A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség javaslatai a magyar nyelvű/magyar nyelvi oktatással kapcsolatban Ukrajnában

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség november 27-én írásban küldte meg Hanna Novoszad oktatási miniszternek a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos aggályait, módosítási javaslatait. A levelet a Kárpátalja.ma szerkesztőségéhez is eljuttatták, melyet változtatások nélkül közlünk.

A KMPSZ továbbra is várja a Velencei Bizottság azon javaslatának végrehajtását, mely szerint a megfelelő megoldás a 7. cikkely módosítása lenne, és a jelenlegi rendelkezés cseréje egy kiegyensúlyozottabb és világosabb megfogalmazással bíró szövegre. Ugyanis hosszú távon nem állja meg a helyét az az elgondolás, mely szerint a 7. cikkely jogszűkítő és diszkriminatív rendelkezései annak végrehajtási folyamatában orvosolhatók lennének az e törvénytől függőségben lévő speciális törvényben, illetve alacsonyabb rendű jogszabályokban, hiszen akkor feloldhatatlan törvényi ellentmondás keletkezne. Ezt igazolja a 2014-ben elfogadott felsőoktatási törvény módosítása. A felsőoktatási törvény 48. cikkelyének 3. pontja kimondta, hogy Ukrajna magánegyetemei, -főiskolái önállóan választhatják meg az oktatás nyelvét. Tehát a „Majdan” után, 2014-ben elfogadott törvény a Velencei Bizottság állásfoglalásának megfelelően rendelkezett. A parlament 2019. április 25-i törvénymódosításával megváltozott a 48. cikkely szövege, ami a felsőoktatási nyelvhasználatot szabályozza. A módosítás szerint az oktatás nyelve az államnyelv, és a nyelvhasználatot a közoktatási törvény, illetve az újonnan elfogadott nyelvtörvény szabályozza. Ezért jogos aggodalommal vagyunk azon törekvés iránt, hogy majd az ágazati törvényekben korrigálják a 7. cikkelyt, mert nem biztosított, hogy néhány év múlva a jogi összeférhetetlenség miatt azokat nem változtatják-e meg. Ezért továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy változtassák meg az oktatási alaptörvény 7. cikkelyét, melyben garantálják, hogy az önkormányzati és magán fenntartású oktatási intézményeknek joguk van megválasztani az oktatás nyelvét. Továbbra is elvárjuk, hogy az anyanyelvi/anyanyelvű oktatás terén biztosítsák a meglévő jogok megtartásának lehetőségét, ne szűkítsék az anyanyelvű képzés lehetőségét és javítsák annak minőségét az állami iskolákban. Továbbra is biztosítsák a magyar nyelvű tankönyvellátást minden tantárgyból az oktatás minden szintjén az óvodától a középiskoláig.

Az oktatás szakaszait illetően a kisebbségi jogok érvényesítése és a kisebbségi kultúra megőrzése érdekében javasoljuk a következőket:

  1. A törvény által garantált magyar nyelvű óvodai képzés számára dolgozzák ki vagy engedélyezzék a KMPSZ által kidolgozott anyanyelvi, népismereti képzés tantervét, annak módszertani bázisát, mert erre egyelőre állami szabvány nem létezik, nem történt a kérdésben előrelépés.
  2. Az elemi iskolai szintjén a következő problémákkal szembesültünk :

2.1. A jelenlegi szabvány nem teszi lehetővé a kisebbségi iskolák esetén, hogy az ukrán iskolákhoz hasonló szinten oktassák az idegen nyelvet, mert nincs külön órakeret az  idegen nyelv oktatására. A korábbi gyakorlat szerint a nyelvek oktatására szánt óraszám oktatandó nyelvenként meghatározta hány óra fordítható az ukrán, a nemzetiségi, így a magyar, és a választható idegen nyelv tárgyakra. A 2019/2020-as tanévre ezt úgy módosították, hogy egy óraszám keretében határozták meg a nyelvekre fordítható órák számát, majd egy másik rendelettel rögzítették, hány órában kötelesek tanítani az ukránt, ami a keret több mint a felét elveszi. A maradék óraszámon osztozhat a magyar és az idegen nyelv. Vagy az anyanyelvet, vagy az idegen nyelvet lehetne tanítani megfelelőképpen. A minisztérium a levelezéseink kapcsán egyértelművé tette, hogy mi dönthetünk, hogy idegen nyelvként a magyart, vagy mondjuk az angolt választjuk, mindkettő európai nyelv. Ezzel megkérdőjelezik a kisebbségek anyanyelvének jogi  státuszát, azt a külföldi nyelvek kategóriájába sorolják, mintha bevándorlók lennénk saját szülőföldünkön. Javasoltuk, hogy növeljék a kisebbségek számára a nyelvi keretet annyival, amennyi az idegen nyelvre fordítható óraszám az ukrán iskolákban, ez heti 2-3 órát jelentene felmenő jelleggel. Így az ukránt, az anyanyelvet és az idegen nyelvet ugyanolyan óraszámban tanulnák, mint az ukrán iskolákban, igaz a magyar tagozaton nagyobb lenne 2-3 órával a diákok heti megterhelése, de ezt a szülők vállalják, sőt kérik. Erre a válasz az volt, hogy a gyerekek egészsége érdekében nem tudják megadni, egyébként is az állami költségvetésből minden gyerekre egyforma összeget költhetnek, ha a magyar iskolások többet kapnak, csorbul az ukránok joga. Amennyiben így marad, akkor a nemzetiségiek joga csorbul, mert nem biztosított számukra az anyanyelv és az idegen nyelv elsajátításának lehetősége az ukrán iskolában tanulókhoz képest.

