Kovács Katalin – III. évfolyam, turizmus szak
Az Erasmus+ mobilitási programról először a II. RF KMF Földtudományi és Turizmus Tanszékének mobilitási koordinátorától dr. Sass Enikőtől hallottam, aki felhívta a figyelmünket erre a nagyszerű lehetősségre. Már akkor felkeltette az érdeklődésem a program, ugyanakkor még nem voltam biztos benne, hogy szeretnék-e részt venni rajta, hiszen soha nem töltöttem még távol ennyi időt a szülőhelyemtől, illetve a családomtól. Bár merész, mégis rendkívül jó lehetőségnek gondoltam, így végül úgy döntöttem, hogy kilépek a megszokott komfortzónámból és nem hagyom veszni ezt a remek alkalmat. Így a főiskola III. évfolyamos turizmus szakos hallgatójaként pályáztam további 4 hallgatóval az Erasmus+ mobilitásra, ezzel együtt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karára a 2022/23-as tanév tavaszi félévére.
Mikor pályázatomat pozitív elbírálásban részesítették, nagyon boldog voltam, hiszen a legfőbb oka annak, hogy jelentkeztem a felhívásra, elsősorban az volt, hogy szerettem volna betekintést nyerni a magyarországi felsőoktatásba. Kíváncsi voltam arra, hogy mennyire fogok tudni helytállni egy olyan neves, és magas színvonalú egyetemen, mint amilyen az ELTE. Természetesen jelentkezésemet az is elősegítette, hogy nagy vágyam volt világot látni és szerettem volna megismerni Budapest nevezetességeit, látnivalóit.
Értelemszerűen a kiutazásunkat számos papírmunka előzte meg, melyeket problémamentesen be tudtunk nyújtani, hála dr. Fodor Gyula tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettes úrnak, az Erasmus+ főiskolai koordinátorának, dr. Sass Enikőnek a mobilitás tanszéki koordinátorának és dr. Szalkai Gábornak a Regionális Tudományi Tanszék Erasmus koordinátorának, akik segítségünkre voltak minden papírmunka megoldásában, és akikhez bármilyen jellegű problémával fordulhattunk a mobilitásunk során.
2023. február 22-én indultunk el csoporttársaimmal Magyarországra. Annak érdekében, hogy célállomásunkra a lehető leghamarabb eljuthassunk, egy kisbuszt béreltünk, amely egészen a kollégiumi szállásunkig vitt minket, ahol regisztráció után el is foglalhattuk a szobáinkat.
Szállást az egyetem egyik kollégiumában, név szerint a Márton Áron Szakkollégiumban kaptunk. A kollégium 4. emeletén szállásoltak el minket sok más külföldről érkezett hallgatóval együtt, amelynek köszönhetően sok hasonló okból érkező diákot ismerhettem meg. Beköltözésünkkor nagy meglepetés ért minket, ugyanis a kollégiumi vezetőség ránk való tekintettel úgy intézte a szobabeosztásokat, hogy egymás mellett lévő szobákba kerüljünk, amiért mi nagyon hálásak voltunk. A szobák jól felszereltek és komfortosak voltak, ott töltött időnk alatt mindannyian meg voltunk elégedve velük.
Ami az egyetemi tanulást illeti, izgatottan vártuk az első tanítási napokat, ugyanakkor volt bennünk egyfajta félelem is. Az egyetem első heteiben eléggé elveszettnek éreztük magunkat, ugyanis hirtelen egy új közegbe csöppentünk, ahol minden idegennek tűnt. Ismeretlenek voltak a tanárok, a tantermek, a diákok. Időbe telt, míg alkalmazkodtunk és elsajátítottuk a közlekedés sajátosságait, az útvonalakat. Ám két hét elteltével már nem okozott gondot a tájékozódás és amikor csak időnk engedte, bátorkodtunk felkeresni néhány látnivalót is (Parlament, Margitszigeti zenélő szökőkút, Halászbástya, Budai vár).
Meglepődve észleltem, hogy az ELTE Természettudományi Karán nyújtott oktatás sok mindenben különbözik a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által biztosítottól, melyet általában véve nehezebbnek találtam, ugyanakkor szerencsésnek is éreztem magam, hogy egy ilyen színvonalas egyetem hallgatójának tudhattam jómagam. Az egyetemi tanárok kedvesek és megértőek voltak, hiszen bármilyen jellegű kérdésünk akadt, akár a tanórákkal vagy az oktatásban használt tanfelületekkel kapcsolatban, nyugodt szívvel fordulhattunk hozzájuk.
Különösen tetszett, hogy a tanórákon elsajátított ismereteinket gyakorlatban is bővíthettük, ugyanis számos terepgyakorlatot szerveztek Magyarország különböző részeire. Ilyenek voltak: Szekszárd, Balaton-felvidék, Sopron. A már előbbiekben említett helyszínek közül, leginkább a Szekszárdra szervezett utazás tetszett, amikor a sok csodás látnivaló mellett, látogatást tettünk egy „Fritz borház és panzió” nevezetű borászatba, ahol részt vehettem életem első borkóstolóján. Ezeken a terepgyakorlatokon számos új dolgot tanulhattam, valamint lehetőségem nyílt megismerni Magyarország azon részeit, ahol még nem jártam.
Az Erasmus+ keretén belül összesen 5 hónapot tölthettem el Budapesten. Visszagondolva életem eddigi legjobb döntése volt, hogy mertem kockáztatni és jelentkezni a pályázatra. A programnak köszönhetően önállóbb lettem, sok új helyet és embert ismerhettem meg, de ami a legfontosabb, olyan emlékeket szereztem, amelyekre mindig boldogan gondolok majd vissza.
Ha szeretnél hasonló élményekben gazdagodni, vagy csak valami változásra vágysz, a lehetőség adott – merj elindulni ezen az úton, mert megéri!