“Az 1956-os forradalom hatása és következménye a szomszédos keleti blokk országokban” című Kárpát-medencei tudományos konferencia a Rákóczi Főiskolán

„…Ezerhétszázhárom,
nyolcszáznegyvennyolc és ötvenhat:
egyszer minden száz évben talpra állunk
kínzóink ellen” –

írja Faludy György, a XX. századi magyar irodalom emblematikus személye, akit 1949-1953 között zártak a recski munkatáborba. Február közepén a Rákóczi Főiskola történelem hallgatóinak és oktatóinak zöme ott volt egy történelmi tanulmányi kirándulás keretein belül a Recski Nemzeti Emlékparkban, ahol az internáló tábor rekonstruált barakkjai megidézték a jelenlévők számára a letűnt kor szörnyűségeit. Faludy szellemisége mindenki szívébe költözött és a börtönversek sorai valósággal életre keltek a használati tárgyak, szerszámok és priccsek látványától. A rendszerváltás után nemcsak beszélhettek az emberek az ’50-es évek szörnyűségeiről, de megőrizhették vagy rekonstruálhatták azokat az emlékeket, melyek hűen tükrözik a forradalom brutális velejáróit. Nemcsak megőriznünk kell a forrásokat, de (meg)emlékeznünk és beszélnünk kell 1956 borzalmáról tisztelegve áldott magyar hőseink áldozata előtt. Meg kell vitatnunk és felszínre kell hoznunk az elhallgatott történelmet, melyre lehetőséget adott 2017. február 27-én tartott “Az 1956-os forradalom hatása és következménye a szomszédos keleti blokk országokban” című Kárpát-medencei tudományos konferencia. A rendezvényt Magyarország Beregszászi Konzulátusának megbízásából a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szervezte a Főiskola Győr termében, melyen magyarországi, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai előadók mutatták be kutatási eredményeiket különböző perspektívákból bemutatva az ’56-os forradalmat és annak következményeit.

A programot megtisztelte jelenlétével Dr. Bodnár Zsolt, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja.

Jelen volt Dr. Mélykúti Ferenc, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja, aki elmondta, hogy nem elég tudni, ismerni kell a valóságot 1956-ról. Ezért bír nagy jelentőséggel a történészek és szakemberek előadásai a konferencián, hiszen nemcsak a Budapest utcáin zajló forradalmat ismerhetjük meg, hanem azt is, hogy milyen hatással voltak az események a környező országokra, hiszen ’56 őszén a magyar nemzet egy szívdobbanásként harcolt szabadságáért.

Ünnepi beszédet mondott Dr. Orosz Ildikó, a II. RFKMF rektora, megyei képviselő, valamint Brenzovics László, parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke.

A konferencia színvonalát emelte részvételével és személyes családi élményei megosztásával Jánosi Katalin, Nagy Imre miniszterelnök unokája, festő-gobelinművész, Földváryné Dr. Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala elnöke, Dr. Ötvös István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Legújabbkori Történeti Tanszékének tanszékvezetője, Dr. Palasik Mária, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Kutatási Osztályának osztályvezetője, Gulyás Martin, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem PhD hallgatója, Dr. Seres Attila, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, Dr. Janek István, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, Dr. Lönhárt Tamás, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának Jelenkor Története és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének tanszékvezetője, Balahó Zoltán, a Nagy Imre Társaság elnöke.

A konferenciát Váradi Natália, történész, a konferencia szakmai szervezője moderálta, aki nyitó beszédében elmondta, hogy a programsorozat Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából került megszervezésre, mivel február 25-e, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon 2000 óta. 1947-ben, február 25-én hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a kommunistákkal szembeni kiállása miatt. Ez volt az első lépés azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket kiépítve a totális egypártiát. A politikus meghurcolása a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus időszakát jellemezte. A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak. Váradi Natália hangsúlyozta, hogy még ma sem tudjuk pontosan az 1956-os forradalom utáni megtorlások áldozatainak pontos számát. A jelenlegi kutatások alapján 21-23 ezer embert ítéltek el, 229 főt végeztek ki, 180-200 ezer fő emigrált, 16-18 ezer főt internáltak.

