Dankó Csaba – II. évfolyam, turizmus szak

Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Körülbelül 3 évvel ezelőtt hallottam először az Erasmus+ programról. Akkor egy kedves barátom mesélt nekem arról, hogy számára milyen szuper is volt! Egy teljes szemeszter egy ismert, de számára még nem teljesen felfedezett fővárosban, teli kihívásokkal és élményekkel.

Ahogy a barátom mesélt róla, egyre inkább fokozódott bennem a vágy, hogy a megszokott kényelmi szférámból nekem is ki kellene lépnem a nagyvilágba. Nehéz volt a döntés, hiszen még nem voltam ilyen hosszú ideig távol szülőhelyemtől. De végül elszántam magam – 2 nap gondolkodási idő után döntöttem: pályázok! Úgy gondoltam, hogy nincs semmi veszíteni valóm, ezzel csak több lehetek, nem kevesebb.

Közben kiderült, hogy további három csoporttársam is velem tart Budapestre. Így elkezdtük a jelentkezési procedúrát, a papírmunkát és a tanárainkkal való konzultációkat. És amikor mindezzel sikeresen megvoltunk – a szemeszter kezdetén elindultunk!

Érkezésünkkor hatalmas izgalommal léptem be a kollégium ajtaján, vajon milyen lesz, kivel leszek, s hogyan viszonyulnak majd hozzám. De ezek a szorongások hamar elmúltak, hiszen kedvességgel és vendégszeretettel fogadtak. Később pedig sokféle nemzetiségű diákkal sikerült megismerkednem, némelyekkel barátságra lépnem. Szintén hatalmas élmény volt számomra olyan magyar diákokat megismerni, akik szintén kisebbségben élnek a Kárpát-medencében.

Aztán ott volt maga az egyetem. Előzetesen szeretném kiemelni küzdelmes részvételünket a budapesti tömegközlekedésben. Nehéz volt tájékozódnunk, kezdetben nem tudtuk, pontosan hogyan jutunk el az egyetemre, mennyi idő alatt, úgyhogy egyetemi napjaink előtt ezzel is kellett foglalkoznunk. Néhány nap alatt aztán bele is jöttünk, amiben sokat segített a modern technika is.

Első egyetemi napjaink eléggé hasonlítottak a tömegközlekedés megszokásával töltött néhány problémás napunkra: itt is meg kellett tanulnunk tájékozódni, hiszen nagy területű, több épületből álló intézményről beszélünk. De végül ez is sikerült.

Tanáraink nagyon kedvesen és szívélyesen fogadtak. Érdekes és nagyon tartalmas előadásoknak lehettünk szem- és fültanúi. Ez rengeteget segített abban, hogy jobban befogadjuk a tanulni kívánt anyagot és könnyebben vizsgázhassunk – ez utóbbi végül szintén zökkenőmentesen zajlott le.

Számomra nagy élmény volt – bár a koronavírus járvány miatt csak közel másfél hónapig – megismerni Budapestet, annak szebbnél szebb helyeit. Lehetőségem nyílt meglátogatni és kipróbálni olyan attrakciókat, amelyekben itthon nem lehet részem. Megtanultunk főzni (!), kivehettük a részünket a függetlenedés és önállósodás iskolájából. Mindenképp ajánlom a programot azoknak, akik kicsit „ki szeretnének törni”, függetlenedni, kipróbálni dolgokat úgy, hogy ehhez nem kell otthagyniuk a tanulást.

Szeretném megköszönni Gönczy Sándor tanár úrnak, aki támogatott az elindulásban, Fodor Gyula tanár úrnak, hogy a papírmunkában rengeteget segített. Továbbá Szalkai Gábornak, budapesti koordinátorunknak, aki minden panaszunkra megoldást talált és mindig készen állt arra, hogy segítségünkre legyen. Emellett Yanof Nasr egyetemi hallgatónak, aki mentorált minket és segített a Budapesten való eligazodásban. Végül, de nem utolsó sorban a küldő és a fogadó intézménynek, akik teret biztosítottak és ajtót nyitottak egy ilyen szuper lehetőségre!