Gajdos Katinka – II. évfolyam, földrajz szak
2024 szeptemberében új kalandba vágtam Budapesten: az Erasmus+ hallgatói mobilitás program keretében az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kezdtem tanulni. Második éves hallgatóként izgatottan érkeztem a fővárosba, tele kíváncsisággal. A Regionális Tudományi Tanszéken kezdtem meg a félévemet, és ez volt az első alkalom, hogy a megszokott baráti köröm nélkül kellett boldogulnom. Eleinte minden ismeretlen volt, de érdekesnek találtam a város pezsgését, az egyetemi életet, az új élethelyzetemet és ez az izgalom folyamatosan arra ösztönzött, hogy nyitott maradjak a váratlan helyzetekre.
A tanulmányaim során olyan új tapasztalatokat szereztem, amelyek később segítettek a fejlődésemben. A tanszék tanárai nagyon lelkesek voltak, és innovatív módszereket alkalmaztak, így nemcsak elméleti tudásomat bővítettem, hanem gyakorlati tapasztalatokat is szereztem. Az egyetem nemcsak a tudás miatt vált fontossá számomra, hanem a barátságok miatt is, amelyeket ezen időszak alatt kötöttem.
Szeptember elején beköltöztem a Márton Áron Szakkollégiumba, ami újabb mérföldkő volt. Ahogy beléptem, izgalom és kíváncsiság fogott el. Azonnal barátságos környezet fogadott, ahol felfedeztem, hogy nemcsak lakóhelyet, hanem közösséget is találtam. Sok külhoni magyar diák élt ott, ami megnyugtató érzés volt, de a nemzetközi közösség sokszínűsége is különleges élményt nyújtott.
Nagyon érdekes volt megismerni olyan embereket, akik a világ különböző részeiről érkeztek. Minden beszélgetés során új dolgokat tanultam – legyen szó más országok kultúrájáról vagy eltérő világnézetekről. Különösen emlékezetesek maradtak azok az esték, amikor együtt főztünk: mindenki hozott valamit a saját tradíciójából, és miközben közösen készítettük el az ételeket, mélyebb kapcsolatokat alakítottunk ki.
Budapesten folyamatosan feszegettem a határaimat, és tanultam az önállóságról. A város kultúrájának sokszínűsége, az egyetem közösségi élete és a spontaneitás mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az időszak emlékezetes legyen számomra. Ahogy a félév vége közeledett, világossá vált, hogy az élmény sokkal többet adott, mint amit vártam. Nemcsak szakmailag fejlődtem, hanem megtanultam bátrabban nyitni mások felé, értékelni a pillanatokat, és alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez.
Ha lehetőségem lenne, azonnal újra belevágnék egy hasonló kalandba. Az Erasmus+ nem csupán tanulmányi lehetőség volt számomra, hanem belső utazás is, amely segített jobban megérteni önmagam és a világ sokszínűségét.
Az egyedül töltött napok során megértettem, mennyire fontos a határok feszegetése és az önállóság. A budapesti életvitel, a város kulturális gazdagsága és az egyetem szellemisége mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezt az első félévet sosem fogom elfelejteni. A változatos programok és a közös élmények során nemcsak tudományos ismereteim bővültek, hanem az emberi kapcsolataim is mélyültek.
Január végéhez közeledve egy különösen inspiráló gondolat maradt meg bennem: „Aki önállóan szembenéz az ismeretlennel, az megtalálja a saját útját – még ha kezdetben magányosnak is tűnik a folyamat.”