Popovics Zita – III. évfolyam, magyar nyelv és irodalom szak
Konstantin Filozófus Egyetem (Nyitra, Szlovákia)
III. évfolyamos magyar nyelv és irodalom szakos hallgatóként volt lehetőségem és bátorságom eltölteni egy fél évet Nyitrán, az Erasmus+ hallgatói mobilitásnak köszönhetően. Előtte is hallottam már erről a lehetőségről felsős diákoktól, illetve a tanáraimtól is, viszont nem gondolkodtam el rajta komolyan. A tanszékem bíztatásának és ajánlásának köszönhetően viszont végül felkeltette az érdeklődésemet, ezért úgy döntöttem, hogy mégis belevágok és kipróbálom magam egy teljesen más környezetben. A pályázatom pozitív elbírálását követően a 2017–2018-as tanév első félévét csoporttársammal, Rékával már nem a Főiskolán kezdtük meg. Papírmunkából nem volt hiány, viszont a koordinátorunk segítségével ezt is sikerrel megoldottuk. Már onnantól kezdve izgalmassá vált számomra az egész, hogy megkaptuk az egyetem magyar tanszékének órarendjét, s a félév teljesítéséhez szükséges tantárgyakon kívül voltak olyanok, amelyek különösen felkeltették az érdeklődésemet, így alig vártam a kezdést.
Olyan embernek tartom magam, aki él azokkal a lehetőségekkel, amelyek az életébe kerülnek. „Nincsenek véletlenek” alapon azt gondoltam, hogy okkal történik mindez, okkal kaptam lehetőséget rá. Nagy izgalommal vártam, hogy milyen lesz majd kipróbálni magamat egy teljesen új élethelyzetben, teljesen új és ismeretlen emberek között. Külön érdeklődéssel töltött el az, hogy olyan diákok közt tölthetem majd a mindennapjaimat, akik az ukrajnai magyarsághoz hasonlóan kisebbségben vannak saját országukban. Kíváncsian vártam, hogy milyen lehet a helyzetük az ottani magyaroknak, hogyan boldogulnak a mindennapok során.
A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem nem magyar nyelvű kollégiumában lettünk elszállásolva, ahol sok különböző nemzetiségű diák lakott és élte a mindennapjait. Szobatársam – a főiskolai csoporttársamon kívül – egy török lány volt, akinek köszönhetően az angol nyelvtudásomat a gyakorlatba is nagymértékben áthelyezhettem, hiszen szükség volt rá a mindennapok során.
Itthon ahhoz voltam szokva, hogy a hétvégéket nem töltöm a kollégiumban, ezért eleinte furcsa volt számomra, hogy míg mások hazamennek, nekem az otthonom távol van. Utazásunk előtt kaptunk egy nyitrai segítőt, Noémit, akinek köszönhetően minden ügyintézés sokkal könnyebben ment. Viszont időközben rájöttünk arra, hogy milyen jó barátra találtunk benne, s sok időt töltöttünk együtt. Ő és a kedves családja meghívásának köszönhetően néhányszor náluk tölthettük a hétvégénket, s családunk helyett családunk voltak, míg távol voltunk az igaziaktól. Ez számomra nagyon kedves emlék, hálával tölti el a szívem.
A két tanintézmény között számos eltérést és hasonlóságot is tapasztaltam. Nagyon boldoggá tett az, hogy a légkör, akárcsak a főiskolán, ott is nagyon családias volt. Nagy örömmel fogadtak minket, mindenben a segítségünkre voltak, ezáltal tényleg otthon tudtuk magunkat érezni. Az óráim nem folyamatosan egy csoportban zajlottak, hanem különböző évfolyam óráin tudtam bővíteni a tudásomat és tapasztalataimat, ahol nagyon rövid ideig tartott a beilleszkedés. Bárhová mentünk, barátságos arcok és szívek fogadtak. Az órákon rengeteg új ismerettel lettem gazdagabb a kiváló tanároknak köszönetően. Eleinte picit szokatlan volt, hogy tiszta lappal kell kezdeni mindent, senki nem ismer, s én sem ismerek másokat… Viszont nem sok idő kellett ahhoz, hogy teljes mértékben nyitrai diáknak érezhessem magam. Pedagógiai gyakorlaton is részt vettünk egyik csoporttal, így azt is megtapasztaltuk, hogy egy szlovákiai magyar tannyelvű középiskolában hogyan zajlik az oktatás, milyen a légkör, milyenek a tanulók, milyenek az osztálytermek. Ezek is maradandó élmények lettek számomra. Az épület falain belül – az ottani embereknek köszönhetően – nem volt alkalmam kívülállónak érezni magam.
A főiskolán is működő HÖK-höz hasonlóan ott a JUGYIK (Juhász Gyula Ifjúsági Klub) biztosítja a diákélet mozgalmasságát, amelynek számos rendezvényén vehettem részt. Lehetőség volt ellátogatni a fővárosba is egy csoportkirándulás keretein belül, illetve a Budapesten megrendezett Gloria Victis-en is részt vettem nyitrai diákként. A diákélet nagyon mozgalmas és színes, ha véletlenül unatkozni lett volna időm, mindig adódott valami lehetőség ennek kiküszöbölésére.
Olyan barátságok születtek ez alatt a fél év alatt, amelyek egy egész életre szólnak. Olyan emberek léptek az életembe, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot, s fontossá váltak számomra. Azóta már többször is volt alkalmunk találkozni, és reménykedve várom a következő találkozásokat is. Ezek a barátságok szó szerint határokon átnyúlók. A jó barátság nem ismer határokat, ami itt be is bizonyosodott.
Teljes szívből ajánlom az Erasmus+ program lehetőségét mindenkinek, aki szereti a kihívásokat és bizonyítani szeretne önmagának azzal, hogy képes egy teljesen új környezetben önállóan is helyt állni. S ha Erasmus+, akkor kérdés nélkül Nyitra! Ha újra döntenem lehetne és kellene, nem is gondolkodnék azon, hogy milyen országba, annak melyik egyetemére menjek. Életre szóló emlék, amit nem szabad kihagyni. Nagyon örülök annak, hogy bevállaltam és saját bőrömön tapasztalhattam meg ezt az egészet, s ezáltal már nemcsak egy messzinek tűnő lehetőséggé vált az életemben, hanem egy örökre szóló élménnyé. Hálás és boldog szívvel gondolok vissza az ott töltött fél évre.
Popovics Zita