Daróci Evelin – III. évfolyam, angol nyelv és irodalom szak (tavaszi félév)
A kaland, amely szeptemberben vette kezdetét, azt hittem, csak egy rövid fejezete lesz az életemnek, amely januárra véget ér. Hamar kiderült azonban, hogy ez a történet még nem zárul le – végül egészen júniusig folytatódott, és minden elképzelésemet felülmúlta.
A tavaszi szemeszterre tehát újra megérkeztem a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karára. Már az első megérkezésem pillanatában éreztem, hogy egy különleges helyre kerültem. Marosvásárhely, az egyetem és a közösség mind olyan varázslatos atmoszférát árasztottak, amely rögtön otthonossá tette az ismeretlent. Az első félévem csodálatos élményekkel telt: új barátok, tapasztalatok és élmények színesítették a mindennapokat. A második félév pedig mindezt tovább mélyítette – már nem volt idegen a környezet, ismertük a tanárokat, a rendszert, és diákokat. Mégis, a második félév melegsége, a fogadtatás, a szeretet, amely körülölelt, újra és újra emlékeztetett arra, mennyire szerencsés vagyok.
Örömmel tértem vissza az egyetemre, hogy folytassam tanulmányaimat. Az első félév során elsajátított tudás és tapasztalatok biztos alapot adtak a folytatáshoz, míg a második félév újabb elméleti és gyakorlati ismeretekkel gazdagított. Kiemelten fontosnak tartom a fordítás és tolmácsolás területén megszerzett gyakorlati tudást, amely – bízom benne – komoly előrelépést jelent majd álmaim megvalósításában.
Köszönettel tartozom tanáraimnak: Dr. Fazakas Noémi tanszékvezetőnek, Dr. habil. Imre Attilának, Barabás Blankának, Dr. Kovács Gabriellának, Dr. Sárosi-Márdirosz Krisztina-Máriának, Dr. Kelemen Attilának, Dr. Biró Enikőnek, Dr. Suba Rékának, Dr. Kálmán Attilának, akik szakértelmükkel, türelmükkel és segítőkészségükkel nap mint nap segítették fejlődésemet. Szeretném külön is megköszönni Biblia Csillának, a kari Erasmus koordinátorának és Páll Zitának, az intézmény Erasmus+ koordinátorának, akik tovább segítettek a következő félévben is. Továbbá Lizák Katalinnak, a mobilitás tanszéki koordinátorának és dr. Fodor Gyulának, a főiskola tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettesének, egyben az Erasmus+ főiskolai koordinátorának, akik mindvégig mellettünk álltak.
A legnagyobb ajándék, amit ez a félév adott, kétségkívül azok az emberek, akiket megismerhettem. A közösen átélt élmények és tapasztalatok a személyiségem fejlődésében is mély nyomot hagytak. Ez az időszak megtanított arra, hogy folyamatosan alakulunk. Az élet, a találkozások, a döntéseink, a nevetések és a könnyek mind formálnak bennünket.
Olyan tapasztalatokat kaptam, amelyekről korábban csak álmodni mertem. A természet közelsége, a közös kirándulások, a felhőtlen nevetések, a mély beszélgetések, a csendes pillanatok és a kitartás próbái mind örökre velem maradnak. És igen – néha a szomorúság is utat talált hozzám, ahogy közeledett a búcsú ideje. Mert tudtam: nem tarthat örökké. Minden nap, minden perc egy kicsit közelebb vitt az elváláshoz.
Számos új érdeklődési körrel is gazdagodtam. Például megszerettem a klasszikus zenét, mivel rendszeresen ellátogattam filharmónia koncertre. Emellett több színházi előadást is megtekintettem, melyek komoly társadalmi témákat dolgoztak fel, és elgondolkodtattak, tanítottak. A diákélet pezsgésébe is bekapcsolódhattam – különösen a diáknapok emlékezetes eseményei maradtak meg bennem. A versenyeken különböző csapatok mérték össze tudásukat és erejüket, én pedig sportkedvelőként igyekeztem minél több mérkőzést megtekinteni. Lenyűgözött a résztvevők lelkesedése és elszántsága.
Természetesen az esti programok sem maradhattak el – a koncertek, a közös mulatságok, ahol együtt ünnepelhettük fiatalságunkat. Ezeken az estéken újabb barátságok szövődtek, és még több emlékkép formálódott. A táncórák folytatása szintén külön öröm volt számomra – fejlődhettem, tanulhattam, és újra része lehettem egy csodálatos közösségnek.
Mindemellett igyekeztem minden lehetőséget megragadni, hogy a szabadban is töltődjek – a jó idő érkezésével számos kiránduláson vettem részt. Az egyik legemlékezetesebb utazásom egy zarándoklat volt, amely mély lelki élményt és különleges békét hozott a szívembe.
Ez a két félév olyan időszak volt számomra, amely nemcsak szakmailag, hanem emberileg is formált és gazdagított. Őszintén hiszem, hogy mindazt, amit itt kaptam – a tudást, az élményeket, és mindenekelőtt azokat az embereket, akiket megismerhettem – örökké a szívemben hordozom.