2.2. Az elfogadott szabvány ukrán nyelvből nem veszi figyelembe a kisebbségi nyelv sajátosságát, és teljesen irreális követelményrendszert tartalmaz. Nem az integrációt segíti a tanmenet, hanem az asszimilációt.

Javaslataink:

Az elemi osztályokban tegyék kötelezővé a második osztálytól kezdve az idegen nyelv oktatását, mint az ukrán iskolák esetében, heti 2-3 órában, ahogy az ukrán tagozatokon.  Ennek érdekében növeljék a kisebbségek számára a nyelvi keretet annyival, amennyi az idegen nyelvre fordítható óraszám az ukrán iskolákban. Így az ukránt, az anyanyelvet és az idegen nyelvet ugyanolyan óraszámban tanulnák, mint az ukrán iskolákban, igaz a magyar tagozaton nagyobb lenne 2-3 órával a diákok heti megterhelése, de ezt a szülők vállalják, sőt kérik.

Dolgozzanak ki reális állami szabványkövetelményt ukránból, mely figyelembe veszi, hogy ez a nyelv a magyar gyerekek számára második nyelv.

  1. Az általános iskolai szinten:
    • Az általános iskola végére a tantárgyak 40%-át kellene oktatni államnyelven: ez ellehetetleníti a minőségi képzést a közismereti tárgyak esetén. Egyrészt az elemi és általános iskolai átmenetnél azonnali nyelvváltást feltételez, ami pedagógiai nonszensz szinte minden tantárgy esetén. Mert, ha elemi iskola szintjén magyar nyelven tanulta a természetrajz tantárgyat a gyermek, akkor a következő évtől hogyan lehetne minőségesen oktatni a földrajzot vagy biológiát ukránul.
    • Az az elvárás, hogy a közismereti tárgyak oktatásánál a szaktanár készítse fel a diákokat az esetleges nyelvváltásra a következő évtől, szintén teljesen abszurd, mert neki nem nyelvet, hanem a szaktárgyat kell tanítani, és egyazon órán belül csak a minőség kárára történhet.
    • Amennyiben nem ukrán nyelvi környezetben él a tanuló, teljesen irreális elvárás az ukrán nyelv elsajátítása a 9. osztály végére B2-es szinten (egyes tervek C1-es) szintre teszik az elvárt ukrán nyelvismeret szintjét egy átlagos képességű magyar általános iskolai végzőstől. És mindezt úgy, hogy a jelenlegi tanmenetek egyáltalán nem a nyelvi kompetenciák fejlesztésére, a kommunikációra irányult tanmenetek, hanem szinte kizárólag grammatikai szabályok és azok alkalmazásának oktatását irányozzák elő, mintha már beszélnének ukránul. Az ukrán irodalom oktatása identikus a nemzetiségi és kisebbségi iskolások esetén, így irreális annak minőségi teljesítése, ráadásul a világirodalmat, amit eddig a magyar irodalom keretén belül tanították, most ukrán nyelven tervezik tanítani.
    • Az államnyelv ismeretét jelenleg olyan érettségi-felvételi vizsgával mérik a kimenetelnél, ami egyben felvételi vizsga ukrán filológiai képzésre, egy C1 típusúnak felel meg. A tesztek nem a nyelvi kompetenciákat mérik, hanem javarészt grammatikai ismereteket a leendő bölcsészektől elvárt szinten. A múlt tanévben a kisebbségi iskolák végzőseinek alacsonyabb ponthatárt állapítottak meg, de ez nem vonatkozott a nyelvi kérdéscsoportra, ami viszont bekerül az érettségi bizonyítványba, ezért sokan nem teljesítették, nem érték el a megfelelő pontszámot, és miután ez minden szakra, még a magyarra is kötelező, nem tanulhattak tovább.
    • Az oktatási tárca nem tett lépéseket az államnyelv oktatásának megreformálása céljából, a jelenlegi rendszer alapvetően nem teszi lehetővé az államnyelv elsajátítását kisebbségi iskolarendszerben a közoktatás szintjén.

