Akikre büszkék lehetünk … Interjú Balogh Kerek Vanesszával

Úgy tartják, hogy a gasztronómia művészi szinten is űzhető. S ha van olyan terület, ahol ez a rafináltan megkomponált ízek, gondosan összeválogatott összetevők mellett különleges látvánnyal is társul, az a cukrászat, azon belül is a torták birodalma.

Balogh Kerek Vanessza Csetfalván született, ma Tiszakeresztúrban él. Előbb a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének alkalmazott matematika szakán szívta magába tudását, majd a főiskola matematika szakán gyarapította azt. Diplomájának megszerzését követően tanári pályára lépett, emellett különleges, egyedi díszítésű tortákat, süteményeket készít. Ma vele beszélgettünk.

– Mesélj magadról. Hogyan telt a gyermekkorod?

– Csetfalván születtem, ott is kezdtem általános iskolai tanulmányaimat, majd felvételt nyertem a II. RFKMF Felsőfokú Szakképzési Intézetbe. A 4 év befejezése után pedig a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán folytattam a tanulmányaimat matematika szakon. Jelenleg Tiszakeresztúrba költöztem, itt sütök és dolgozom emellett a helyi iskolában tanárként.

– Miért épp a főiskolát, illetve a Felsőfokú Szakképzési Intézetet választottad?

– A Felsőfokú Szakképzésben alkalmazott matematika szakon tanultam. Voltaképpen óvodapedagógia szakra is letettem a felvételi vizsgát és sikerült is, de az alkalmazott matematika szakban több lehetőséget láttam, így esett erre a választás. A diplomám megszerzését követően pedig bíztatóan hangzott, hogy a főiskolán egyből második évfolyamon folytathattam tanulmányaimat. Úgy gondoltam, több diplomával többet érek majd, így elindultam.

– Mi történt a főiskola után?

– A főiskola befejezése után férjhez mentem, és Csetfalváról Tiszakeresztúrba költöztem, a szomszéd faluba. A helyi iskolába pedig éppen tanárt kerestek, így rögtön munkába is álltam. Örülök neki, hogy itt van helyben. Jelenleg algebrát, mértant, fizikát és informatikát tanítok.

– Milyen tapasztalataid lettek az elmúlt évek alatt? Hogyan lehet jól dolgozni a gyerekekkel?

– A gyerekekkel egyáltalán nem könnyű dolgozni, főleg a felső osztályosokkal. Minél nagyobbak, annál nehezebb velük, hisz annál erősebb akarataik vannak, és annál több mondanivalójuk. Illetve, nem mellékesen, a tananyag is nehezedik, amit mindig igyekszem a legegyszerűbb módon elmagyarázni, érdekessé és életszerűvé tenni. Minden osztály, sőt abban minden tanuló más és más, úgy felfogásban, mint viselkedésben. Így aztán nincs egy egységes bevált recept – mint mondjuk a süti sütésben –, amit minden osztályban ugyan úgy lehet alkalmazni. Minél több óra telik el, annál jobban megismerem a tanulókat és persze rájövök arra, kinél mi az, ami beválik, kinek hogyan könnyebb megérteni az adott tananyagot, hol hogyan tudom felkelteni a témára való érdeklődést.

–  Emellett torták, sütemények készítésébe fogtál. Hogyan jött ez az ötlet?

– Mindig is nagyon szerettem segíteni anyukámnak, amikor sütött. 9. osztályos voltam, amikor először készítettem el teljesen egyedül az első süteményemet, ami nagyon jól sikerült. Így kedvet kaptam ahhoz, hogy minden vasárnapra készítsek valamilyen süteményt – egyre rutinosabb lettem benne. Először csak az anyukám bevált receptjeivel próbálkoztam, aztán valami újra vágytam és elkezdtem az interneten böngészni receptek után, s időről időre egyre különlegesebb és bonyolultabb sütikbe fogtam bele. Már akkor is nagyon szerettem sütni és úgy gondoltam, hogy én nem csak egy tepsi sütit szeretnék készíteni egy héten, amennyit a család meg bír enni, hanem sokkal többet akartam. Így jött az az ötlet, hogy süssek rendelésre sütiket, amit meghirdettem az interneten. Nagyon sokáig osztottam a posztomat, de munkám nem igazán alakult, mivel nem ismertek az emberek. Az első nagyobb munkám 2018 karácsonyán lett, amikor több süti rendelésem is volt egyszerre. S közben el kezdtem gyakorolni a torta készítést is. Először csak a családtagjaimat köszöntöttem saját tortákkal, majd amikor már úgy gondoltam, egész jól megy, rendelésre is el kezdtem vállalni tortákat. S így lett egyre több rendelésem, hiszen nincs is jobb ajándék szülinapra, névnapra vagy éppen valamilyen különleges alkalom megünnepléséhez, mint egy torta. Emellett pedig már Candy bár készítéssel is foglalkozom, apróbb édes falatok dekoratívan, állványokon elhelyezve egy asztalon. Ezt főként esküvőkre szokták kérni.

