Orosz Ildikó beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

2017-09-26 14:08:00 Hírek « Kiemelt hírek 512 megtekintés

Szeptember 25-én tartotta tanévnyitó ünnepségét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. A Kárpátalja.ma az alábbiakban változatlanul közli Orosz Ildikó, az intézmény rektorának felszólalását.

Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak és Hölgyek! Egyházi és világi méltóságok! Kedves kollégák és diákok!

Három hónappal ezelőtt búcsúztattuk a 2016–2017-es tanévet, összegeztük éves tevékenységünket és elengedtük végzőseink kezét. A kívülállónak úgy tűnik, az azóta eltelt néhány hónap alatt pihent az intézmény, pedig nálunk lázas munka folyt. Egyrészt zajlott a felvételi kampány és folytak a beruházások. Az építkezés eredményeit mindenki észreveszi, amiért elsősorban Kohut Attila, rektorhelyettest, a pénzügyi osztály munkztársait Füzessi Ottiliát, Kovács Piroskát és nagy Zsuzsannát illeti a köszönet, akik jó gazdaként szabadságukat is itt töltötték és biztosították, hogy intenzíven, az ütemtervnek megfelelően menjen a munka.

Kevésbé látványos a felvételi kampány, de a munka éppoly megterhelő volt, bár már nem minden képzési szinten mi felvételiztetünk, az központi rendszerben történik. Néhány személy odafigyelő, operatív munkája és felelőssége. Jól teljesítettek a leköszönő felvételi bizottságunk felelős titkára Szakál Imre és a képzésekért felelős rektorhelyettes Rácz Béla, Buda Zsuzsanna és Füzesi Zsuzsanna, a tanulmányi osztály vezetői, továbbá a tanulmányi osztály és a felvételi bizottság többi tagja. Nekik is köszönet a nyári áldozatos munkájukért!

A felvételi kampányban a tavalyi helyzethez képest sok előrelépés nem történt. Ebben az évben is azokat a gyermekbetegségeket kellett orvosolni, amelyek már krónikusnak mondhatók az eddigi tapasztalataink alapján. A központi regisztrációs rendszer frissítését éppen a kampány előtt végezték, és az a két hetes regisztráció alatt sokszor lefagyott, elvesztek információk, alapértelmezések. Továbbra is azok regisztrálhattak és jelentkezhettek intézményünkbe, akik elérték az érvényes ponthatárt az ukrán vizsgán, kitöltve azt a tesztet, amit az ukrán anyanyelvű, ukrán iskolában érettségizett, ukrán szakra felvételizők számára készítettek. Az idén sem lehetett központi emelet szintű érettségit tenni magyarból, de engedélyezték a belső felvételi vizsgát, igaz csupán a tanári szakokra jelentkezők számára, míg oroszból lehetett ilyen vizsgát tenni, amit így az egyetemek beépíthettek a felvételi tárgyak közé bármely szak esetében. Ez az eljárás kettős mércét jelentett az ukrajnai kisebbségekkel szemben, amit mintegy egy évtizede számos területen tapasztalunk. A magyar központi vizsga lehetőségének hiánya egyre hátrányosabb helyzetbe hozza a felsőoktatásban tanulókat, mert jövőre a magiszteri képzés számos szakán alapfeltétel lesz a kötelező központi felvételi vizsga idegen nyelvből. Ezzel a hozzáállással kizárták az európai nyelvek nagy részét, hiszen az angol, a német, a francia és a spanyol maradt a rendszerben.

A nyarat a magyar nyelv rehabilitálásáért tett erőfeszítések is meghatározták. Számos konferencián, rendezvényen vettünk részt, készítettünk háttéranyagot, tanulmányt. Ebből a munkából oroszlánrészt vállalt Csernicskó István, a Hodinka Antal Kutatóközpont vezetője, amit ezúton köszönök a közösség nevében is.Az életünk szervezése és a rendezvények összehangolása is csapatmunka, amiben oroszlánrészt vállat Vass Ilona szervezési rektorhelyettes és Molnár Andrea titkárságvezető. Nekik is köszönöm a munkát.

