Bogáthy Eszter – II. évfolyam, földrajz szak
Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)
A 2019-2020-as tanév őszi félévét az Erasmus+ mobilitási program keretein belül Budapesten töltöttem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, a Meteorológia Tanszéken. A pályázat lehetőségére itthoni koordinátorom hívta fel a figyelmünket azzal, hogy jó tapasztalatszerzés lehet számunkra. Már korábban is hallottam a lehetőségről földrajz szakos hallgatóktól, akik hazatérve csak jó élményekről számoltak be, így már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ha alkalmam lesz rá, én is mindenképpen megpróbálom. A félelem viszont bennem volt, hogy egyedül hogyan vágjak neki az ismeretlennek, így meggyőztem egyik csoporttársamat is, hogy pályázzon velem együtt. A pályázat sokféle dokumentum kitöltésével járt, de mindenki, akihez segítségért fordultam, szívesen segített. A szeptember közeledtével már nagyon vártam, hogy kezdetét vegye a kaland, de még egy problémát meg kellett oldanunk, hisz a kollégiumi jelentkezésünket elutasították. Szeptember első hete ezért aggodalmasan telt, de hosszú levelezések után végül sikerült kollégiumi elhelyezést szereznünk a Reitter Ferenc Kollégiumban.
Szeptember 9-én beköltöztem a kollégiumba, ahol egy háromágyas szobába kaptam helyet. A szobatársaim szintén főiskolások voltak, akiket már ismertem. Ez megkönnyítette együtt lakásunkat, és az 5 hónap végére nagyon összeszoktunk a lányokkal. Budapest közlekedési rendszere eleinte nem csak ismeretlen volt számunkra, de bonyolult is, tehát az első utunkat az egyetemig meg kellett terveznünk. Mivel 1 órára laktunk a campustól, több átszállással ejtettük meg az utat. A közlekedés a főbb útvonalak bejárása után kezdett átláthatóbb lenni, így később már bárhová el tudtunk jutni, ahová szerettünk volna. Nem ennyire voltak kiismerhetők viszont az ELTE épületei, amelyekben eleinte gyakran eltévedtünk. Az csoporttársammal többféle tantárgyat vettünk fel annak érdekében, hogy azokat itthon is el tudják fogadni. Számomra a leghasznosabb tantárgynak a Népesség- és településföldrajz bizonyult, mivel itthon még nem tanultam ehhez hasonlót, felkeltette a figyelmemet, és ez a tanár előadásmódjának is köszönhető. Mindenképp új tapasztalat volt az oktatási rendszer, amely egészen más az itthonihoz képest. Az órák személytelenebbek, kevesebb az interakció, az előadások pedig szabadok és kötetlenek, ez a diákok létszámának is köszönhető, mivel egy-egy előadáson volt, hogy 70-en is ültek az előadóteremben. Az órarendünk úgy volt összeállítva, hogy a keddi és pénteki napjaink szabadok voltak, ilyenkor próbáltuk kihasználni az időt, és ismerkedtünk a várossal. A különösen szép ősznek köszönhetően gyakran voltunk kint a szabadban, akár csak egy séta erejéig is.
Az itt eltöltött idő alatt, természetesen, megnéztük Budapest nevezetességeit: a Gellért-hegyet, ahonnan gyönyörű volt a kilátás az éjszakai városra, a Parlamentet, a Vajdahunyad várát, a Hősök terét. Egy óra keretein belül pedig felmehettünk a TTK északi épületén lévő napfizikai megfigyelőhöz, ahonnan az egész környéket be lehetett látni, ez külön élmény volt. A téli időszakban gyakran látogattuk az adventi vásárokat a városban, a fényárban úszó Vörösmarty téren, a Szent István Bazilikánál és a Deák Ferenc téren.
A kint eltöltött időhöz nekem az is hozzátartozott, hogy sok időt tudtam tölteni a nővéremmel, aki már több mint 10 éve él Budapesten, így ritkán szokott hazajárni. Vele együtt látogattam meg például a World Press Photo kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol 43 fotóriporter 143 sajtófotóját volt lehetőségünk megtekinteni.
December közepén felvettük a vizsgáinkat, így megkezdődött számunkra a számonkérés. A vizsgák teljesítése nehéz volt, sokat kellett tanulnunk ahhoz, hogy megfelelő pontszámra tehessük le őket. A sikeres vizsgaidőszak után siettünk haza, hogy itthon is teljesítsünk minden kimaradt tantárgyból.
Szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik segítettek a mobilitásom alatt, támogattak és bíztattak, és a lányoknak is, akikkel mindig megosztottuk a terheinket, gondolatainkat!
