Mátyus Dávid – III. évfolyam, turizmus szak

Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszeredai Kar

Az Erasmus programról még szakképzős diákként, 5 évvel ezelőtt hallottam először, s már akkor elhatároztam, hogy egyszer, felsőfokú tanulmányaim során mindenképp részt szeretnék venni benne valamilyen formában.

2019 őszén meghirdettek egy helyet az Erasmus+ program keretein belül a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Csíkszeredai Karára, turisztikai mérnök-menedzser szakra, amire gondolkodás nélkül jelentkeztem, ugyanis a korábbi években főleg földrajz szakra voltak ösztöndíjas helyek meghirdetve, turizmushoz közeli szakra pedig most először. Erdélyben már több alkalommal jártam korábban, de mindig csak néhány napot volt lehetőségem ott tartózkodni, így nagy örömmel töltött el, amikor arról értesítettek, hogy nyertem a pályázaton, ezáltal egy teljes szemesztert (félévet) tölthetek Csíkszeredában. Ilyen hosszú időt még nem töltöttem külföldön, így kíváncsian vártam, milyen lesz életvitelszerűen egy másik országban, más közösségben élni.

Hosszas papírmunkával, de zökkenőmentesen zajlottak le az előkészületek, hála a II. RF KMF Földtudományi és Turizmus Tanszéke mobilitási koordinátorának, Gönczy Sándornak, valamint Fodor Gyula rektorhelyettes úrnak, intézményi Erasmus-koordinátornak, akik készségesen segítettek minden felmerülő problémában.

2020. február 17-én vette kezdetét a program, de egyik barátommal már néhány nappal korábban elindultunk Csíkszeredába, hogy felfedezzük az erdélyi turisztikai látványosságokat, így eljutottam a Tordai-hasadékhoz, a Medve-tóhoz, a Gyilkos-tóhoz, valamint a Békás-szoroshoz, mely utóbbi véleményem szerint a világ egyik legszebb természeti látványossága. Csíkszeredába érkezve, bőröndjeimmel felszerelkezve nem keltettem nagy feltűnést, ugyanis a többi bentlakó többsége is ebben az időszakban költözött vissza az egyetem kollégiumába.

Az első napok a hivatalos ügyek intézésével zajlottak, melyben nagy segítségemre volt a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának Erasmus-koordinátora, Bors Hortenzia. Emellett az első hét a beilleszkedéssel telt, amellyel sohasem volt problémám a korábbiakban, így ezúttal, Csíkszeredában sem. A szobatársakkal, valamint a csoporttársaimmal könnyen megtaláltam a közös hangot, megmutatták a várost, hogy hol érdemes vásárolni, hol lehet kapni Csíkszereda legfinomabb kávéját és hol vannak a város legjobb éttermei.

A tanárok nagyban segítették beilleszkedésemet a csoport közösségébe, odafigyeltek arra, hogy ne induljak hátránnyal amiatt, hogy nem beszélem az ország hivatalos nyelvét.

A félév során az egyik legnagyobb élmény számomra az „Élelmiszerbiztonság” c. tárgy keretein belül szervezett terepgyakorlat volt, amikor látogatást tettünk a gyergyószentmiklósi Benedek-húsüzembe, ugyanis korábban nem jártam ehhez hasonló nagyüzemben, e mellett nagyon jó csapatépítő program is volt az alkalom csoportunk számára.

Az Erasmus programnak köszönhetően jutottam el életem első jégkorong-mérkőzésére, mely életre szóló élményt jelentett számomra.

Az első hónap elteltével már rutinszerűen jártam be az órákra, de ez március közepén megváltozott, ugyanis a COVID-19-es vírus terjedése miatt országszerte karantént hirdettek, melynek következtében megszüntették a kontaktórákat az oktatási intézményekben, így egyetemünkön is. Ezután vette kezdetét az online-oktatás, amellyel kapcsolatban kezdetben voltak kétségeim, de a tanárok megfelelő módon ismertették velünk ennek menetét, módját (azzal együtt, hogy ez számukra is új kihívást jelentett), így könnyen hozzászoktam a változáshoz. Ez annak is köszönhető, hogy minden szükséges segédanyagot megkaptunk a tanuláshoz, és megértőek voltak tanáraink, ha valamelyikünknek technikai gondjai akadtak.

Az oktatás kapcsán volt néhány különbség az otthoni, azaz a beregszászi főiskolához képest. Elsősorban az osztályozási rendszerben, mely a Sapientián 1-10-es skálán, míg Beregszászban 1-5-ös skálán történik. Érdekes volt számomra az is, hogy a teljes félév alatt tantárgyanként többnyire egy, hosszabb terjedelmű projektet kellett elkészíteni, hétről hétre haladva a részfeladatokkal, ezzel szemben Beregszászban folyamatosak a számonkérések, gyakorlati feladatokat, szemináriumi előadásokat teljesítünk, ZH-kat írunk stb.

A járványhelyzet miatt sajnálatos módon a szakmai gyakorlatot nem tudtam teljesíteni, ugyanis az utazási irodák működése államilag korlátozva van, és ami az egyik legnagyobb csalódás, hogy nem tudtam részt venni a Csíksomlyói Búcsún, ugyanis idén nem került megrendezésre, de a jövőben egyszer mindenképp el szeretnék majd jutni az eseményre.

Az Erasmus+ programot minden olyan fiatalnak ajánlom, aki szereti a kalandokat, nem fél a kihívásoktól, vagy csak ki szeretné próbálni azt, hogy hogyan zajlik az élet egy másik országban, más környezetben. Számomra a mobilitás egy életre szóló élmény volt – a festői szépségű Csíkszeredában tölteni ezt a félévet, barátságos és jó humorú emberek társaságában.

Soraimat Kölcsey Ferenc szavaival szeretném befejezni: „Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.”