Csák János beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

Kedves Hallgatók, kedves Szülők! Kedves Elnök Asszony, Rektor Úr, Kormányzó Úr, Egyházi képviselők, Tanárok, Professzorok!

Mindenkit szeretettel köszöntök, és köszönöm a meghívást.

Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és nemcsak az új épületet, hanem ezt a templomot is megtöltjük. Az embernek a legnagyobb szükséglete a kötődés, a valahová tartozás. És mi, magyarul vagyunk emberek. Kötődünk Istenhez, hazához, kötődünk a családjainkhoz, akik fölnevelték önöket, és lehetővé tették, hogy tanuljanak, és most egyetemre járjanak. A tanulás és a családunk maga a kultúránk. Babits Mihály azt mondta a húszas években, hogy a kultúra – a magyar kultúra, de minden más nép kultúrája is – szellemi jelenség és lelki örökség. Isten, család, haza. Ez a szellemi jelenség, ez a lelki örökség az, amit tovább akarunk vinni. Nekünk, magyaroknak nagyon gazdag a kultúránk. Van anyanyelvünk, beszélt anyanyelvünk, van énekelt anyanyelvünk, van táncos anyanyelvünk, van vizuális anyanyelvünk,. Hihetetlen gazdag szellemi és lelki örökséget kaptunk. S ezt az örökséget át kell adnunk folyamatosan a következő nemzedéknek. Ez történik a családjainkban, az iskoláinkban, az egyetemeinken és az egyházainkban, a templomokban. A magyar kormány tisztában van vele, hogy micsoda fontossága van a kultúra fönntartásának, és mindenhol, ahol a világon magyarok élnek, ott támogatjuk és támogatni fogjuk a magyar kultúrát. Támogatni fogjuk a kultúrát átadó intézményeinket. A magyar családokat, a magyar iskolákat és egyetemeket, és támogatni fogjuk az egyházainkat. Ez a magyar kormánynak nem valamilyen kedvtelése, hanem kötelessége. Ahogy Hamvas Béla mondta: Nagy kultúrába születni nemcsak azt jelenti, hogy élvezzük az őseink által megteremtett dolgokat, hanem ez kötelesség. Hogy ápoljuk a kultúránkat és tovább adjuk a következő nemzedékeknek. Ezzel a kötelességgel a magyar kormány tisztában van, és minden együttműködésre kész a Kormányzattal, a néppel, szívesen együtt dolgozunk. Egyetlen magyart sem hagyunk magára sehol a világon. És ebben partnerek vagyunk. Önök nemcsak segítséget kapnak, ugyanis partnerek vagyunk, ugyanis önök lesznek – egyrészt önök már, de önök lesznek – ennek a közösségnek a vezetői, tíz meg húsz év múlva. Önök fognak ott ülni, ott ülni, ott ülni, és ezért kell tanulni. A tanulás két dolgot ad nekünk. Az egyik, hogy el tudjunk igazodni a világban, hogy értelmezni tudjuk a dolgokat, de az csak a kisebbik része a munkánknak. Meg is kell szervezni az életünket. És akinek megadatik, hogy tanuljon, annak még nagyobb a kötelessége, mert önök így vagy úgy, vezetők lesznek valahol. Tanárok, orvosok, mérnökök, nagyon sok ember megélhetése, munkája függ majd az önök munkájától. Akár a szakmájukban, akár önkormányzatokban, akár egyetemek vezetésében. Ezért gondolom, hogy Orosz Ildikó, elnök asszony a Kárpát-medencében az egyik legnagyobb példa arra, hogy oda figyel, megérti, hogy merre megy a világ, fölkészíti a tanárikart, az intézményeinket és meg is szervezi. Vegyenek példát Ildikó asszonyról, mert valami olyasmi teljesítmény kell önöktől is ahhoz, hogy mi magyarok megmaradjunk, nemcsak itt Kárpátalján, hanem Chicagóban, Clevelandben, Austinban, vagy Brisbaneben. Mert a példa messze túl világít azon, ahol épp vagyunk.

Az elején említettem, hogy a kultúra szellemi jelenség és lelki örökség. Itt vagyunk Ukrajnában, gyönyörű kultúra, és úgy gondolom, hogy ha önök jól tanulnak, akkor nagyban hozzá fognak járulni nemcsak a magyar nemzeti közösség, hanem Ukrajna jólétéhez. Anyagi értelemben a GDP-jéhez, mert a művelt ember több gazdasági hasznot termel, a kultúrájához. Kormányzó úrnak mondtam a megnyitó előtti beszélgetésen, hogy én úgy tekintek Kárpátaljára, mint egy tündérkertre, ahol évszázadok óta élnek együtt különböző nemzetiségű emberek, különböző vallások, és gyönyörű tájban gyönyörű alkotásokat tudtak létrehozni. Miért pont a mi nemzedékünk, vagy az önök nemzedéke ne tudná ezt a tündérkertet együttműködve ukránokkal, románokkal, lengyelekkel, ruszinokkal, szlovákokkal, akik itt élnek? Nem látok olyan okot, hogy mi ezt ne tudnánk megtenni.

Úgyhogy azt kívánom, hogy tanuljanak. Akárhova veti önöket a sors, soha ne feledjék el, hogy honnan jöttek. Soha ne feledjék el a szüleiket és azokat a tanárokat, akik segítettek önöknek önzetlenül, akik ápolták az útjukat, tanították önöket, és legyenek abban a tudatban akárhol dolgoznak, a magyar kormány ott áll önök mögött, mert ez a mindenkori magyar kormány kötelessége. Én kulturális és innovációs miniszter vagyok, úgyhogy a beszédemet nagy magyar költő, Weöres Sándor szavaival fejezném be: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Önök döntik el, hogy mit kezdenek vele. Sok sikert kívánok az életükben! Sok sikert kívánok a tanévhez! Boldogságot kívánok Kárpátaljának és Ukrajnának, békében, együttműködve minden nemzetiséggel.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!