A Filológia Tanszék másodéves hallgatóinak látogatása a Nefelejcs Rehabilitációs Központban

A Filológia Tanszék másodéves hallgatóinak, az éves pedagógiai gyakorlatuk keretén belül, lehetőségük volt ellátogatni a „Nefelejcs” oktató, fejlesztő központba, Mezőváriban.

Az épületet Zán-Fábián Judit, a központ igazgatónője mutatta be nekünk. Végignézhettük, hogy hogyan folyik az oktatás a mentálisan vagy fizikailag sérült fiatalok számára.

A rehabilitációs központba kortól függetlenül járnak a fiatalok heti 2-3 alkalommal. A gyerekeknek lehetőségük van csoportos és egyéni foglalkozásokon is részt venni, viszont mindig személyre szabott feladatokat kapnak, hiszen mindannyiuk fejlettségi szintje más, mindenki másban gyengébb vagy erősebb. Vannak gyerekek, akiknek az írását és a számolását kell fejleszteni. Ezzel szemben olyan kisfiúval is találkoztunk, aki nem kommunikál, ő még csak egyszerűbb játékokkal, például kirakóssal tud játszani.

A mai látogatásunk során arra ráébredtünk, hogy egy ilyen intézményben dolgozni óriási feladat és felelősség, hiszen mindent meg kell adni a gyereknek, ami a fejlődésében segíthet. Minden fiatallal más módon kell kommunikálni, bánni és foglalkozni, mert mindannyian különbözőek.  Az itt tanulóknak több figyelemre, megértésre van szükségük a tanulásuk során, mint az átlagos gyerekeknek, hiszen ők máshogy dolgozzák fel az információkat. Megállapítottuk, hogy ezt a feladatot a tanárnők kiválóan látják el. Elkötelezett pedagógusok, akik megadják azt az óriási figyelmet a tanítványoknak, amelyre nekik szükségük van, s rengeteg türelemmel és szeretettel fordulnak hozzájuk. Biztos vagyok abban, hogy a tanárnők erre az állásra nem csupán egy munkahelyként vagy egy bevételi forráskánt tekintenek, hanem sokkal inkább hivatásuknak tartják ezt.

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a hátrányosabb helyzetű gyerekek és felnőttek megkapják a megfelelő kezelést, figyelmet és törődést. Pont emiatt volt megható azt látni, hogy vannak emberek, akik a sérült fiatalokat felkarolják, s próbálnak nekik minél teljesebb életet biztosítani. Besegítenek ezzel a szülőknek is, hiszen megmutatják a tanárnők, hogy hogyan kell bánni a gyermekkel, hogy minél jobban fejlődjön.

Tanár szakos hallgatóként úgy érzem, rengeteg tapasztalattal gazdagodtam a mai nap folyamán. Rájöttem arra, hogy a mentálisan sérült egyének közt sincs két egyforma, mindannyiuk különbözően látja a világot, különbözően értelmezi az információkat, mindannyian különlegesek. Pont emiatt nem lehet őket egyformán kezelni, nem lehet velük ugyanúgy foglalkozni.

Ha esetleg a jövőben a tanári pálya mellett döntök, jó, ha tisztában vagyok a hátrányos helyzetű tanulók oktatásával, és ez a látogatás a Nefelejcs központban, remek lehetőség volt erre.

Nagy Natália
Filológia Tanszék