Volt olyan állami konferencia is, ami érthetetlen okokból elmaradt, pedig sokat segíthetett volna az oktatási törvény végszavazásával kapcsolatban kialakult helyzet elkerülésében. A megyei adminisztráció és a megyei tanács éves terve szerint nemzetközi konferenciát kellett szervezni a megyei kisebbségi főosztály irányításával az államnyelv és az anyanyelv oktatásának helyzetéről Európában. Erre a konferenciára megérkeztek a külföldi vendégek. Többek között a környező országokban élő ukrán kisebbségi szervezetek, kisebbségi önkormányzatok képviselői, akik ismertették volna, milyen anyanyelvű/anyanyelvi oktatási lehetőséggel rendelkeznek, hogyan tanulják az államnyelvet és ebből mit kell teljesíteni az oktatási rendszer különböző kimeneti szintjein. A konferencia napjának reggelén közölték a belföldi és külföldi résztvevőkkel, hogy a konferencia elmarad, de ennek okairól a mai napig nem adott magyarázatot senki. A biztonsági szolgálat vizsgálja a kérdést, de egyelőre csak minket, kisebbségieket kérdeznek, mást nem vizsgálnak a kérdéssel kapcsolatban. Vajon eljutnak-e a megoldásig, vagy úgy járunk, mint az eddigi, kisebbségeket ért sérelmek esetén Kárpátalján? Eddig nem derült ki, ki verte le a Mária szobrot a római katolikus kápolna kis oltáráról Beregszászban, kik törték le a Petőfi szobor kardját Ungváron, a karját Beregszászban, kik tépték le a kokárdát és fenyegették meg a magyarországi vendéggyerekeket Ungváron, kik öntötték le az emléktáblákat Beregszászban, állították az ukrán lakosságot provokáló, a kárpátaljai magyarokat lejárató, a Nova Postán érkezett habszivacs hirdetőtáblákat, melyek helyesírási hibáktól hemzsegve hirdették a magyar nyelv határát Kárpátalján, kik kiabálták két éve símaszkban az ungvári és beregszászi felvonulásokon, hogy „Késhegyre a magyarokat!” Abban reménykedhetünk csupán, hogy egyszer talán olyan operatívak lesznek a szervek, mint a Szvoboda beregszászi pártszékházának zászlóletépésekor, amikor pillanatok alatt elfogták a tettest. Egyelőre csak reménykedhetünk, hogy az általunk felvetett problémák megoldása helyett majd nem minket kérnek számon, nem minket fognak ellenőrizni, mint azt az eltelt két évtizedben nem egyszer megéltük, amikor a jogok biztosítása helyett azonnal kötelezettségeket, azok maőimumát kértek számon.

A nyárra esett a Felsőfokú Szakképzési Intézet első szakjainak akkreditálása, első végzőseinek diplomaátadója. Köszönöm a munkát az igazgatóasszonynak Soós Katalinnak és a kollektívának, az akkreditációs főosztálynak és vezetőjének Szilágyi Ivánnak. Összesen 46 óvodapedagógia, szociálpedagógia és könyvvitel szakos végzős hallgató kapott oklevelet, akik közül 29-en folytatják tanulmányaikat főiskolánk BSc/BA szintű képzéseinek második évfolyamán.

Új lehetőségek is nyíltak a kárpátaljai fiatalok előtt, mert együttes tevékenységünk eredményeként számos magyarországi egyemmel közösen új székhelyen kívüli képzéseket indítottunk: mezőgazdasági mérnök, élelmiszermérnök, szociálpedagógia, ápoló, mérnökinformatika, gazdaságinformatika szakokon. Sajnos az élelmiszermérnök képzésre ebben az évben nem volt jelentkező, pedig lenne kereslet a végzősök iránt az itthoni és otthoni munkaerőpiacon is.

A 2017/2018-as tanév kezdetére intézményünkben a hallgatói létszám az ukrajnai akkreditációval rendelkező szakokon a következőképp alakult:
– a Felsőfokú Szakképzési Intézet első évfolyamának öt szakára 114 diák iratkozott be. A szakképzési intézetben így összesen 327 diák kezdte meg tanulmányait;
– a BSc/BA képzési szint 12 szakának nappali tagozatán 401 hallgató kezdte meg tanulmányait, közöttük 106 első évfolyamos hallgató;
– a levelező tagozat 11 szakára 210 hallgató iratkozott be (49 az első évfolyamra);
– az alapképzés második évfolyamára 27 új hallgató nyert felvételt nappali, 57 pedig levelező tagozatra.

