Kosztyuk Csenge-Andrea – III. évfolyam, ukrán nyelv és irodalom szak

Eötvös Lóránd Tudományegyetem (Budapest)

Az Erasmus+ pályázatra egyik kedves tanárnőm, Bárány Erzsébet hívta fel a figyelmemet. Korábban is hallottam már róla, de különösebben nem fogott meg a dolog. A tanárnőnek viszont sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Egy idő után hatalmas lehetőségnek tartottam, hogy egy teljes szemesztert tölthetek el Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen Ukrán Filológiai Tanszékének diákjaként, ugyanakkor félelem is volt bennem. Féltem attól, hogy hogyan fogom teljesíteni a követelményeket, hiszen a főiskola és a Debreceni Egyetem mellett most egy harmadik intézmény diákja is leszek. Végül úgy döntöttem, belevágok, mert ezt a lehetőséget nem szerettem volna elszalasztani, és tanáraim, szüleim is támogattak ebben.

Pályázatom pozitív elbírálása hatalmas örömmel töltött el, örültem, hogy külföldön tanulhatok, és hogy pont az ELTÉ-n. Azonban csak ezután következett a rengeteg papírmunka, ami, sajnos, nem zajlott zökkenőmentesen. Némi kavarodás előzte meg elindulásomat, amelynek kezelésében segítségemre volt főiskolai koordinátorom, Bárány Erzsébet tanárnő, valamint Fodor Gyula rektorhelyettes úr, akiknek ezúton is szeretném megköszönni segítségüket és támogatásukat. A kezdeti nehézségek után februárban felutaztam Budapestre. Itt is rengeteg elintéznivaló várt rám (beiratkozás/bejelentkezés, diákigazolvány igénylése, tantárgyfelvétel stb.), ebben segítségemre voltak az ottani koordinátorok, Balaci Sándor és Kovács Erzsébet, akikhez bármikor fordulhattam kérdés, probléma felmerülése esetén.

Megérkezésem napján beköltöztem az ELTE Reitter Ferenc utcai Kollégiumába, és ezen a napon már ellátogattam az egyetemre is. Eleinte nehéz volt megszokni a budapesti közlekedést, a nyüzsgő nagyvárosi életet, azonban viszonylag hamar, kb. 2 hét alatt belerázódtam.

Következtek az egyetemi órák, amelyek terjedelmükben néha eltértek a főiskolaiaktól. Előfordult, hogy egy előadás 2 órán keresztül tartott, azonban 1 órás foglalkozásaink is voltak. A diáktársaim és a tanárok is nagyon kedvesek voltak és szeretettel fogadtak, jó érzés volt látni, hogy örülnek nekem. Mivel anyanyelvi szinten beszélem az ukrán nyelvet, ezen a nyelven kommunikáltunk a tanárokkal is. A diákok a csoportomban magyar anyanyelvűek voltak, azonban az órákon igyekeztek ők is ukránul beszélni. Ha diáktársaim valamit nem értettek, vagy pl. egy szöveget kellett lefordítani, a tanárok előszeretettel kérték a segítségemet, aminek nagyon örültem. Igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból, részt vettem az órákon, sokat tanultam, elvégeztem a házi feladatokat.

Miután felmértem és megszoktam az egyetem követelményrendszerét, szerettem volna jobban megismerni a várost. Ilyenkor a kollégiumi szobatársaimmal és több Erasmus+ hallgatóval igyekeztünk felfedezni Budapest látványosságait és nevezetességeit. Ellátogattunk a Hősök terére, kirándultunk a Parlamenthez, hosszú sétákat tettünk a Margit-szigeten. A város nappal is, éjszakai kivilágításban is gyönyörű volt. Március közepén főiskolai koordinátorom, Bárány Erzsébet tanárnő, szintén egy mobilitás keretein belül, ugyancsak felutazott Budapestre. Együtt ellátogattunk a Tarasz Sevcsenko téren található Sevcsenko szoborhoz, ahol halálának 159-ik évfordulója alkalmából megemlékeztünk legnagyobb ukrán költőnkről. Egyik este pedig ellátogattunk a Thália színházba, ahol egy nagyon humoros előadást néztünk meg, melynek címe „Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban” volt. Mérhetetlenül jól szórakoztunk és ki is kapcsolódtunk. Nagyon jó volt élőben látni olyan színészeket, akiket eddig csak a TV-n keresztül láttam, mint pl. Molnár Piroska, Pindroch Csaba, Gubás Gabi. Egy másik napon ellátogattunk moziba is, ami szintén nagyon jó és tartalmas volt.

Miután épphogy belerázódtam a budapesti életbe, megszoktam a közlekedést, az egyetemet, jött a hír, hogy március 12-től bezárnak az egyetemek, előreláthatóan 3 hétre, a kialakult világjárvány miatt. Hazautaztam én is, de még csak meg sem fordult a fejemben, hogy nem térek már vissza Budapestre ebben a félévben. Március 26-tól távoktatásra állt át az egyetem és a főiskola is, így folytattam én is tanulmányaimat. Az online-oktatás kezdetén voltak nehézségek, több oktatási platformra is be kellett jelentkezni, hogy megfelelőképpen vehessek részt az oktatásban. Hamar belejöttem, és, hála Istennek, sikerült ily módon is teljesítenem a félévet.

Az Erasmus+ programot olyan diákoknak ajánlom, akik szeretnék magukat kipróbálni más környezetben, felfedezni a világot, újat tanulni és élményeket, tapasztalatokat szerezni. Véleményem szerint, ez a program egy hatalmas lehetőség nem csak a kárpátaljai fiatalok, de nemzetközi, külföldi diákok számára is.