 Javaslataink:

Az ukrán nyelvi oktatás minőséges biztosítását nem az óraszámok növelésében látjuk, hanem a szabványok, az ezekhez csatlakozó programok átdolgozásában, az adott kisebbség nyelvi sajátosságainak figyelembevételével. Ennek megvalósítása érdekében elengedhetetlen a megfelelő didaktikai ellátottság biztosítása: korszerű tankönyvek, munkafüzetek, iskolai szótárak, szakszótárak stb. Ukrajna függetlensége óta nem készült állami költségvetésből sem akadémiai, sem iskolai kéziszótár. Amiből iskoláinkban dolgozunk azt az UNE és a II.RF KMF tanárai készítették és a magyar állam pénzén adták ki. Első lépésben az akadémiai nagyszótárt kellene kidolgozni, majd erre alapozva a többit, és lehetőleg állami pénzen.

A magyar nyelv és irodalom oktatásának megtervezésekor vegyék figyelembe az alábbiakat:

  • a tantervi programokat és követelményrendszert igazítsák a magyarországi tantervekhez és követelményrendszerhez, mert mind a nyelv és irodalom szempontjából az a mérvadó, amit abban az országban dolgoznak ki, ahol ez az államnyelv, ott van rá megfelelő szakgárda;
  • a szakirodalom és a tankönyvek biztosítása érdekében tegyék lehetővé, hogy a magyar tannyelvű oktatási intézmények legalább magyar nyelvből és irodalomból a magyarországi tankönyveket és munkafüzeteket adaptálhassák, és használhassák az oktatásban. Ez az ukrán állam szempontjából még gazdaságos is lenne.

A nemzeti identitás megőrzése és az önismeret fejlesztése céljából a kötelező órakeret terhére vezessék be a magyar népismeret tantárgy oktatását heti 1-1 órában az 5–6. osztályokban és a magyar nép története tárgyat a 7–8–9. osztályokban szintén heti egy-egy órában. A KMPSZ kidolgozta és kiadta a magyar nép történetét, a magyar zene története című tanterveket, tankönyveket.  Kérjük, hogy engedélyezzék ezek beiktatását a hivatalos tanrendbe.

Az identitás alakulására ható tantárgyak tantervi programjának összeállításakor, mint például a művészet, ének-zene stb., a tantervek és követelményrendszer része legyen a magyar nemzeti sajátosság ismertetése.

 

  1. Középiskolai szinten:
    • Az új középiskolai szabvány ukrán nyelvből és irodalomból felsősfokú C1 nyelvvizsga szintjével identikus szintet tervez. A tervezett szabványok nem veszik figyelembe, hogy az ukrán nyelv a kisebbségek számára második nyelv, nem a nyelvi kompetenciák fejlesztését várja el a diákoktól, hanem továbbra is nyelvtancentrikus
    • Amennyiben nem változik az elemi iskolai szinten az idegennyelv oktatásának koncepciója, úgy általános iskolában a magyar gyerekek vagy újra nem tanulhatnak pl. angol nyelvet, esetleg úgy kell becsatlakozniuk ebbe a képzésbe, hogy előzőleg nem is tanulták azt a nyelvet.
    • középiskola képzési szinten az elvárás, hogy a tantárgyak 60 %-át oktassák ukrán nyelven ezen iskolák megszűnését vagy a minőség jelentős romlását eredményezi. A középiskolai szinten ezt határozottan elutasítjuk és a meglévő jogok teljes korlátozásaként értelmezzük: az asszimilációt segítő kényszerítő eszköz.
    • A nemzetiségek anyanyelvéből nem szerveznek központi vizsgát a független vizsgaközpontokban. Ez sértő és diszkriminatív.
    • A kisebbségi oktatás létét veszélyezteti a magas iskolai osztálylétszámok korlátja, amit 2020-tól kívánnak bevezetni. Pl. középiskolai szinten (10-11. osztályok)  40 tanuló esetén nyithatnak osztályt.

Javaslatunk:

Tegyék lehetővé a külső független felmérést anyanyelvből is, követelményrendszerét és tartalmát igazítsák az anyaországi érettségi követelményrendszeréhez.