Ebben a tanévben 5 szakon indult mesterképzés: a korábban akkreditált Matematika szakon kívül idén Biológia, Magyar és Ukrán filológia, Történelem és régészet szakokkal (utóbbin belül Nemzetközi kapcsolatok és Néprajz szakosodással) bővült a kínálatunk. Nappali tagozatos mesterképzésben 47, levelező képzésben 21 hallgató kezdte meg tanulmányait.

A székhelyen kívüli beregszászi képzésekre eddig 140 hallgató nyert felvételt, a folyamat viszont még nem zárult le, az informatikai képzések esetében a napokban derülnek csak ki a felvételi eredmények. A képzéseken résztvevő hallgatók összlétszáma jelenleg 286 fő.
Az összesített adatok alapján a 2017/2018-as tanévben 1224 hallgató kezdte meg tanulmányait intézményünk különböző képzési szintjein, 728-an nappali tagozaton, 210-en levelező tagozaton, 286-an pedig Ukrajnában nem akkreditált, székhelyen kívüli képzéseken.

A múlt tanévben ugrásszerűen nőtt a Felnőttképzési Központ különböző kurzusain résztvevők száma. A 2016/2017-es tanévben ezeken összesen 5933-an tanultak, közülük 3528-an szereztek tanúsítványt. A nyár folyamán elindított magyar, mint idegen nyelvi tanfolyamokra 3584-en jelentkeztek. A tanfolyamokat 44 településen 231 csoportban 97 tanárral tartjuk a Központ szervezésében és Váradi Natália energiát nem kímélő irányításával, amiért neki is jár a köszönet.

A 2016-ban bejegyzésre került nemzetközi ECL nyelvvizsga központban 42-en tettek ECL nyelvvizsgát, orosz, angol és német nyelvből, alap-, közép- és felsőfokon.

A felsőfokú szakképzésben 32 főállású, 4 másodállású és 1 szerződéses pedagógus vesz részt. Mindenki rendelkezik az ehhez szükséges képesítéssel. Az alap- és mesterképzésben a diákokat 106 főállású és 14 másodállású tanár oktatja. A tanárok közül 19-en „a tudományok doktora”, 68-an „a tudományok kandidátusa”, illetve „a filozófia doktora” (PhD) fokozattal rendelkeznek. 18-an professzori, 15-en pedig docensi címmel is rendelkeznek.

A tanévben több kollégánk védte meg, vagy honosíttatta a fokozatát igazoló oklevelet: Csernicskó István habilitációját Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma a „filológiai tudományok doktora” címként honosította, Beregszászi Anikó, Bárány Erzsébet, Huszti Ilona, Rácz Béla, Gönczy Sándor PhD-fokozatait pedig „a filozófia doktora” címként. Karmacsi Zoltánt az ELTÉ-n magyar nyelvből, Berghauer-Olasz Emőke a Pécsi Tudományegyetemen pszichológiából, Kolozsvári István a Debreceni Egyetemen biológiából eredményesen megvédte doktori disszertációját és PhD-fokozatot kapott, Margitics Marianna pedig a kijevi Dragomanov Nemzeti Pedagógiai Egyetemen kandidátusi fokozatot szerzett pedagógiából. Greba Ildikó, Koncz Tímea és Espán Margaréta meglévő Tanító, illetve Óvodapedagógia szakos végzettségük mellé Gyógypedagógia, illetve Pszichológia magiszteri fokozatot szerzett. A nyár folyamán kutatói tevékenységéért magyar arany érdemkereszttel tüntették ki Molnár D. Erzsébetet, a Lehoczky Tivadar Kutatóközpont munkatársát. Kopor Zoltán, a Fodor István Kutatóközpont munkatársa dicsérő oklevelet vehetett át az ELTE budapesti Füvészkertjében. Mindnyájuknak gratulálok, sok sikert és lehetőséget kívánok további szakmai és tudományos kiteljesedésükhöz.

Sajnos a tanév során többen távoztak e földi létből: Gulácsi Lajos alapító püspökünk, Lődár Vincze és Süli-Zakar István tanáraink, és volt tanítványaink is. Emlékezzünk rájuk és mindazokra, akik ma az égi karzatról figyelik rendezvényünket.

