Katkó Enikő – III. évfolyam, turizmus szak
Az Erasmus-programról először másodikos koromban hallottam, és már akkor nagyon megtetszett és érdekesnek bizonyult számomra. Azonban akkor még nem éreztem biztosan, hogy el szeretnék menni. Ez a lehetőség a 2022-es évben jött szembe velem újra, amikor úgy határoztam, hogy megpróbálom megpályázni a programot. A jelentkezésem után izgatottan vártam, hogy vajon sikerrel jártam-e, s október elején már érkezett is a válasz, miszerint a jelentkezésemet elfogadták. A képzésem Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán zajlott. Nagy örömömre a csoportomból rajtam kívül még két ember adott be pályázatot, s mivel mindhárman pozitív elbírálást kaptunk, így a barátaimmal együtt vehettem rész az Erasmus+ programon.
Ezek után kezdődött csak a munka neheze – számos dokumentumot kellett leadni, valamint adatokat egyeztetni az ELTE munkatársaival, akik nagyon segítőkészek voltak mindenben. Ezen kívül nagy segítségemre volt dr. Sass Enikő, a Földtudományi és Turizmus Tanszék Erasmus+ koordinátora, illetve dr. Fodor Gyula tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettes úr, az Erasmus+ főiskolai koordinátora is. Ők segítettek bennünket a magyarországi tantárgyak felvételében, ami igencsak nagy fejtörést jelentett volna, ha egyedül kellett volna végigcsinálnunk.
Mint kiderült, összesen öten kaptunk esélyt a programban való részvételre. Egyre csak közeledett az idő ahhoz, hogy összecsomagoljunk és elinduljunk Budapestre. Megbeszélve a többiekkel egyszerre utaztunk mind az öten egy kis autóbusszal. Erre február végén került sor. Az elszállásolásunkat a Márton Áron Szakkollégium biztosította. A legtöbbünknek sikerült egy szobába kerülni.
A tanulás megkezdése előtt a magyarországi Erasmus-koordinátorral, Dr. Szalkai Gáborral volt egy megbeszélésünk, melynek során bemutatta az egyetemet és felajánlotta, hogy bármiben segít, ha szükségünk lenne rá. Hétfőtől pedig kezdetét vette a tanulás, amihez először meg kellett találnunk a megfelelő termet. Ez kicsit nehezen ment, mivel nem csak egy épületben volt óránk, mint otthon, a főiskolán. Így elsőre sikerült kicsit eltévednünk, de az ottani diákok a segítségünkre voltak, ha nem találtunk valamit.
Egy hónap múlva pedig már teljesen belerázódtunk a dolgok menetébe, mintha csak magyarországi diákok lettünk volna. Az órák kissé másnak bizonyultak az otthonihoz képest, mivel itt egy csoport nem maximum 15 főből állt, hanem volt, hogy 60 emberrel ültem együtt egy teremben. Az oktatás és a tanagyag nem volt nehéz, hasonló volt a főiskolán tanultakhoz. A tantárgyakhoz kapcsolódóan részt vehettünk terepgyakorlatokon is, amelyekből sokat tanulhattunk. Az egyik ilyen volt egy egynapos kirándulás Szekszárdra, ahol egy borászatba látogattunk el. Megtekinthettük a borászat pincéjét és bemutatták, hogyan készítik a borokat, illetve egy borkóstolón is részt vehettünk, ahol számos érdekességet megtudhattunk a borokról. Érdekes volt betekinteni egy borászat mindennapjaiba.
A tanuláson kívül volt alkalmunk megtekinteni Budapest számos látnivalóját. Meglátogattuk a Budai várat, az Országházat, voltunk a Margit-szigeten és láthattuk a Zenélő szökőkút fényműsorát, az egyik kedvencem volt a Budai vár. Mivel majdnem félévet töltöttünk Budapesten, jól megismertük a várost, jobban beletanultunk a közlekedésbe is.
Lassan pedig közeledett az év vége, a vizsgák és beadandók időszaka, amit kisebb-nagyobb nehézségekkel sikerült mindannyiunknak megoldani. Ezek után pedig már csak a kollégiumból való kiköltözés maradt hátra, és az, hogy hazamenjünk. Nagyon sok jó, örömteli és vicces emlékkel tértem haza.
Szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani ezt a lehetőséget. A számos emlék mellett pedig megannyi új barátot is szerezhettem, ezeket mind az ERASMUS+ programnak köszönhettem. Aki egy kalandot és egy kis változást keres, az ezt itt megtalálhatja.
