Hidi Regina-Ágota – III. évfolyam, történelem szak
Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)
Az Erasmus+ pályázatról első évfolyamos hallgatóként hallottam először, de akkor még nem fogott meg a gondolat, hogy ilyen komoly dolgot kezdjek el, valamint féltem is tőle, hogy képes lennék-e a kezdetek kezdetén megbirkózni ilyen nehéz feladattal, ezért nem is nagyon foglalkoztam vele. Aztán elérkezett a második évfolyam, és ekkor ismét ismertették velünk a lehetőségeket, és már nem csak a saját, hanem a csoporttársaim érdeklődését is felkeltette a dolog, így sokkal lelkesebben, bátrabban, nagyobb lendülettel vágtunk bele az egészbe. Két csoporttársammal együtt 2019 tavaszán pályáztuk meg a program kínálta ösztöndíjat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Új- és Jelenkori Magyar Történelem Tanszékére, majd izgatottan vártuk az eredményt. Miután megtudtuk, hogy sikeres volt a pályázatunk, kezdetét vette a hosszú ideig elhúzódó papírmunka, a szerződések, biztosítások megkötése stb. A nyár folyamán is volt még rengeteg elintézni valónk.
Aztán eljött augusztus utolsó hete, amikor is felutaztam Budapestre. Úgy alakult, hogy alkalmam nyílt albérletben lakni, így a budapesti kollégiumi életet nem tapasztaltam meg. Szeptember első hetei még mindig a papírmunkákkal teltek (regisztráció, tantárgyfelvétel, diákigazolvánnyal kapcsolatos ügyintézés stb.) A Neptun rendszerrel is meg kellett ismerkednünk, ami nem volt teljesen zökkenőmentes, de Balaci Sándornak, az ELTE BTK koordinátorának köszönhetően sikerült megoldani a problémákat. Megkezdődött a szorgalmi időszak, az első órák, előadások és gyakorlati foglalkozások. Nyolc tantárgyat vettünk fel, és mivel magunknak készítettük el az órarendet, így sikerült úgy rendeznünk, hogy két napunk szabad volt, három napot pedig az egyetemen töltöttünk. Eleinte még komplikált volt az utazás az egyetemre, de idővel teljesen megszokottá és könnyűvé vált. Nagy motiváció és könnyebbség volt számomra, hogy nem teljesen idegen környezetben voltam, sokat segített, hogy a két csoporttársam is ott volt, így egyikünk sem volt egyedül, és mindig számíthattunk egymásra. Sok mindent meg kellett szoknom. Új volt számomra az óriási város azzal a rengeteg emberrel, mindenhol tömeg, zsúfoltság. Az előadások, illetve a gyakorlati órák is nagyon érdekesek voltak számomra, rengeteg új dolgot tanultam. Úgy gondolom, nagyon szerencsések voltunk mind a hárman, hiszen mindegyik tanár és professzor figyelemfelkeltően magyarázott, hatalmas tudással rendelkezett és a lehető legjobban adta át a tananyagot nekünk, emellett nagyon kedvesek is voltak velünk. Amint már említettem, hét közben volt két szabad napom, így kipróbálhattam a diákmunkát is, amivel plusz zsebpénzt tudtam szerezni, valamint az önállósodásnak is egy lépcsőfoka volt számomra, hiszen itthon nincs ilyesmire lehetőség. Sajnos, nem tartott sokáig, mivel novemberben két hétre haza kellett utaznunk a pedagógiai gyakorlat teljesítése miatt, hiszen az itthoni követelmények ránk is ugyanúgy vonatkoztak, mint az itthon maradt csoporttársainkra. Szerencsére, sikerült úgy megoldanunk, hogy ne okozzon nagy fennakadást a kimaradt időszak. Nagyon hamar megkezdődött a december, ezzel együtt pedig a ZH-k írása, leadandók, itthoni beszámolók készítése, vizsgákra való tanulás. Erasmus+ mobilitásunk január utolsó hetében zárult le véglegesen, az utolsó vizsga letételével. Mindeközben itthon is vizsgáznunk kellett, és a két helyen való teljesítés nem volt éppen a legkönnyebb feladat, de végül sikerült.
Szabadidőmben próbáltam időt tölteni a csoporttársaimmal, akik kollégiumban laktak, így szerveztünk közös városnézést, voltunk moziban, karácsonyi vásáron és számos egyéb érdekes programon is részt vettünk.
Bátran ajánlom mindenkinek az Erasmus+ programot, mert bár lehet, hogy nehéznek tűnik, és úgy gondoljuk, hogy nem tudjuk teljesíteni, mégis merjünk bátrak lenni, és ugorjuk meg a lécet, amire biztosan képesek vagyunk. Számtalan élménnyel, barátsággal, sok tudással gazdagodhatunk, és számos dologgal kapcsolatban megváltozhat a véleményünk.
Köszönettel tartozom azoknak, akik lehetőséget biztosítottak számomra, és segítettek, hogy egy életre szóló élményben részesülhessek. Szeretném megköszönni főiskolai koordinátorunknak, Molnár Ferencnek, aki támogatott minket, segített a papírmunkában és még sok mindenben, illetve Balaci Sándornak, a befogadó intézmény koordinátorának, nem utolsó sorban pedig tanárainknak is!