Immár harmadik éve, hogy bekapcsolódhatunk az Európai Unión kívüli országokra kiterjesztett ERASMUS+ projektbe. Ennek keretében főleg magyarországi és kárpát-medencei magyar tannyelvű felsőoktatási intézményekkel megvalósuló hallgatói és oktatói mobilitásokra kínálkozik lehetőség. Az elmúlt tanévben a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karával, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány-egyetemmel, valamint az izmiri (Törökország) Dokuz Eylül Egyetemmel kötöttünk intézményközi mobilitási megállapodást, de folyamatban van a szerződés megkötése az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel is. Szeptembertől a Konstantin Filozófus Egyetemmel valósulhatnak meg hallgatói és oktatói mobilitások, míg folyó tanév tavaszi félévében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel és az ELTÉ-vel is.
A 2016/2017-es tanévben indult Makovecz Hallgatói Ösztöndíjprogram keretében főiskolánk 15 hallgató fogadására és 45 diák kiküldésére kapott lehetőséget. Ezúton is köszönjük a tanárok és hallgatók nevében az EMMI-nek és személy szerint Miniszter Úrnak a támogatást. Sajnos, gyaníthatóan a Kelet-Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus, az elhúzódó gazdasági válság, valamint az ország és az itteni biztonsági helyzet negatív nemzetközi megítélése miatt a mögöttünk maradt tanévben egyetlen beutazó hallgató sem érkezett intézményünkbe. A kiutazó hallgatók száma ugyanakkor 40 fő volt. Ebben a tanévben újabb 5 hallgató teljes szemeszteres fogadására és 33 diák kiküldésére kapunk anyagi támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériumától.

A Makovecz Oktatói Ösztöndíjprogram keretében a múlt tanévben 7 anyaországi professzor, MTA-doktor vett részt az oktatási folyamatban, közülük 6-an fognak nálunk tanítani a 2017-2018-as tanévben is.Az Erasmus és a Makovecz programok előkészítése és lebonyolítása Fodor Gyula munkájának eredménye, amit neki is köszönünk.

A viszonylag nyugodt, munkás nyarat követően, hirtelen érkező, nagy erejű, a kissebségi oktatást elsöprő viharral jött meg az ősz. Mint derült égből a nem várt mennykőcsapás, úgy sújtott le magyar nyelvű oktatási rendszerünkre a szeptember 5-én elfogadott oktatási törvény.

