Saperavi és tramini szőlőből készül a főiskola bora

Szüretelt a Rákóczi-főiskola

Szeptember 28-án a Cotnar borászat Beregszász és Nagymuzsaly közötti szőlőjében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárai és diákjai összesen öt hektár saperavi kékszőlőt szedtek le, valamint még egy kevés traminit is. Péter Csaba megyei képviselő, a borászat tulajdonosa felajánlotta, hogy a diákok által leszedett kb. 4,5 tonna kitűnő minőségű szőlőből a borgazdaság elkészíti a főiskola borát, amelyet palackozva a főiskolának adományoz. A főiskolán már tervezik a borosüvegek címkéjét, a bort reprezentatív célokra használják majd.

Pénteken, a reggeli csípős hidegben buszokból és személyautókból kiszálló főiskolai hallgatók és tanárok áramlottak minden irányból a Cotnar borgazdaság Hő-dűlője felé. A szüret megkezdése előtt mindenkit – összesen több mint négyszáz embert – egy helyre tereltek, ahol meghallgatták a Beregszászban született Pálóczi-Horváth Lajos Álompákász című regényének egy részletét, amely felidézte a beregszászi szőlőhegyek első világháború előtti világát.

A főiskola hallgatóit és a Felsőfokú Szakképzési Intézet diákjait, valamint kollégáit Orosz Ildikó rektor köszöntötte, aki elmondta, hogy a Cotnar cég tulajdonosa, Péter Csaba megyei képviselő által felajánlott öthektáros szőlőterületről a főiskola diákjai által leszedett szőlőből a vállalata bort készít, ami a főiskola jutalombora lesz a következő évben, ebből egy-egy palackkal minden Beregszászba látogató konferenciavendégnek, a főiskola más vendégeinek ajándékba adnak majd, de maguk a diákok és tanárok is megkóstolhatják jövőre, a főiskola farsangi bálján. A rektor asszony Péter Csabának megköszönte a felajánlást, és elmondta, hogy a mi vidékünkön a szüret eleink korában egy közösségépítő ünnep volt, azt kívánta végezetül, hogy a Pálóczi-Horváth Lajos írásából megidézett ünnepi hangulat újra jellemző legyen a Hő-dűlőben.

Péter Csaba elmondta, hogy a beregszászi szőlőhegyek 20 évvel ezelőtt még siralmasan elhanyagoltak voltak, de ma már nehéz azokat az időket elképzelni a szép, rendezett dűlők láttán. Fontosnak és becsülendőnek nevezte a beregszászi főiskola tevékenységét, hisz az ott megtanulható ismereteknek köszönhetően a mai generációk sokkal kevesebb ráfordított idővel érhetik majd el ugyanazt, amit a szüleik. A szüret kapcsán elmondta, hogy az öthektárnyi saperavi kékszőlő leszüretelése után – ha marad elég energia – szednek majd traminit is, hogy a vörösbor mellé kellemes fehérbora is legyen a főiskolának. A felajánló cég tulajdonosa elmondta, hogy az idei 2018-as évjárat a Cotnar cég életében egy kiemelkedő évjárat lesz. Hisz a tegnap leszedett szőlő mustjának 24,5 volt a cukorfoka, amit Franciaországban vagy Olaszországban el sem hinnének, hogy ilyen lehetséges Kárpátalján, Beregszászban. Péter Csaba kijelentette, hogy jó lenne, ha hagyománnyá válna a főiskolai szüret Beregszászban, mint fogalmazott: „Nem azért, mert ingyen szeretnénk dolgoztatni a diákokat és tanárokat, hanem hagyományaink megőrzése és megélése miatt.” A vendéglátó végül felajánlotta a diákok számára, hogy szívesen látják bármikor üzemükben azokat, akik figyelemmel kívánják kísérni azt, ahogy a szőlőből bor lesz, majd a bor bekerül a palackokba.

Hogy a hangulat semmiben ne maradjon el a XX. század elejétől, a talpalávalót a péterfalvai Kokas Banda húzta, amíg minden szüretelő ihatott egy forró teát. Mire a szüretelők a kijelölt öthektáros parcellához értek, a nap is kisütött, és a lehető legideálisabb lett az idő a szüreteléshez. A diákok és tanárok élvezték a jó időben a munkát, a legtöbben egy nagy bulinak fogták fel, négyszáz dolgos kéz pillanatok alatt megtöltötte a traktorok által vontatott kádakat. Már napokkal az akció előtt lehetett érzékelni Beregszászban, hogy mire készül a főiskola, hisz soha nem látott mennyiségben vásárolták fel a diákok a piacon a vödröket, metszőollókat, ollókat, készülvén a mindössze három óra alatt befejezett szüreti akcióra.

Mint mindenütt, itt is akadt néhány tanár és diák is, akik látványosan igyekeztek kihúzni magukat a munka alól, de a számuk ezúttal örvendetesen alacsony volt, így a tervezettnél hamarabb, délre végeztek a munkával, és jóízűen fogyaszthatták el a főiskola Kiscsikó menzájának, valamint Ham-Lett büféjének munkatársai által egy óriásüstben főzött bográcsgulyást.

A diákok kissé elfáradva, de egy jó közösségi élményként megélt nap után mentek haza. Ha jövőre is lesz felajánlás és főiskolai szüret, biztosan még szívesebben jönnek majd.

Badó Zsolt


„Szól a Fülemüle!” - Kárpátaljai népzenei és néptánc képzés
Megemlékezés a podheringi emlékműnél