Az egész napos rendezvényen több esemény valósulhatott meg egy programsorozatot alkotva az ünnepi megnyitó beszédeket követően az előadásokkal kezdve. A tanácskozás gondolatmenetét folytatva egy kerekasztal beszélgetésre került sor, mely „A kommunizmus áldozatai a Kárpát-medencében” címmel Dr. Orosz Ildikó moderátor koordinálásával 13 szakember vitatta meg a II. világháborút és az 1956-os forradalmat követő szörnyű terrort és határozatot hozott arról, hogy a Szolyvai Emlékparban emlékművet állítanak a meghurcoltak számára. A beszélgetésen a következő történészek és szakemberek vitatták meg a résztvevőkkel a konferencia kapcsán felmerülő kérdéseket, lehetőséget és ötleteket: Dr. Galambos Sándor, az MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának főlevéltárosa, Dr. Sallai József, a Nagy Imre Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetének alelnöke, Dr. Püski Levente, a Debreceni Egyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezetője, Dr. Pallai László, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének intézetigazgató-helyettese, Dr. Csatáry György, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője, Dr. Molnár D. Erzsébet, Dobos Sándor és Molnár Ferenc, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársai. A kerekasztal beszélgetés központi kérdésköre a „hogyan tovább” lehetőségeinek felvetése volt. Dr. Orosz Ildikó felvetette egy ötletbörzét indítva, hogy az összegyűjtött anyagokat minél több fórumon közzé kell tenni használva a korszerű technológiákat. Kiemelte, hogy fontos lenne, ha nemcsak az informális tudásba, de a formálisba is, az európai történelem oktatásba is bekerülne a XX. század kommunista diktatúrájának szörnyű terrorja, s nemcsak az érintett területek lennének tisztában saját családtörténetek, tragédiák árán. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a Szolyvai Emlékpark márványtábláin a kárpátaljai áldozatok mellett a magyarországi és erdélyi elhunyt személyek neveivel egészüljön ki így alkotva egy nemzeti gyászhelyet, ahol külön parcella lenne kialakítva az ’56-os meghurcoltaknak. „Neveket akarunk hallani” vezérmondat zászlaja alatt megbeszélésre került az a 804 személy is, akik az Ungvári Börtönben raboskodtak az 1950-es években. A társaság egyöntetűen javasolta, hogy ne csak számok álljanak az épület falán lévő emléktáblán, de névszerinti felsorolás is.

Ezután egy ünnepélyes ösztöndíjátadó ünnepségre került sor, melynek keretén belül két történelmi témájú pályázat nyertesei kerültek elismerésre. A pályázati kiírások két történelmi témakörben várták a beérkező dolgozatokat, esszéket. A „Nagyapám azt üzente Szolyváról” c. pályázat célja az volt, hogy különböző korosztályú helyi fiatalok málenykij robot és Gulag témában kutatást végezzenek családi, személyes történetek tárjanak fel, dolgozzanak fel és dokumentáljanak. Az „1956 Kárpátalja emlékezetében” című pályázatra beérkező pályázatok pedig az 1956-os forradalomhoz kötődő helyi emlékek és a forradalom mellett kiálló személyeket ért megtorlásokat mutatták be továbbá a Szovjetunió szétesését követően a forradalom eszméinek megjelenéséről tesznek említést, vagy számolnak be az akkori kárpátaljai magyar közéletben. A dolgozatokat a szervezők 2017. február 21-ig várták, melyet szakmai zsűri bírált. Az ösztöndíjakat Dr. Torzsa István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja adta át a 17 nyertes pályázónak, akik a szervezők nagy örömére Kárpátalja valamennyi járását képviselték.

A színvonalas programsorozat bannerkiállítással ért véget, melyet a résztvevők az állófogadás alatt tekinthettek meg a Rákóczi Főiskola Átriumában.

A konferencia az 1956-os Emlékbizottság megbízásából a Közép- és kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány támogatásával valósul meg a II.RFKMF szervezésében Magyarország Beregszászi Konzulátusának felkérésére.

 

Dancs Krisztina
a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola
Felnőttképzési Központ munkatársa


Kárpátaljai tehetségek a kárpátaljai tehetségekért – farsangi bál a Rákóczi-főiskolán
Nemzetközi tudományos szimpózium 1956-ról

Hozzászólás