Málenykij robot – négynapos konferencia a Rákóczi-főiskolán

72 évvel ezelőtt összesen (a 2002-ig föllelt dokumentumok alapján) 130 898 német és magyar személyt deportáltak Magyarországról különböző lágerekbe, koncentrációs táborokba. Kárpátaljáról az 1. hullámban a 0036. sz. parancs alapján vitték el a magyar és német nemzetiségű férfilakosságot 1944 novemberében, decemberben a 2. hullámban pedig a megmaradt német nemzetiségű, 17–45 év közötti férfiakat és 18–30 év közötti német nemzetiségű nőket. Levéltári adatok szerint közel 30 ezer kárpátaljai magyar és német nemzetiségű személy raboskodott szovjet lágerekben. A szovjet hatóságok csak egy „kis munka”/„málenykij robot”, történelmi távlatból már eufemizmusnak tűnő szókapcsolattal nyugtatták az érintett nőket és férfiakat, mondván, hamar hazatérnek, csak rövid ideig maradnak távol otthonuktól, ám voltak, akik sosem tértek már haza. 72 évvel később ez a szókapcsolat emlékeztet a magyar nemzet egyik legnagyobb tragédiájára, amely során a sztálini terror gyakorlatilag megtizedelte Kárpátalja magyarságát. E tragédia évfordulóját méltatta a Rákóczi-főiskola, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) november 17. és 20. között megrendezett nemzetközi tudományos konferenciája HADIFOGSÁG, GULÁG, MÁLENYKIJ ROBOT. Kárpát-medencei magyarok és németek a Szovjetunió hadifogoly- és kényszermunkatáboraiban (1944–1953) címmel.

Haraszti György, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Gulág Programiroda szakmai tanácsadója a konferencia megnyitóján arra emlékeztetett, hogy Magyarország Kormánya 2015 őszén 2017 februárjáig tartó Gulág-emlékévet hirdetett olyan anyagi támogatással, amely biztosítja a méltó megemlékezés lehetőségét Kárpát-medence szerte. E program keretében került megrendezésre a Rákóczi-főiskola konferenciája is.

Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul a megnyitón elmondta, munkája során rengeteg olyan magyarországi személlyel találkozik, aki furcsállja, mennyi emlékmű és emlékjel idézi meg 1944 szörnyű, iszonyatos telét, és az azt követő sztálini terror éveit. Kárpátalján évről évre konferenciákat tartanak, könyveket jelentetnek meg, kiállításokat szerveznek a rettentő események felelevenítése céljából. „Az emlékezés és emlékeztetés folyamatos. Lehetőség van nemcsak a borzalmas tények feltárására, hanem lelket könnyítő kibeszélésre is”– fogalmazott a főkonzul. Szalipszki Endre beszédében egyik, időben legközelebbi emlékére támaszkodva rávilágított, hogy az ember azt hinné, a történelem rút eseményeinek tapasztalatai, érzelmi benyomásai az évek távlatában megszűnnek: a dolgok a helyükre kerülnek, a múlt szellemei megszűnnek kísérteni, de ez nem így van. Szolyván az elhurcoltak utódai, azok, akik akkor elárvultak, mind a mai napig, meglett koruk ellenére sem akarnak és mernek az akkor történtekről mikrofonba és/vagy kamera előtt beszélni. „A szovjet rendszer a félelmet beleégette a lelkekbe, a testekbe, egészen a csontokig. Ezért fontosak az olyan alkalmak, mint ez a konferencia” – hangsúlyozta Szalipszki Endre főkonzul, kiemelve: fontos, hogy a többségi nemzet tagjai tudjanak mai országuk jogelődjének rémtetteiről, sőt, szembesüljenek azokkal. A főkonzul úgy vélte, az elnagyolt, felszínes, vagy készakarva szelektíven kezelt történelmi ismeretek kiegészítése, pótlása a magyar közösségek eminens érdeke, mert, mint fogalmazott, „nagyon nem jó, hogy ez a szovjet örökség ennyire virulensnek bizonyul”. A főkonzul abban látta a konferencia lehetőségét, hogy a tudományos diskurzus mellett segít a kárpátaljai magyarságnak a múlt nyomasztó emlékeit feldolgozni, és az ellenséges körülmények ellenére megerősíteni a hitet, a tartást és a jobb jövő iránti bizonyosságot.