Nem a teljes törvény sújtja anyanyelvű oktatásunkat, csupán annak 7. cikkelye, amelyet az utolsó percekben kétes eljárási rendben, előzetes vita és bizottsági döntések nélkül fogadtak el. A törvényhozó honatyák sem mélyülhettek el a szövegben, mert csak néhány röplapszerű anyagot kaptak frakciónként. A törvény elfogadásának kaotikus körülményeire utal, hogy a házelnök is csak két hét múlva írhatta alá azt a törvényt, amit két olvasatban, vagyis kétszeri vita után szavaztak meg, mintha a szövegen még sokáig dolgozni kellett volna. A törvény az alkotmányos garanciával és számos, Ukrajna által aláírt és ratifikált nemzetközi kötelezettségvállalással ellentétben megszünteti a teljes körű anyanyelvű oktatás lehetőségét, és azt az elemi oktatásra korlátozza. Mindezt azok az ukrán honatyák fogadták el, akiknek az ukrán történelmet ismerni kellene és értékelni az anyanyelvű oktatást, mert az ukrán nyelvet nem egyszer kiszorították a közéletből nemzeti történelmük során. Az 1991-es függetlenségi referendum előtt éppen ezért kinyilatkoztatták, hogy ők a saját kisebbségeikkel szemben másképp viselkednek majd, ha azok megszavazzák a függetlenségi nyilatkozatot. El is fogadtak egy, a kisebbségek jogainak garantálását biztosító deklarációt, melyben a kivívott jogok megtartását és annak bővítését ígérték. Szavukat, vállalt ígéretüket nem tartották be. Egyre több területen szűkítették az eltelt két évtizedben a kisebbségi nyelvek használatát, és az eddigi utolsó szúrást a hátunkba az oktatási törvény nyelvhasználatával adták meg, melyben nekünk, ukrajnai kissebségeknek az államnyelvű oktatást engedélyezik, de a határon túli ukránok számára szorgalmazzák az ukrán nyelvű iskolák, középiskolák nyitását külföldön. Ezt a törvényt akkor fogadták el, amikor az európai országok megnyitották határaikat és vízummentességet adtak az ukrán állampolgároknak, amikor életbe lépett Ukrajna társulási szerződése, melyben kisebbségvédelmi garanciákat is vállaltak. Számunkra különösen sértő és fájó a törvény, mert Ukrajna legharciasabb védője ebben a folyamatban Magyarország volt, és nem vártak érte mást, csupán, hogy hagyják békén övéiket. Magyarország Ukrajna válláról még nemzettársainak gondját is nagymértékben levette. Míg Magyarországon az ott élő ukránok önkormányzattal rendelkeznek, melyhez az állam nem csak jogokat ad, hanem annak fenntartását is biztosítja központi költségvetésből, addig az ukrajnai magyaroknak csak kötelezettségeik vannak, de identitásuk megőrzését biztosító szervezeteik, institúcióik működéséhez nem járulnak hozzá. Csak néhányat említsek: az egyházi líceumok, a Főiskola, a magyar sajtó és a rádió, a civil szervezetek fenntartását magyarországi alapítványok biztosítják. Az állami iskolák, óvodák fenntartását, tatarozását is magyar támogatással sikerül megoldani, ami közvetve szintén az ukrán államot gyarapítja és segíti. Nem szólva az ukrán nemzet közvetlen támogatásáról, ami az egészségügyi ellátás, a gyermeküdültetés, a magyarországi gyógykezeltetés révén valósult meg az elmúlt években. Az ukrán állam immár a nemzetiségi anyanyelvű oktatásból is igyekszik kiszállni. Például, az ukrán nyelvű oktatás bevezetésével már nem kell tankönyveket készíteni a nemzetiségi iskolák számára. Igaz, az állam eddig sem teljesítette ezt a kötelezettségét. A KMPSZ felmérése szerint jelen tanév kezdetére 28 057 tankönyv hiányzik a magyar iskolákból, ebből 3 383 a hiányzó ukrán tankönyvek száma. De a legborzasztóbb az ábécéskönyvek hiánya, amelyekből az elsősök olvasni tanulnak: ezeket többnyire a szülők fénymásoltatják maguknak, mert az állam nem biztosít minden évben újakat, négyévente ad ki annyit, ahányan abban az évben a magyar tagozatokra beiratkoztak. Miután négy éve kevesebben kezdtek magyar tagozaton, ma még a rongyos tankönyvekből sincs elég, újakat pedig venni sem lehet. Sajnos még az az út sem járható, hogy Magyarországtól megkapjuk ezeket, mert csak az a tankönyv használható, amit az ukrán minisztérium engedélyez. Szakmai szempontból meg azért nem felelnek meg, mert mi itt még dőlt betűs írást tanítunk, az anyaországban pedig már állóbetűs zsinórírást.

Az oktatási törvény elfogadásának körülményei, valamint az a tény, hogy a kárpátaljai parlamenti képviselők nem álltak a kárpátaljai magyarok mellé, majdnem rácáfolt a kárpátaljai nemzetek közötti több évszázados szolidaritásra. Némi megnyugvást ad az, hogy ez a megyei és alsóbb szinteken még működik, mert például a Kárpátaljai Megyei Tanács tiltakozott az oktatási törvény kisebbségeket sértő passzusa ellen. Bebizonyosodott az is, hogy minél magasabb szintre kerül valaki, legyen az akár kisebbségi, vagy kisebbségbarát, esetleg kisebbségi gyökerekkel rendelkező politikus, a pártfegyelem és a megfelelési kényszer, a pozíciókhoz köthető szerepelvárások egyre inkább felülírnak minden racionalitást, testvériséget, szolidaritást. Erre utal az, hogy Brenzovics László parlamenti képviselő kivételével a kárpátaljai honatyák közül senki sem szavazott az ominózus törvény ellen, sőt egyesek, akiktől nem vártuk, megszavazták azt.

A törvény előkészítési folyamatából és a szavazás utáni reakciókból számos következtetést levonhatunk. Egyrészt, a 2006 óta eltelt időszakban, a független vizsgaközpontok rendszerének bevezetése óta írásbeli javaslatainkra, leveleinkre, észrevételeinkre, amelyeket ajánlva küldtünk a minisztériumba, nem jött válasz vagy elutasító válasz érkezett. Nem vették figyelembe a különböző egyeztető fórumokon elhangzott és beadott javaslatainkat, a sok interjút, amit az EBESZ és más külföldi monitoring kapcsán adtunk, mintha a süket és a néma párbeszédéről lett volna szó.

