A korszak bemutatása

A kárpátaljai magyarság 20. századi, sorsfordulókkal teletűzdelt történetének legtragikusabb időszaka az 1944-es szovjet rendszerváltás és annak a kisebbségi létbe kényszeríttet nemzetrészünkre vonatkozó következményei. A szovjet rendszer helyi megnyilvánulásának vizsgálata igazából még nem képezte körültekintő feldolgozás tárgyát. Ismeretes, hogy Kárpátalja 1944-ben bekövetkezett helyzetének rendezése után a történelmi eseményeket évtizedekig nem lehetett a nevükön nevezni. Nem jelenhettek meg levéltári és egyéb források alapján olyan munkák, amelyek a rendszer különböző elemeit – a tanácsok létrejöttét, a politikai tisztogatást, a földkérdés rendezését, az erőszakos kolhozosítást és kuláktalanítást, az egyházak és az ateizmus törekvéseit, az emberek tömeges deportálását, munkatáborokba való hurcolását – tudományos körültekintéssel értékelte volna az átalakítás folyamatában. A rendszerváltásig a szovjet hatalom kiépülésének valós hátterét csak a sztálini, majd a brezsnyevi éra szemüvegén keresztül, a rendszer által meghatározott szabályok szerint lehetett láttatni.

A Szovjetunió számára Magyarország harcoló, közvetlen katonai ellenfél volt és természetesen ennek a vidéknek a magyar lakosságát a magyar nép részének tekintették. Nem törődve azzal, hogy nemzetközi egyezményt hagynak figyelmen kívül – egészen pontosan a hágait, mely dokumentum szerint a polgári lakosság nem vonható felelősségre országa hadi cselekményeiért és semmilyen esetben nem lehet őket deportálni, vagy munkatáborokban dolgoztatni – november 13-án a 4. ukrán front törzse parancsot adott ki arról, hogy a Kárpátalján élő német és magyar nemzetiségű, 18 és 50 év közötti férfiaknak három napon belül jelentkezniük kell a legközelebbi szovjet katonai parancsnokságon.

A 4. ukrán front 0036. számú határozata

 1944. november 13.

(Részlet a dokumentumból)

„... Egész sor településen német és magyar nemzetiségű hadköteles személyek élnek, akiket ugyanúgy, mint az ellenség katonáit, le kell tartóztatni és hadifogolytáborba kell irányítani...

b) A német és magyar nemzetiségű hadköteles személyeket, akik Kárpátontúli Ukrajna felszabadított területén élnek, külön csapatokban, listák szerint, konvoj alatt hadifogolytáborba kell irányítani.”

A várparancsnokság 2. számú parancsa

 1944. november 13-án

Folyó évi november hó 14-től három napon belül jelentkezni kötelesek a legközelebbi városparancsnokságnál mindazok a katonák és tisztek, akik a magyar és német hadsereg kötelékébe tartoztak és a felszabadított Kárpátalja területén maradtak. Jelentkezni tartoznak német és magyar nemzetiségű hadköteles egyének is 18 évtől 50 éves korig.

 Ezen határidőn belül kötelesek ugyancsak jelentkezni mindazok, akik a magyar megszállás alatt Kárpátalján a rendőrség vagy csendőrség szolgálatában álltak.

Jelentkezni csak a városparancsnokságnál lehet naponként reggel 9-tő este 7-ig. A jelentkezés utolsó napja 1944. évi november hó 16-ika.

Mindenki, aki a jelentkezésnek nem tesz eleget, le lesz tartóztatva, és haditörvényszék elé kerül.

Városparancsnok

Láthatjuk, a parancsban nem esik szó arról, hogy az embereket közmunkára irányítják, vagy hogy egyáltalán elviszik őket. Ezért a magyarok – akik még ekkor nem sejtették, hogy mi vár rájuk – eleget tettek a parancsnak, jelentkeztek abban a hitben, hogy mindössze három napot fognak dolgozni, hogy segítsenek a háború után romokban heverő vidék helyreállításában.

