A költészet napját méltatták a Rákóczi Főiskolán
1964-ben első ízben, azóta minden évben április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját. Ebből az alkalomból határokon innen és túl irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal tisztelegnek a magyar líra előtt.
A Rákóczi Főiskolán hagyományosan a Magyar Tanszéki Csoport szervezésében kerül sor a jeles esemény méltatására. Április 11-én a magyar szakos hallgatók színpadi előadás keretében egy különleges utazásra invitálták a nézőket. A rendhagyó műsor humoros jeleneteiben társadalmunk emberi boldogtalansággal, elidegenedettséggel, magánnyal kapcsolatos problémái is megelevenedtek.
A színdarab érdekessége, hogy szövege Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, József Attila és kortárs fiatal magyar költők alkotásainak idézeteiből kollázsszerűen alakult. Az előadást színpadra Mónus Dóra, a Magyar Tanszék kollégája vitte.
A történet szerint főhősünk, aki sem nevesítve, sem nemét és identitását meghatározva nem volt, vagyis bárki azonosulhatott vele, hogy úti célját elérje, villamosra száll, melyen alig van már hely. Útitársai lökdösik, tapossák, nem figyelnek rá. Magányosan érzi magát a sok ember között. Ülőhely alig volt számára, csupán egy pár centi, melyen meghúzhatja magát. Személyünk az egyik megálló során betér egy „Boldogság bolt” nevű helyre, ahol különbféle boldogságokat lehetett kapni. Azonban a gazdagság, siker, hatalom, család boldogságáért nagy árat kell fizetnünk. A nagy szerelemért cserébe három gyermekét és férjét veszíti el az ember, a karrierért cserébe családi életünkkel fizetünk. Főhősünk csupán egy csésze kávét kér, melyet a számára kedves emberekkel fogyaszt el, s ebben találja meg a mindennapok boldogságát. Újra a villamosra szálunk, ahol már több ülőhely is van. Szereplőnk kényelmesen elhelyezkedik, de ekkor megszólal a kürt: Végállomás!
Úgy hiszem, ez a rövidke történet komoly üzenet mindannyiunk számára. Egy csepp szeretet, kedvesség, odafigyelés, elfogadás a mindennapok mentőöve lehet.
Kurmay Anita