Balog Henrietta – II. évfolyam, turizmus szak

Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Az Erasmus+ pályázatról még szakképzős diákként hallottam először, de akkor még igen távolinak és idegennek tűnt az egész. Aztán másodéves turizmus szakos főiskolai hallgatóként jött egy felhívás, hogy 2019 őszén meghirdettek négy helyet az Erasmus+ program keretein belül a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) földrajz szakára. Amikor meghallottuk ezt a hírt a barátaimmal, egymásra néztünk és rögtön tudtuk, hogy ez egy remek lehetőség lehet ahhoz, hogy kipróbáljuk magunkat abban a tekintetben, hogy hogyan tudunk érvényesülni távol az otthonunktól. Továbbá így lehetőségünk nyílna arra is, hogy egy neves egyetem diákjaivá váljunk, még ha csak kis időre is. Tudtuk, hogy ezáltal betekintést nyerhetünk az ottani oktatási rendszerbe és, persze, a szemünk előtt lebegett az is, hogy az ott töltött idő alatt lehetőségünk lenne megismerkedni Budapest szépségeivel, nevezetességeivel, és a megszerzett információkat a későbbiekben felhasználhatnánk tanulmányaink során is.

Előtte persze kikértük tanáraink és a főiskola vezetésének véleményét is, akik biztattak minket és ígérték, hogy az intézmény minden tőle telhető támogatást meg fog adni, amire szükségünk lehet. Ennek tudatában vágtunk bele az Erasmus+ programba.

Nagy örömmel töltött el, amikor közölték, hogy a pályázatot megnyertük, ezáltal egy teljes félévet tölthetünk az ELTÉ-n. Az öröm mellé egy kis aggódás is párosult, mert ennyire hosszú időt még nem töltöttem családomtól, otthonomtól és a főiskolától távol, de mint említettem, minden biztatást és támogatást megkaptunk és mellesleg az is örömmel töltött el, hogy három barátom is velem tartott.

Az indulás előtt várt ránk egy hosszadalmas papírmunka, ami zökkenőmentesen zajlott le, hála a II. RF KMF Földtudományi és Turizmus Tanszéke mobilitási koordinátorának, Gönczy Sándornak, valamint Fodor Gyula rektorhelyettes úrnak, intézményi Erasmus-koordinátornak, akik segítségünkre voltak minden felmerülő probléma megoldásában.

Kalandunk az Erasmus+ program keretében 2020. február 15-én vette kezdetét. Barátaimmal egy kisbuszt béreltünk, ami egészen az előre megbeszélt kollégiumi szálláshelyre vitt minket, ahol szeretettel vártak. A kollégium igazgatósága arra is figyelt, hogy egy szobába kerüljünk a barátaimmal, amiért hálásak is voltunk.

A szállásunk a Reitter Ferenc utcai Kollégium (RUK) volt, ami jól megközelíthető, tiszta, biztonságos helyen található. Nagy előnye volt, hogy 5 percnyi sétára volt a villamos megállótól, ami nagyban megkönnyítette utazásainkat.

Az első héten nagy segítségünkre voltak mentoraink, akik felvették velünk a kapcsolatot és megmutatták, hogyan kell eljutni egyik helyről a másikra, bemutatták az egyetemet, segítettek különféle papírokat intézni és megmutatták, mit hol tudunk a leggyorsabban beszerezni. ,,Beletanulásunk” egy hétig tartott, aztán már mindent egyedül tudtunk intézni és nyakunkba is vettük a várost. Egyre önállóbbakká váltunk anélkül, hogy észrevettük volna. Két hét elteltével rutinszerűen jártunk be órára, mentünk el vásárolni, moziba, vacsorázni, vagy akár egy nagyobb sétára, nem okozott gondot a tájékozódás. Kezdtük megszeretni a várost a maga nagy zajával, pezsgésével, érdekes embereivel és a tartalmas ELTÉ-s órákkal.

Mire már épp kezdtük volna otthon érezni magunkat Budapesten, jött a hír, ami az egész világot lebénította: a COVID-19-es vírus terjedése miatt országszerte karantént hirdettek, ezért a kollégiumból ki kellett költöznünk és haza kellett utaznunk. Akkor még azt hittük, hogy ez egy rossz álom és nem velünk történik meg, de hamar rá kellett jönnünk, hogy ez bizony a valóság!

Ezután vette kezdetét az online-oktatás, amellyel kapcsolatban kezdetben voltak kétségeim, de a tanárok megfelelő módon ismertették velünk ennek menetét, módjait, így viszonylag könnyen vettük ezt az akadályt is. A vizsgák sok álmatlan éjszakát okoztak, de sikeresen zártuk a szemesztert.

Összesen másfél hónapot töltöttünk Pesten. Így visszagondolva minden percét próbáltuk kihasználni és tartalmasan eltölteni, sokkal önállóbbak lettünk, és ha alkalmunk lesz rá, biztosan vissza fogunk térni, mert szeretnénk még jobban megismerni a várost és, visszajelzések alapján, ottani tanáraink is szeretettel várnak minket vissza, akár csak egy jó beszélgetésre is…

Az Erasmus+ programot ajánlom minden olyan fiatalnak, akik vágynak a környezetváltozásra, új helyek/emberek megismerésére, önállóságra. Nekem ez a program egy életre szóló élmény volt, amit soha nem cserélnék el semmire.

Úgy gondolom, hogy fiatal éveink a legizgalmasabbak és a legkalandosabbak is lehetnek, ha megragadjuk az ehhez hasonló lehetőségeket. Arra buzdítok tehát mindenkit, hogy ne hagyja veszni ezeket, hanem merjen élni velük. Én mertem és nyertem!