Minden tantárgyból továbbra is biztosítsák a magyar nyelvű érettségi/felvételi teszteket a szaktárgyakból.

A szaktárcának figyelembe kellene vennie, hogy a legtöbb kisebbség esetében ugyanolyan követelményeket kell szabni a minimális osztálylétszámokhoz, mint a többségi nemzet esetén, a legtöbb településen az adott iskolák megszüntetését jelenti majd. Számos európai ország gyakorlatát figyelembe véve, pozitív szorzókat kellene alkalmazni a kisebbségi oktatást biztosító tanintézmények fenntartását illetően.

 

  1. Felsőoktatás

 

  • 2019-ben ugyanaz a parlament, amely a felsőoktatási törvényt 2014-ben elfogadta, mely szerint magán felsőoktatási intézmények maguk választhatják meg az oktatás nyelvét, a 2017-es oktatási alaptörvényre mint magasabb rendűre hivatkozva, az oktatás nyelvét a magánfőiskolák esetében is az ukránra korlátozta.
  • Továbbra sincs lehetőség, hogy az oktatás nyelve kisebbségi oktatás esetén része lehessen a központi érettségi rendszernek. Ugyan engedélyezve van belső érettségi, azonban ez nem az állami érettségi-felvételi rendszer része. Nincs lehetőség anyanyelvből tett érettségit egyetemi felvételi eljárásban kérni. Lehet angol, német, francia, spanyol, de sem román, sem szlovák, sem magyar nem lehet központi érettségi/felvételi, bár ezek mind az EU hivatalos nyelvei.
  • Az új felsőoktatási törvény ellehetetleníti a kisebbségi felősoktatást is, még a magánegyetemek esetén is. Mert a kimeneteli külső vizsgarendszer csak ukrán nyelven engedélyezné a mérést. Azaz, ha magyarul tanult is valaki a felsőoktatásban, a záró felméréseket mégis ukrán nyelven kellene teljesítenie, ami jelentős hátrányba hozza a magyar felsőoktatásban lévőket.
  • Az új felsőoktatási törvény a magánegyetemek autonómiáját azzal is korlátozni kívánja, hogy csak olyan személy töltheti be a rektori pozíciót, akinek az ukrán állam hagyta jóvá a rangját, beosztását (pl. docens). Ez szintén jelentősen eltér az európai normáktól.
  • A felsőoktatási törvény akkreditációs eljárása továbbra is szélsőséges normákat tartalmaz. A Kárpátalajai Magyar Főiskola pl. azért nem tudja licenzáltatni/akkreditáltatni az óvodapedagógia szakot, mivel nincs megfelelő nagydoktori címmel rendelkező személy, akinek az alapképzettsége is óvodapedagógus lenne.
  • A magánegyetemek munkáját megnehezíti a külföldön szerzett diplomák, tudományos fokozatok honosítási eljárása. Ebben sem tapasztalunk pozitív elmozdulást.
  • Továbbra is túl bürokratikus a külföldi professzorok alkalmazásának rendszere. Az alkalmazásukhoz hozzá kell járulni a megyei adminisztrációknak. Az engedély híján nem lehet számukra ideiglenes tartózkodási engedélyt kérni, így nem vállalhatnak munkát. Az ideiglenes tartózkodási engedélyt minden évben meg kell kérni, addig viszont nem kaphat munkavállalóit, sem adóazonosítási kódot. A professzorok fokozata akkor számít be egy intézmény minősített oktatóinak számába, ha azt honosítja, amit csak ukrán állampolgár kezdeményezhet, egyébként nagyon bürokratikus és helyenként megalázó eljárás, különösen egy nemzetközileg elismert tudós esetében.

Javasoljuk:

  • Tegyék lehetővé, hogy a magyar nyelvből is tehessenek érettségi/felvételi vizsgát a független vizsgaközpontokban. Továbbra is biztosítsák a magyar nyelvű felvételi/érettségi lehetőségét minden tárgyból.
  • A magánegyetemek esetén továbbra is biztosítsák, hogy az oktatás nyelvét a fenntartók válasszák meg, és ennek megfelelően a kimeneti számonkérést is az oktatás nyelvén tegyék.
  • Az akkreditációs normákat az európaiakhoz igazítsák.
  • Egyszerűsítsék az ukrajnai tartózkodási engedély eljárási rendjét, a külföldiek munkavállalási engedélyének rendjét.
  • A külföldön szerzett fokozatok honosításának rendjét egyszerűsítsék, új egyezményt kellene kötni Magyarországgal.

 

Elfogadva a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökségi ülésén
2019. november 20-án, 
Beregszászban