Akikre büszkék lehetünk: interjú Csuha Dániellel

A pedagógusok kiemelt szerepet játszanak a fiatalok nevelésében és oktatásában, segítve őket a tudás megszerzésében és a készségeik fejlesztésében. Nemcsak tantárgyi ismereteket adnak át, hanem fontos értékeket, mint a felelősségtudat, empátia és együttműködés. A pedagógusok sokszor mentorok is, akik támogatják a diákokat a nehézségeik leküzdésében. Folyamatosan alkalmazkodnak az oktatás változó kihívásaihoz, például az új technológiák, módszerek bevezetésével.

Csuha Dániel Tiszacsomán született. A Rákóczi-főiskola földrajz szakán szívta magába tudását, emellett a Drohobicsi Állami Pedagógiai Egyetem testnevelés szakán is tanult. Ma már a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum földrajz és testnevelő tanára, mely nagy büszkeséggel tölti el. Emellett nagy szenvedélye a horgászat, melyet versenyszinten űz. Ma vele beszélgettünk.

– Mesélj magadról! Hogyan telt a gyermekkorod?

– Tiszacsomán születtem. A középiskolai tanulmányaimat a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában (ma Beregszászi Kossuth Lajos Líceum) végeztem, ahol 2009-ben sikeresen érettségiztem. Gyermekkoromat izgalmas kalandok és felfedezések jellemezték, sok időt töltöttem a természetben és a barátaimmal. A focimeccsek, a horgászat a barátokkal és az otthoni mezőgazdasági munkák a mindennapjaim meghatározó részei voltak. A családommal és a barátaimmal közösen átélt élmények tették gyerekkoromat igazán emlékezetessé.

– Miért épp a Rákóczi-főiskolát választottad?

– Az érettségi megszerzése után mindenképpen folytatni szerettem volna tanulmányaimat, és ezt csakis itthon, Kárpátalján képzeltem el, az anyanyelvemen. Két tantárgy állt közel hozzám a középiskolában: a földrajz és a testnevelés. Elhatároztam, hogy ezen a két területen szeretnék továbbtanulni. 2010-ben felvételt nyertem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola földrajz szakára, miközben párhuzamosan a Drohobicsi Állami Pedagógiai Egyetemen testnevelést is tanultam. 2014-ben sikerült mindkét szakirányból BSc-diplomát szereznem, 2015-ben pedig testnevelésből SSc-szintű oklevelet vehettem át. A főiskolán ebben az időben még földrajzból nem volt MSc-képzés, így 8 évet vártam, és 2022-ben felvételiztem a Rákóczi-főiskola frissen indított földrajz MSc-szakára, amelyet 2024 nyarán sikeresen befejeztem.

– Hogyan teltek a főiskolás évek? Van-e olyan diákélményed, amit szívesen megosztanál?

– A hat év életem egyik legizgalmasabb időszaka volt. Négy évig az intézmény Hallgatói Önkormányzatának tagjaként tevékenykedtem mint a sportügyi tárca felelőse, ahol az akkori vezetőségi tagokkal az volt a célunk, hogy emlékezetessé és színesebbé tegyük diáktársaink főiskolai éveit: különféle programokat szerveztünk számukra, mint például sportversenyek, vetélkedők, gólyabálok és gólyatáborok. A legmeghatározóbb élményeim azonban a földrajzos terepgyakorlatokhoz kapcsolódnak. Számtalan utazás, hegyi túra, sátorozás, gyakorlati feladatok, mérések és számítások tették ezeket az éveket felejthetetlenné. A legemlékezetesebb élményem 2012-ben történt, amikor a Földtudományi Tanszékről (ma Földrajz és Turizmus Tanszék) egy nagy ukrajnai terepgyakorlat során bejártuk Lemberg és Kijev városokat, majd eljutottunk a Krím félszigetre, ahol először jártam, és láthattam a Fekete-tengert.

– Mi történt a főiskola után?

– Az alapképzés befejezése után, 2014. szeptember 1-jén kezdtem testnevelő tanárként dolgozni a Halábori Általános Iskolában (ma Halábori Gimnázium), heti 15 órában. 2015 januárjában állásajánlatot kaptam az akkori Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolából, amit külön köszönök Micik Julianna volt igazgatónőnek és Nagy Irén igazgatóhelyettesnek. Az ajánlatot habozás nélkül elfogadtam, hiszen nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy volt iskolámban folytathatom a pedagógusi pályát.

– Ma már a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum földrajz- és testnevelő tanára vagy.

– 2015. szeptember 1. óta teljes állásban dolgozom testnevelő tanárként a Kossuth Lajos Líceumban. Mint minden új kezdet, ez is kihívásokkal teli volt. Különösen furcsa érzés volt olyan munkatársakkal együtt dolgozni, akik közül néhányan még öt évvel korábban a tanáraim voltak. 2016-ban, 24 évesen megkaptam az első osztályomat, és osztályfőnök lettem. Visszagondolva kezdő pedagógusként rendkívül nehéz volt megfelelni az elvárásoknak, és helytállni a tanári szerepben. 2023. szeptember 1-től földrajztanárként is dolgozom az iskolában, ami új lendületet adott számomra, és segített abban, hogy megmaradjon a lelkesedésem a pedagógusi pályán.

– Milyen tapasztalataid lettek az évek alatt? Hogyan lehet a diákokkal jól dolgozni?

