A mi évünk: Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektorának évértékelője

A 2023-as év a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, valamint tagintézményei számára, és a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás szempontjából is a háborús körülmények között terhelt, de egyben eredményes volt. Cikksorozatunkban most Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora mesél az elmúlt évről.

– Meséljen a főiskolánk 2023-as évéről.

– A 2023-as év is izgalmas, mozgalmas és eredményes év volt. Annak ellenére, hogy az országban nehéz a helyzet, háború van, hogy sokan szétszakított családban élnek, az intézmény maga most is sokat lépett előre. Sok olyan, talán nem annyira látványos szakmai lépést tettünk előre, ami jelzi az intézmény erősödését. Például olyan belső Minőségbiztosítási Kézikönyvet raktunk össze és fogadtunk el, ami az intézményben a belső minőségbiztosítási politikát és minőségellenőrzési, minőségirányítási politikát összefoglalja, amely egyértelműsíti az egyes osztályok, egységek, személyek feladatkörét, mely által hatékonyabbá válik a szakmai munka. Ezt követően olyan motivációs rendszert dolgoztunk ki és vezettünk be, amely az egyes oktatók teljesítményét egyrészt ösztönzi, másrészt motiválja őket a szakmai fejlődésre azzal, hogy minél magasabb minőségi munkát végeznek oktatóként és/vagy kutatóként, annál magasabb bérezésben részesülhetnek. Ez a motivációs rendszer nem csak a szakmai előrehaladást és a minőségi munkát ösztönzi, hanem olyan értelemben is ösztönzőleg hat, hogy az erkölcsi támogatás mellé nagyobb anyagi megbecsüléssel is jár. Ez csak két olyan terület, ami azt mutatja, hogy zajlik a szakmai munka, és nem is kicsi, az intézményen belül. Kívülről ez lehet, hogy nem látszik. Sőt, sokan talán esetleg belülről sem veszik észre, hiszen nem lett tágasabb a folyosó, vagy nem lett napfényesebb az idő ettől, de például ez úgy is látszik kívülről, hogy a nemzetközi egyetemi rangsorokban a főiskola jelentősen és sikeresen előre lépett. Különféle nemzetközi egyetemi rangsorok léteznek, amelyek a felsőoktatási intézményeket szakmai szempontok alapján pontozzák és rangsorolják. Az egyike ezeknek az egyetemi rangsoroknak, az úgynevezett Webometrics rendszer, amely a világon összesen több mint 31 ezer felsőoktatási intézményt tart számon. Mi ebbe a rangsorba bekerültünk, tehát számon tartanak bennünket, mint létező felsőoktatási intézményt, valamint a tavalyi rangsorhelyünkhöz képest több mint 1700 helyet léptünk előre. Ez azt jelenti, hogy a több mint 31 ezer számon tartott felsőoktatási intézmény között abszolút a középmezőnyben helyezkedünk el. Ez részben annak a munkának köszönhető, amit az elmúlt egy évben végeztünk el. Ebben a listában körülbelül 7 ezer európai felsőoktatási intézmény található, mi ezek között is a középmezőnyben mozgunk. Ukrajnában a sokszáz felsőoktatási intézmény közül 300-at rangsorolnak, főiskolánk a 155. helyet foglalja el. Ez azt jelenti, hogy Ukrajnában is a középmezőnyben helyezkedünk el. Ha ezt figyelembe vesszük, és azt, hogy a nagy egyetemi központoktól, a nagy fővárosoktól, nagy ipari kulturális központoktól távol, egy kicsi városban működő felsőoktatási intézmény vagyunk, akkor ez egyáltalán nem rossz eredmény. Olyan egyetemekkel „versenyzünk” ezekben az egyetemi rangsorokban, amelyeknek a hallgatói létszáma nagyobb, mint egész Beregszász lakossága. Az első tíz helyen a világrangsorban olyan egyetemek találhatók, amelyeknek 50-60 ezer hallgatója van. Nyilvánvaló, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban, mégis rákerültünk a világ, Európa és Ukrajna felsőoktatási térképére. Ezek a munkák, amelyeket az előbb említettem, visszatükröződnek ezekben a nemzetközi, európai és ukrajnai rangsorokban is.

