Hadar Adrienn – IV. évfolyam, földrajz szak
Az Erasmus+ programnak köszönhetően egy félévet tanulhattam Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Meteorológiai Tanszékén. A programmal először főiskolásként találkoztam, amikor a kurátorunk bátorított minket, hogy próbáljuk ki, ha lehetőségünk adódik. Bár akkor még elbizonytalanodtam, viszont harmadévesként Sass Enikő, a Földrajz és Turizmus Tanszék Erasmus+ koordinátora, újra felkeltette az érdeklődésemet. Ekkor már készen álltam, hogy belevágjak, és a gondolat, hogy egy új országban élhetek és tanulhatok, egyszerre tűnt ijesztőnek és izgalmasnak. Bár, ha őszinte akarok lenni, az is állhat a háttérben, hogy meguntam kissé az otthoni mókuskereket, és változásra vágytam (na meg persze az ösztöndíj is csábított, nem tagadom). Beadtam a jelentkezésemet, és rövid idő elteltével értesítettek, hogy pozitív elbírásban részesült a pályázatom. Ráadásul a legjobb barátnőm is elnyerte az ösztöndíjat, így együtt kezdtük meg ezt a kalandot, mert hát tényleg elég kalandosra sikeredett.
2024 februárjában költöztünk be a Márton Áron Szakkollégiumba, ahol barátságos légkör fogadott minket. Bár azért tudni kell rólam, hogy Dominikával ellentétben az ismerkedés nem teljesen a kedvenc elfoglaltságom, de úgy voltam vele, pont ezért jöttem, a komfortzóna váltás miatt, úgyhogy mindenhová is együtt mentünk. Emellett örültem, hogy a régóta Magyarországon élő barátaimmal ezáltal több időt tölthettem újra.
A kisebb-nagyobb nehézségek csak erősítettek abban, hogy az Erasmus+ kihívásokkal teli, de rendkívül értékes élmény. Az órák változatosak és inspirálóak voltak, új tanítási módszerekkel és szemléletekkel találkoztam, ami nem mindig tetszett, de ez van! Az előadások hol nagy létszámúak, hol szinte személyesek voltak, és minden nap új lehetőséget adott a tanulásra és fejlődésre.
Szabadidőnkben rengeteg programon vettünk részt, és sok helyet felfedeztünk. Mészáros Róbert tanár úr egyszer meghívott minket egy kirándulásra, amely az egyik legemlékezetesebb élményem volt. A 35 kilométeres gyalogtúra gyönyörű tájakon vezetett végig, és bár másnap alig bírtunk lábra állni, az élmény megérte, már csak azért is, mert a természet szépségének megfigyelése mellet, akkor egy nagyon pozitív és befogadó társasággal vihettük végig a kirándulást. Az Erasmus+ nemcsak tanulmányi, hanem személyes fejlődést is jelentett.
Az órák mindig izgalmasak voltak, és a tanárok is segítőkészek voltak (bár azért ennyire nem leszek elfogult, természetesen akadt, akivel nem teljesen szimpatizáltam, és ekkor is értelmet nyert az a tény, hogy a barátnőmmel ketten mentünk, tehát átlendítettük egymást ezeken a helyzeteken is). Sikeresen teljesítettem minden tantárgyat, amiért hálás vagyok.
Ez az időszak nemcsak a tudásomat bővítette, hanem megerősített abban, hogy képes vagyok alkalmazkodni új környezetekhez. Az Erasmus+ program során szerzett tapasztalatok nemcsak a tanulmányaimhoz, hanem az életemhez is sokat adtak. Ajánlom mindenkinek, mert nem csupán egy tanulmányi program, hanem egy út, amely segít felfedezni önmagunkat és a világot.Egy olyan idézettel szeretném zári a monológomat, amely akkor jött velem szembe, amikor hezitáltam a pályázaton. Ennek hatására döntöttem el, hogy jelentkezek: „Az a bátor, aki PRÓBÁLJA. Aki tesz LEGALÁBB egy próbát. Aki próbára teszi magát. Sőt, aki a megpróbáltatásokban kitart. Az a bátor, aki fél, de mégis MER. Meg meri próbálni. Az a bátor, aki csetlik-botlik, aki tanulja, hogyan kell, aki újra és újra nekifut, aki nem adja fel. És főleg, aki nem adja fel még mielőtt belekezdett volna.”