A következő napokban listák szerint, NKVD – alakulatok kíséretében hurcolták el az embereket a sztálini lágerekbe. A magyar férfiak első gyalogos menetoszlopait 1944. november 18-án indították útnak szigorú katonai kísérettel a szolyvai gyűjtőtáborba. A rendelkezésre álló adatok szerint a fogvatartás embertelen körülményei miatt itt pusztult el a legtöbb kárpátaljai magyar. Később tovább hajtották őket különböző lágerekbe a Szovjetunió belsejébe. A kollektív büntetést kevesen élték túl. Az életben maradtakat 1946-tól kezdték fokozatosan hazaengedni.

Arról, hogy összességében hány embert hurcoltak el és lett áldozata a megtorló bánásmódnak mind ezidáig nem kerültek napvilágra pontos adatok. Az mindenesetre biztos, hogy a férfiaknak ez a nagyarányú deportálása máig kihat a kárpátaljai magyarság helyzetére, nincs olyan család a területen, amelyet valamilyen módon ne érintene, hiszen a „felszabadítóként” bevonuló szovjet hadsereg 00036. számú parancsa szerint, a kollektív bűnösség elve alapján elhurcolták a magyar férfilakosság színe-javát. Ezek nagy része soha nem tért vissza. A csoda folytán visszatértek közül pedig, az azóta eltelt 60 év során sokan úgy haltak meg, hogy az ottani eseményekről nem beszélhettek.

Mint a szovjet rendszer kiépülésének egyéb elemei, a málenykij robot sem képezhette széles kitekintésű, a tudományosság kritériumait mindig szem előtt tartó, elfogulatlan vizsgálódás tárgyát. E mögött nemcsak az húzódik meg, hogy korábban a téma tabunak számított, hanem az is hogy igazából nem történt meg az elhurcoltakra vonatkozó adatok széleskörű összegyűjtése és rögzítése egységes szempontrendszer alapján. Máig becsült számok vannak csak e tekintetben, ráadásul egyre kevesebb az elsődleges forrást jelentő túlélő, akik a pontos információk birtokába vannak.

Mindezen okból kifolyólag a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egy nagyszabású kutatást indított el, mely az elhurcoltakra vonatkozó adatbázis összeállítását célozza meg. Az adatgyűjtés kétféle kérdőív kitöltésén alapul: az egyik bázisát a túlélőkkel, a másikét az elhunytak hozzátartozóival készített interjú képezi. Mindezek mellett a túlélőkkel mélyinterjúk is készülnek.  A 60 éve történt tragikus események rögzítésével szeretnénk hozzájárulni múltunk jobb megismeréséhez és megőrizni azt az utókor számára.

A 2004-2005-ös évben a kutatás alábbi fázisai fejeződtek be: az  1944-ben elhurcoltak községenkénti és személyenkénti névjegyzékének, valamint az érintett községek listájának összeállítása; a túlélőkkel, valamint a hozzátartozókkal készítendő kérdőív és mélyinterjú-vázlat elkészítése, azok véleményeztetése magyarországi és helyi szakemberekkel; a kérdezőbiztosok kiképzése, a kutatás elindítása; a próbakérdezések elvégzése (10 db), illetve beindult a lekérdezés is, a különböző járások településein a túlélőkkel és hozzátartozókkal ez idáig 170 db kérdőív került kitöltésre.

A továbbiakban a régió valamennyi járására kiterjedő, kérdőíves és mélyinterjús módszereken alapuló adatfelvételt indítottunk el.

2004. novemberében a málenykij robot 60. évfordulóját méltatva a Főiskola tudományos emlékkonferenciát rendezett „60 éve hurcolták el a kárpátaljai magyar férfiakat” címmel. A rendezvényen jeles magyarországi és helyi előadók vettek részt, akiknek előadásait az alábbiakban közöljük.