– Mire számít a jövő évben?

– Mi folyton tervezünk, de a körülmények mindig meghatározzák azt, hogy mit tudunk ebből megvalósítani. Azt kell mondjam, hogy csupa váratlan esemény az, ami bennünket is, és mindenki mást korlátoz abban, hogy elérjük azt, amit igazán szeretnénk, hogy azt tehessük, amit szükségesnek és fontosnak tartunk. Gondoljunk arra, hogy egy reggel felébredtünk és kitört a Covid. Aztán egy reggel felébredtünk, kitört a háború. És ezek a rémálmok, ezek a borzasztó időszakok folyamatosan tartanak. Már hosszú évek óta különleges üzemmódban működik a főiskolánk, ennek ellenére nagy eredménynek tartjuk például azt, hogy sikerült a jelenléti oktatással egyben tartani az intézményt, működtetni azt. Szeretnénk ezt a jövőben is megőrizni, hogy meg tudjuk tartani a sport- és tudományos rendezvényeinket, hallgatói diákéletet szervezve, az oktatóink szakmai fejlődését biztosítva, és az infrastrukturális fejlődést is folyamatosan, továbbvíve működtessük az intézményt.

Szakmai kihívásként ott van még előttünk az, hogy ebben a tanévben, a 2023-24-es tanévben összesen négy képzési programunk áll akkreditációs eljárás alatt. Ezeket szeretnénk sikerrel lezárni. Emellett a nemzetközi intézményi akkreditációnk monitoring időszaka most ért véget. Ez azt jelenti, hogy 2 évvel ezelőtt akkreditált minket az Európai Felsőoktatási Térség, jövőre pedig ismét gorcső alá vesznek, hogy megvizsgálják, továbbra is folytatjuk-e azt a szakmai és minőségi munkát, amit akkor megfelelőnek ítéltek. Ez is egy olyan kihívás, ami meghatározza a munkánkat, hisz nyilván szeretnénk olyan eredményt felmutatni, mely alapján a nemzetközi akkreditációnkat meghosszabbítsák. És nem titok az sem, hogy szeretnénk befejezni azokat az infrastrukturális fejlesztéseket, amelyeket évekkel ezelőtt elkezdtünk. Például épül az új Oktatási és sportkomplexum, amelyet szeretnénk megnyitni. Emellett alapítottunk jó néhány olyan egyéb oktatási intézményt, amely a főiskola utánpótlási bázisát és egyben gyakorló intézményeit jelentik. Gondolok itt a Felsőfokú Szakképzési Intézetre, az Egán Ede Szakképzési Centrumra, a Kárpátaljai Magyar Líceumra, a P. Frangepán Katalim Gimnáziumra, vagy a Tulipán Tanodára, melyek szintén hozzánk tartoznak. Ezek mind gyakorló bázisaink, és olyan utánpótlási bázisaink, ahonnan várjuk a hallgatókat, és várjuk a kiemelkedő oktatókat, pedagógusokat, tanárokat, hogy a szakmai fejlődés révén esetleg a felsőoktatásba lépjenek tovább és itt oktassanak. Figyelemmel kísérjük az általunk alapított intézményeknek a további fejlődését, és egymást segítve, egymást támogatva ezzel a kárpátaljai magyar oktatásnak, a kárpátaljai magyar oktatási intézményhálózatnak egy olyan gerincet próbáljunk adni, amely kihatással van az egész kárpátaljai magyar közösség jelenére és talán, bízunk benne, hogy jövőjére is.

Kurmay Anita

  A mi évünk: Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola és a KMPSZ elnökének évértékelője Doktori védésen opponált a Számvitel és Auditálás Tanszék vezetője