Az utóbbi napok eseményei felfedték a hatalom igazi véleményét az ukrajnai kisebbségekről. Hiába tiltakoztunk, gyűjtöttünk össze több mint hatvannégyezer aláírást és kértük, egyeztessenek velünk, nem hallgattattunk meg. Majd a nemzetközi tiltakozás hatására az ukrán miniszter asszony, akit egész nyáron vártunk, hogy eljöjjön Kárpátaljára és hallgassa meg a kisebbségeket, és amit többször is megígért, mégsem jött vagy nem jöhetett, pedig ellenzéki parlamenti képviselőként korábban megtette, a napokban azt nyilatkozta, hogy hajlandó a környező országokkal egyeztetni a kérdésben. Ez azt jelenti, hogy az ukrán hatalom nem akar velünk, ukrajnai kisebbségekkel társadalmi szerződést kötni, ami a hatalomgyakorlás egyik bevett eszköze a politológia-tudomány szerint, bevándorlóként kezel minket és csak az anyaországgal hajlandó a minket érintő kérdésekről tárgyalni. A mai napon azt kell mondanom, ennél is rosszabb a helyzet. A tanévnyitónkra, mint mindig a korábbi években, meghívtuk mindkét minisztert egy időben annak reményében, hogy helyt adhatunk ennek az egyeztetésnek és netán mi magunk is ott lehetünk a minket leginkább érintő kérdések megvitatásánál. Oly sokat hallottuk és hittük, hogy a kissebség híd lehet két ország között, de ezt a hidat sokszor nem akarják használni, hiszen nélkülünk könnyebb rólunk megegyezni. Mikor többszöri levelünk és kérésünk hatására a pénteki munkanap végén a miniszter asszony lemondta a mai tanévnyitón való részvételt, még ez a kép is szertefoszlott, mert úgy tűnik, a kérdésről sem velünk, sem nélkülünk nem akarnak tárgyalni, nem keresik a közös megoldást, a kompromisszumot.

Egyelőre levonhatjuk a következtetést: magunk maradtunk mi, magyarok itthon, nem számíthatunk másra csak az otthoniakra. Sokszor kérdezték tőlem a napokban, főleg újságírók, hogy akkor mit teszünk, ha bevezetik a törvényt, van-e B tervünk, és ha van, mi az. Azt kell válaszolnom erre a kérdésre mindenkinek, hogy egyelőre mindent el kell követnünk azért, hogy a B terv az A terv legyen, vagyis hogy visszakapjuk az alkotmány által biztosított és szerzett jogainkat az anyanyelvű oktatás és az anyanyelvhasználat terén. A törvényesség betartása mellett a lehető legmagasabb szintig és a legszélesebb európai institúciókig el kell mennünk. Amennyiben az ukrán államfő mégis aláírja ezt a szégyenletes, jogtipró törvényt, van egy év átmeneti időszakunk Ezt kell racionálisan és intenzíven felhasználni. Egyrészt azzal, hogy mi, itt élő magyarok demonstráljuk, hogy van igény és elszántság a magyar nyelvű oktatásra. Mindenki, aki magát magyarnak tartja és az anyaország felé tekint, ha bajban van, ha megszorul, oda fordul és oda menekíti gyermekét még akkor is, ha az ukrán iskolát végzett és ezzel gyengítette a magyar nyelvű oktatási rendszert Kárpátalján. Most megmutathatja mindenki, hogy ki mer-e állni a magyarsága mellett, nem féltéglás mellveréssel hirdetve, hogy én is magyar vagyok, hanem csendes, de egyértelmű kiállással a magyar nyelv és kultúra mellett. Például azzal, hogy gyermekét a magyar osztályba, iskolába íratja, átíratja, ha eddig nem oda járt, és ahol nincs ilyen tagozat vagy iskola, ott kezdeményezi és talál még négy szülőt, akit erre rábeszél, mert öt kérvény alapján már kötelesek számukra osztályt nyitni. Ezzel egyébként semmit nem veszít, mert a magyar nyelvű elemi még ezen alkotmányellenes törvény szerint is engedélyezett. Mindenki végezze el e téren lelkiismereti vizsgálatát és cselekedjen saját érdekében és a nemzet javára. Ehhez kívánok mindenkinek tevékeny, de harcias, viszont mérsékelt és az alkotó munka szempontjából sok lehetőséget kínáló tanévet.

A 2017/2018-as tanévet ezzel ünnepélyesen is megnyitom.

Beregszász, 2017. szeptember 25.

Orosz Ildikó


Bacskai József beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén
Kárpát-medencei műhelykonferencián tanácskoztak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatói

Hozzászólás