Balogh Dénes ungvári magyar konzul beszédében elmondta, 72 évvel a történtek után különösen nagy felelősség hárul a történészekre, a diplomatákra és politikusok mellett minden magyarra mint múltunk örököseire. Feladatuk, hogy feltárják elődjeink sorsát az utókor számára, jelet hagyva az eltávozottakról, és méltó módon őrizni emléküket. Mint fogalmazott, kötelességünk emlékezni és emlékeztetni, hogy a történelmi múlt tragédiája soha többé ne ismétlődhessen meg.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke hangsúlyozta: a 72 évvel ezelőtt megtörtént tragikus málenykij robot a kárpátaljai magyarság XX. századi történelmének egyik legmegrendítőbb, legmegrázóbb eseménye. A szovjet munkatáborok több kárpátaljai magyar áldozatot szedtek, mint az első és második világháború összesen. A KMKSZ alelnöke beszédében úgy vélte, a kárpátaljai nemzetrész szisztematikus megtizedelésének az oka nem volt más, mint a sztálini, szovjet totalitárius rendszer Kárpátaljára történő bevezetésének a megkönnyítése. Barta József szerint az itt élő magyarok nem fogadták volna el az elnyomó rendszert, így, mint fogalmazott „kénytelenek voltak megpuhítani az itt élő életerős és ellenálló magyar férfiakat”, hogy mikor visszatérnek (ha visszatérnek), akkor az élet bármilyen formáját örömmel elfogadják és elégedettek legyenek vele. Mindezek mellett pedig, vélhetőleg a szovjetek meg akarták büntetni a magyarokat azért, mert azok Németország oldalán harcoltak a világháborúban. Az alelnök beszédében úgy fogalmazott, a sztálini rendszer célja az volt, hogy olyannyira megfélemlítse a magyarokat, hogy utána azt csináljanak velük, amit csak szeretnének. Rámutatott, hogy az elhurcoltak közül csak azok térhettek vissza, akiknek minden szörnyűség ellenére volt elég hitük Istenben, és ebből a hitből táplálkozó reményük abban, hogy egyszer visszatérhetnek szülőföldjükre, családjukhoz. Mert a legnehezebb időszakokban csak az Istenbe vetett hit ad elég fizikai és szellemi erőt a túlélésre.

Rávilágított, a konferencia segít megérteni a sztálini diktatúra visszataszító önkényuralmi rendszerét, bemutatva annak embertelenségét. A visszatértek emléke pedig jó példaként szolgál a végleteket rendületlenül bíró kitartásra, a nemzet és a szülőföld melletti lándzsatörésre.

A megnyitón elmondott beszédeket követően következtek a plenáris előadások, amelyek során több szakmai előadó mellett Bocskor Andrea EP-képviselő is beszélt. A képviselő asszony lekcióján keresztül részletesen betekinthettünk az Európai Unió jogi intézkedéseibe a kisebbségi jogsértések és retorziók kapcsán. A konferencia első, csütörtöki napján előadást tartottak még a Debreceni Egyetem, a  Szegedi Tudományegyetem elismert szakértői, valamint a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke is.

Ugyancsak csütörtökön a konferencia keretében ökumenikus istentiszteletre is sor került, amelynek a beregszászi református templom szolgált helyszínéül. Az istentisztelet végén több mint 400, a Gulágokba elhurcolt áldozat neve került felolvasásra, amit fáklyásmenet követett a málenykij robot áldozatainak beregszászi emlékművéhez..

A csütörtöki konferencia zárásaképpen nyitották meg A MÁLENYKIJ ROBOT. A kárpátaljai magyarok 1944-es deportálásának 70-ik évfordulója című kiállítást is.