– Melyek a legkelendőbbek? Ezek milyen technikával készülnek?

– Sütik és torták készítésével egyaránt foglalkozom. De nagyobb részben inkább tortarendeléseim vannak. Sok féle ízzel dolgozom, hogy mindenki meg tudja találni a számára legkedveltebbet. Általában a gyerek tortákhoz van külön kérés, esetleg küldenek fotót is, hogy hogyan is nézzen ki a torta, mert az a gyerek kedvenc meséje, játéka stb. A felnőtteknek szánt tortákat már inkább csak úgy kérik, hogy „rád bízom, valami szépet”, s én igyekszem korhoz, nemhez kötötten megtalálni a megfelelő dizájnt.

– Volt-e kedvenced az évek során?

– A legnagyobb kedvencem a mi saját esküvői tortánk elkészítése volt. Sokáig terveztem az ízeket, a küllemét, és azt is bele kellett kalkulálnom, hogy már pénteken készen kellett lennie. De hála Istennek, pont úgy sikerült, ahogy azt mindig is álmodtam.

– Volt olyan, amit nehezebben tudtál elkészíteni?

– A formatorták azok, amelyeket nehezebb elkészítenem, hiszen ott magának a tortának kell úgy kinéznie, mint például egy állat vagy autó. Addig kell faragni, alakítgatni a torta belsején, hogy mire rá kerül a külső borítás, az méretarányosan is hasonlítson a kért formához. Ilyenkor mindig izgulok, de persze ez egy kihívás is számomra.

– Munkáidat a főiskola Öregdiák Expóján is bemutattad. Milyen élményekkel gazdagodtál ezáltal?

– 2019-ben részt vettem a legelső Öregdiák Expón, és a mai napig a hűtőmön díszeleg az ott készült névtábla. Hiszen nagy élmény volt ez akkor és most is számomra. Olyan jó volt látni, hallgatni a visszajelzéseket, hogy amit készítettem, az ízlett az embereknek. Az asztalomhoz érve mindenkinek felcsillant a szeme. Nagyon örültem a meghívásnak, hogy a főiskola volt diákjaként én is fontos vendége lehetek ennek a jeles eseménynek. Nagy büszkeséggel töltött ez el.

– Mesélj kicsit a családodról is. Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– A családom nagyon sokat támogatott abban, hogy elinduljak ezen az úton, úgy lelkileg, mint anyagiakban is, mivel kezdetben nagyon sok felszerelést kellett beszereznem ahhoz, hogy legyen egy jól felszerelt saját konyhám, minden szükséges eszközzel ellátva. S ha szükséges, jelenleg is ők segítenek nekem, akár a hozzávalók beszerzésében, vagy ha sok munkám van, akkor az elkészítésben is – krémfőzésben, a lapok kisütésében, stb. De az is nagy segítség számomra, ha valaki felmosogat helyettem. Sokszor kelek nagyon korán, vagy fekszem le túl későn a sütés miatt. De persze nincs ez minden nap, így olyankor jut idő a pihenésre, illetve, ahogy azt a lehetőségek engedik, a kikapcsolódásra is.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Mindenképpen szeretném tudásomat tovább fejleszteni, mind cukrász, mind tanári téren. De voltaképpen ebben a jelenlegi helyzetben nincsenek olyan nagy terveim már. Csak kivárni és remélni a mihamarabbi legjobb végét a háborúnak.

– Mit köszönhetsz a Rákóczi-főiskolának?

– A főiskola a múltam egyik meghatározó része. S ez alatt nem csak a felhőtlen diákévekre gondolok, hiszen a főiskolán fejlődött a jellemem, tanultam meg kitartónak lenni. Ismertem meg jobban magam, mire is vagyok képes. Meg tanultam tanulni. S a diploma megszerzésével nem csak egy papírt kaptam, hanem azt az alapvető műveltséget is, amivel megváltozott a gondolkodásom, világképem.

Kurmay Anita

  Gratulálunk Gódi Anasztáziának az Összukrajnai hallgatói tudományos munkák versenyén elért sikeréhez „Fordítás” szakterületen Megjelent Hadnagy István A felszínközeli szélmező energetikai jellemzése Kárpátalján című monográfiája