem adott meg ilyet a szolgáltató a server szót. Ezután írjuk be a jelszót kétszer (PASSWORD). A következő kérdésre a válasz legyen nem (no), így a rendszerünk felhasználói nem bonthatják a kapcsolatot. A tűzfal (FIREWALLING) kiválasztásánál válasszuk a 0‑t, hiszen a későbbiekben mi magunk fogjuk meghatározni a tűzfalszabályokat. A következő kérdésre válaszoljunk yes-t, hogy a kapcsolat felépüljön a gép indulásakor. Ezután a program megjeleníti az általunk beírt adatokat. Elfogadva ezeket a kapcsolat beállítása befejeződik.

A következő parancs felépíti a kapcsolatot:
 

[root@centos5 ~]# adsl-start

Ellenőrizzük a kapcsolat működését a ping paranccsal.
Amennyiben nem épül fel a kapcsolat, ellenőrizzük a modem állapotát (megfelelően csatlakoztatott kábelek, világító LED-ek) a dokumentációban leírtak szerint. Ellenőrizzük, hogy az általunk megadott adatok megfelelnek a szolgáltatóval kötött szerződésben foglaltakkal.
 
    4.8. Az operációs rendszer frissítése

Frissítsük a kiszolgálón az operációs rendszert: Alkalmazások / Rendszereszközök / Szofstverfrissítő (4.22. ábra). A megjelenő ablakban adjuk meg a root jelszót. Frissítéskor a rendszer az Interneten elérhető tárolók alapján leellenőrzi, hogy milyen csomagokat kell frissíteni, letölti őket és telepíti.
 
Az Elérhető frissítések listájának megjelenése után kattintsunk a Frissítések alkalmazása gombra (4.23. ábra)
 

Első frissítéskor több mint 100 MB-ot tölt le, így ez a kapcsolat sebességétől függően akár órákig is tarthat (4.24. ábra).
 
 
A letöltött csomagok a /var/cache/yum könyvtárba kerülnek. A könyvtár méretét lekérdezhetjük a fentebb tárgyalt du -h paranccsal:
 

[root@centos5 ~]# du -h /var/cache/yum/ 19M     /var/cache/yum/updates/packages 38M     /var/cache/yum/updates 8,0K    /var/cache/yum/base/packages 28M     /var/cache/yum/base 8,0K    /var/cache/yum/extras/packages 2,0M    /var/cache/yum/extras 8,0K    /var/cache/yum/addons/packages 88K     /var/cache/yum/addons 68M     /var/cache/yum/

 
Az első frissítéskor importáljuk a letöltött csomagok ellenőrzéséhez szükséges kulcsot (4.25. ábra)

 
Amikor a GNU/Linux rendszer magja, a kernel is frissül, az új kernel használatához újra kell indítani az operációs rendszert.
Az aktuális kernel verziószámát az uname -r paranccsal kérdezhetjük le:
 

[root@centos5 ~]# uname -r 2.6.18-164.15.1.el5

A frissítés és telepítés végeztével indítsuk újra a számítógépet (4.26. ábra) .

---

[1] Egy parancs használható paramétereit lekérdezhetjük a --help paraméterrel. Részletes leírását a parancsról a man segítségével jeleníthetünk meg a képernyőn. Például: man ls. Kilépés a man-ból: q billentyű.
 
[2] A ~ karaktert nem kell feltétlen beírni, a cd parancs paraméter nélkül a saját home könyvtárunkba lép.
 
[3] RedHat alapú rendszereken felhasználó lérehozásakor létrejön a felhasználói nevével megeggyező nevű csoport is, aminek tagja a felhasználó.