A megnyitón Molnár D. Erzsébet történész, a Rákóczi-főiskola történelem és társadalomtudományi tanszékének adjunktusa rámutatott, hogy a már említett emlékév meghirdetésé előtt, 2014-ben elkészült a főiskola átriumában megtekinthető roll-up típusú kiállítás, amely a málenykij robot eseményeit „tömör részletességgel” igyekszik bemutatni. Mint megtudtuk, a kiállítás elkészítése szoros összefüggésben volt Bocskor Andrea EP-képviselővé történt megválasztásával, akinek – mint Molnár D. Erzsébet fogalmazott – első dolga volt, hogy „egy kis kárpátaljai életet vigyen” a parlamentbe és bemutassa Kárpátalját Brüsszelnek. A kiállítás ötlete dr. Orosz Ildikóé, a Rákóczi-főiskola rektoráé volt, az elkészítésének kezdeményezése Bocskor Andrea érdeme, a kivitelezése és megvalósítása pedig a főiskola történelmi tanszékének berkeiben működő Lehoczky Tivadar Intézeté volt. Molnár D. Erzsébet elmondta, a kiállítást képező molinókon látható szövegek olyan információkat is tartalmaznak, amelyek triviálisak lehetnek a kárpátaljaiak számára, ám úgy érezték, szükség van ezen információk megjelenítésére is, hiszen például Brüsszelben nem biztos, hogy mindenki ismeri vidékünket. A kiállítás az elhurcolás bemutatása mellett hangsúlyt fektet arra is, hogy hogyan s mennyire él a kárpátaljai magyarság kollektív emlékezetében a málenykij robot. A történész reményét fejezte ki, hogy a tárlattal sikerül hozzájárulni ennek a szomorú eseménynek az emlékezetben való megőrzéséhez és ahhoz, hogy az utókor, a fiatalabb generáció is megismerje azt.

Bocskor Andrea hangsúlyozta, ez egy nagyon jól működő koprodukció eredménye, amelynek a kezdeményezése a főiskoláról indult, a megvalósítására pedig az Európai Parlament közreműködésével került sor. Mint azt Bocskor Andreától megtudtuk, minden EP-képviselőnek lehetősége van két olyan rendezvényt megszervezni, amely a nemzeti identitásához, nemzeti ideológiájához közel áll. Így került választás a kárpátaljai magyarságot mélyen érintő málenykij robotot bemutató kiállításra. Az első bemutató óta a tárlat több mint 25 helyszínen megfordult, kezdve a Magyarság Házától a különböző egyetemekig, iskolákig, levéltárakig. Bocskor Andrea a témaválasztással kapcsolatban elmondta, szerették volna bemutatni a magyar egyetemes történelem azon részét, amely nemzeti szempontból meghatározó volt, ám nagyon sokan mégsem ismerik, Magyarországon sem. A képviselő asszony hangsúlyozta, szeretnék, hogy minél több emberhez, legfőképpen fiatalokhoz jusson el a kiállítás.

Dr. Orosz Ildikó a tárlat megnyitóján hangsúlyozta, a kiállítás megpróbálja az Európai Unióban egy nagy felkiáltójelként felhívni a figyelmet arra, hogy a kommunizmus is kártékony volt. Lehet, sokan még nem tudják, nem látják tisztán mindazt, amit a kárpátaljai magyarság átélt és megtapasztalt a sztálini rémuralom ideje alatt. A rektor asszony szerint el kell kezdenünk apránként leoperálni a hályogot a nyugati szemekről, hogy ők is lássák, egy ilyen rendszerre nem lehet jobb világot építeni.

Orosz Ildikó elmondta, nem titkolt szándéka mind a főiskolának, mind pedig a kutatóintézetnek, hogy az összes elhurcolt és odahalt áldozat neve felkerüljön a rájuk emlékező szolyvai siratófalra. „Ez tudja vizuálisan szemléltetni és megdöbbenteni azokat, akik oda ellátogatnak, akár az internet segítségével is” – jelentette ki a rektor asszony. Orosz Ildikó szerint ez hozzásegítheti a magyar népet ahhoz, hogy sorsát megismerhesse, gerincét kiegyenesítse, és továbbra is felemelt fejjel tudjon harcolni saját közössége sorsáért. Beszéde végén a rektor asszony megköszönte Molnár D. Erzsébetnek és Bocskor Andreának, hogy a kiállítás formájában méltó emléket állítottak az elhurcolt nagy- és dédapák emlékének.

A konferencia három napja alatt az érdeklődők az előadásokon keresztül részletesen megismerkedhettek a málenykij robot történéseivel. A részt vevő vendégek ellátogattak a Szolyvai Emlékparkba és a munkácsi emlékműhöz is, valamint sor került a Bunda Rita rendezésében készült A hűség ára. Történelmi dokumentumfilm az egyházüldözésről Kárpátalján a ’40-es, ’50-es években című film bemutatójára is.

A rendezvénysorozat a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, illetve a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Gulág Programiroda támogatásával valósult meg.

Szaniszló Róbert

Hozzászólás