Bacskai József beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

“Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is — valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.”

A reformáció 500. évfordulójának jegyében telik az idei év, ezért is idéztem az imént Albert Schweitzer evangélikus lelkész, orvos, orgonaművész, elkötelezett filantróp, az afrikai nyomorultakat, betegeket tudásával és hitével gyógyító, segítő misszionárius szavait. 

Tisztelt Miniszter Úr! Rektor Asszony! Elnök Úr! Helyettes Államtitkár Úr! Püspök Úr! Főkonzul Úr! Polgármester Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Itt állni és hallgatni a rólam szóló laudációt – nagy megtiszteltetés és egyben zavarba ejtő is számomra. Hiszen Kárpátalján hosszú éveket szolgálva az volt a meggyőződésem és a szándékom, hogy teszem a dolgomat, teljesítem a rám bízott feladatot legjobb tudásom szerint.  Nem gondoltam elismerésre, és őszintén nem gondoltam, hogy majd valamikor itt, a beregszászi református templomban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanévnyitóinak hagyományos helyszínén átvehetem ezt a magas kitüntetést. Köszönöm mindenkinek, akik ezt kezdeményezték, akik erről döntöttek, és méltónak találtak a Rákóczi-díjra!

A mai elismerés nagyon fontos számomra. A kitüntetések, a díjak értéke több forrásból táplálkozik. Azt gondolom, hogy az odaítélésük mögött meghúzódó teljesítmény mellett egy-egy kitüntetés értékét az is adja, hogy előtte, korábban kiket találtak méltónak rá, tehát az ő teljesítményük is minősíti a későbbi díjazottakat. Öröm és elégedettség tölt el, hogy a Rákóczi-díjasok sorába kerültem, hiszen az előző években hasonló alkalomból igazán nagyszerű emberek, világi és egyházi vezetők, politikusok álltak itt ezen a helyen, köztük Orbán Viktor miniszterelnök úr és Németh Zsolt magyarországi parlamenti külügyi bizottsági elnök. Naszvadi György államtitkár úr tavaly betegsége miatt nem jöhetett el a saját Rákóczi-díját átvenni, most viszont itt van, és megtiszteltetés nekem, hogy ő is részt vesz ezen az alkalmon. A kárpátaljai kitüntetettekre is felnézek, életművüket nagyra tartom, mert évtizedeket küzdöttek nehéz, olykor ellenséges viszonyok között, és képesek voltak, mi több, közülük ketten hál Istennek ma is képesek kiállni – akár személyes kockázatot is vállalva – a kárpátaljai magyarságért, szolgálni a kárpátaljai magyarság megmaradásának nemes ügyét: néhai Gulácsy Lajos püspök úr, Brenzovics László elnök és képviselő úr és Milován Sándor tiszteletbeli elnök úr!

 

Hálás vagyok a sorsnak, az Istennek, hogy főkonzulként olyan állomáshelyekre vezérelt, előbb Beregszászra, utána Ungvárra, ahol volt módom és lehetőségem tenni Magyarország és Kárpátalja, Magyarország és Ukrajna kapcsolataiért, és ahol volt módom és lehetőségem tenni a kárpátaljai magyarság helyzetének javításáért. Igyekeztem a lehetőségeket megragadni, és támogatásokat szerezni, kezdeményezni az itt élő honfitársaimnak. Nem titkolom, ha tehettem, a fiatalok ügyét, a velük kapcsolatos dolgokat helyeztem előtérbe, mert ők jelentik a jövő kárpátaljai magyarságát. Ha számukra biztosítottak az ittmaradás feltételei, van esély a túlélésre. Ezért lényeges, hogy legyenek magyar óvodák, általános iskolák, líceumok, középiskolák, legyen magyar nyelvű szakképzés, főiskolai és egyetemi oktatás, lehetősség magyar nyelven tudományos fokozatokat szerezni.

Mindebben kiemelkedő jelentősége van a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának. Elégedettséggel tölt el, hogy az elmúlt években megvalósult fejlesztések európai szintű oktatási körülményeket eredményeztek Beregszászban. Azt is látom, hogy a Magyar Kormány által biztosított tálentumokat a Főiskola irányítói – képletesen szólva – nem elásták, és nem csupán megőrizni akarták, mint a bibliai példázat haszontalan szolgája, hanem gyarapították őket. Ebben az esetben a gyarapodást, a kamatozást az innen kikerülők tudása, az itteni legkülönbözőbb szakmai képzésekben részvevők új ismeretei jelentik.

Aggodalomra ad okot, hogy most komoly veszély fenyegeti a kárpátaljai magyar nyelvű oktatást. Rossz, kellően át nem gondolt – és az aktuálpolitikai szempontok miatt a krími tatárokat kivéve – minden ukrajnai őshonos nemzeti kisebbséget sújtó válasz született a kijevi legfelső tanácsban az ukrán iskolarendszer javításával, fejlesztésével kapcsolatos kihívásra. Az új törvény tartalma, megszavazásának körülményei természetesen elfogadhatatlanok számunkra. Méltatlan egy európai elkötelezettségét hirdető országhoz, hogy semmibe veszi saját alkotmányát és a nemzetközi szerződésekben, így több magyar-ukrán kétoldalú megállapodásban is vállalt kötelezettségeit. Nem beszélve azokról a politikai támogatásokról és hosszan sorolható humanitárius gesztusokról, amelyekben Magyarország éveken át szomszédját részesítette…

Magyarország nem csupán bizakodik, hogy az ukrán vezetés józanul értékeli a kialakult helyzetet, és ennek megfelelően fog cselekedni, hanem vállalva konfrontációt is, minden nemzetközi fórumon szembeszáll az ukrán oktatási törvény életbeléptetésével, és követeli annak megváltoztatását.

Tanévnyitón vagyunk, új év kezdődik, új hallgatók kezdik el tanulmányaikat, és van okunk örülni. Ilyen alkalommal azért sem lehetünk borúlátók, mert ez bénítóan hathat, holott éppen az ellenkezőjére van szükség.

Az évezredes, sokévszázados tapasztalat alapján is indokolt, hogy ne inogjon meg a jövőbe, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jövőjébe és az egész kárpátaljai magyarság jövőjébe vetett hitünk. Hiszen a kárpátaljai magyarság már számos történelmi vihart ért meg, vészelt át egyenes derékkal, és a szó szoros értelmében vett hatalmas vérveszteségek után is talpon maradt, diktatórikus rezsimeket élt túl. Most sem lesz ez másként, bármilyen alantas és szemforgató módon akarják a magyar nyelvű oktatást elsorvasztani, ellehetetleníteni. Ebben a küzdelemben ott áll a kárpátaljai magyarság oldalán Magyarország Kormánya, a magyar nép, az egész Kárpát-medencei magyar közösség, sőt, külföldi szövetségeseink is vannak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Még egyszer szeretném megköszönni, hogy méltónak ítéltek a Rákóczi-díjra, és a jövőben még inkább kötelességemnek fogom érezni, hogy tőlem telhetően segítsem, támogassam a kárpátaljai magyarság ügyét.

Isten áldja a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetőit, tanárait, hallgatóit, és védjen, őrizzen meg minden kárpátaljai magyar embert.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

 

 


„Ne hagyjátok a templomot és az iskolát” – tanévnyitó ünnepség a Rákóczi-főiskolán
Orosz Ildikó beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

Hozzászólás