– Kárpátalja egyik legismertebb, legeredményesebb és legnagyobb magyar iskolájában dolgozni valódi megtiszteltetés, ugyanakkor komoly felelősséggel jár. Az elmúlt tíz évben rengeteg pozitív és negatív tapasztalatot szereztem, amelyeket igyekeztem beépíteni a munkámba. Az évek során a városi sportversenyeken egyre jobb eredményeket értünk el, és sikerült előkelő helyezéseket szerezni. Öt alkalommal vehetettünk részt Magyarországon a Grassroots Labdarúgó Európa Kupán, ahol négy győzelmet arattunk, köszönhetően a gyerekek tehetségének és a befektetett kemény munkának. Földrajztanárként is igyekszem helytállni a mindennapokban, és új ismeretekkel gazdagítani a diákjaimat.

A diákokkal való hatékony együttműködés sok türelmet, empátiát és figyelmet igényel. Az alábbi alapelveket alkalmazom annak érdekében, hogy sikeres és támogató tanár-diák kapcsolatot alakítsak ki: pozitív osztálytermi légkör megteremtése, motiváció és ösztönzés, világos elvárások és következetesség, interaktív tanítási módszerek alkalmazása, rugalmasság a diákok és az iskola irányába, valamint a szülőkkel való jó kapcsolattartás.

– Hogyan hatottak a munkádra az elmúlt évek nehézségei?

– A Covid–19-járvány sajnos kedvezőtlen hatást gyakorolt a tanítási időszakra, jelentősen befolyásolva az oktatás minőségét és ütemét. Mint sok más intézmény, a mi iskolánk is az online oktatás mellett döntött, amelyet a Google Classroom platformon keresztül valósítottunk meg. Mivel a járvány előtt nem rendelkeztünk tapasztalattal az online oktatásban, nekünk, tanároknak is gyorsan alkalmazkodnunk kellett, és új módszereket kellett elsajátítanunk. Amikor úgy tűnt, hogy visszatérhetünk a megszokott kerékvágásba, az országban zajló háborús helyzet (orosz–ukrán háború) újabb kihívásokat hozott. A nyári szünettel együtt hat hónap telt el anélkül, hogy személyesen találkoztam volna az osztályommal és a diákjaimmal. Ebben az időszakban a tanárokra még nagyobb felelősség hárult. Az iskola feladata, hogy stabilitást és biztonságot nyújtson, és úgy érzem, mindent megtettünk ennek érdekében. A kihívások ellenére sikerült közösen, a kollégákkal és a szülőkkel együttműködve megoldani a felmerülő problémákat, és leküzdeni az akadályokat.

– Emellett, úgy tudom, nagyon szeretsz horgászni.

– Igen, nagyon szeretek horgászni. Gyerekkoromban kezdődött, amikor a családdal és barátokkal sok időt töltöttünk a folyók és tavak partján. Pihenéseink során többször horgásztunk, és rögtön magával ragadott a nyugodt környezet, a csendes várakozás, majd a kapás izgalma. Az évek során egyre komolyabban vettem a horgászatot, és mára ez lett a kedvenc kikapcsolódásom, ami segít feltöltődni és elvonulni a mindennapok zajától.

– Mára már versenyszinten űzöd a horgászatot. Milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?

– Szoktam horgászversenyeken is részt venni. Az utóbbi években főleg helyi versenyeken veszek részt, mint például a Tutu-tó, a Nagydobronyi Horgásztanya és a Beregi-tó rendezvényein. Számomra a legnagyobb öröm a versenyzés izgalma és a közösség, amely körülvesz. Néhány alkalommal sikerült dobogós helyezést is elérnem, ami külön büszkeséggel tölt el, de számomra az élmény és a természetben eltöltött idő a legfontosabb. Az idei nyár viszont programokkal és munkával volt tele, így kevesebb időm jutott a horgászatra. Augusztus 24-én részt vettem a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetének horgászversenyén, ahol a 4. helyezést értem el. Sajnos a dobogó harmadik fokáról 200 gramm súllyal maradtam le, így egy kicsit csalódott voltam. Szeptember 7-én a Tutu-tavi versenyen 2. lettem. Ekkor fogtam az idei legnagyobb halamat is, ami egy 10,19 kg-os amur volt. Minden verseny új kihívás, és mindig van mit tanulni, ami folyamatosan motivál a fejlődésre.

– Mi az, ami nehézség ebben?

– A horgászatban és a versenyeken számos kihívással lehet szembesülni. Az egyik legnagyobb nehézség a kiszámíthatatlanság. A halak viselkedése nagyban függ az időjárástól, a víz hőmérsékletétől, a napszaktól, és sokszor nem könnyű előre látni, mikor és mit táplálkoznak. A versenyhelyzet nyomása külön nehézség. Nemcsak magaddal, hanem más, tapasztalt horgászokkal is versenyezni kell, és folyamatosan gyors döntéseket kell hozni: például, ha nem fogok halat, gyorsan kell taktikát váltani. Emellett a felszerelés megfelelő karbantartása és körültekintő használata is kulcsfontosságú, mert egy rosszul kiválasztott csali vagy hiba a technikában elronthatja az egész napot. Ezek a kihívások viszont éppen arra ösztönöznek, hogy tanuljak és fejlődjek, hiszen minden horgászat és verseny új tapasztalatokkal gazdagít.

– Mesélj kicsit a családodról is! Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– A család mindig is fontos szerepet töltött be az életemben. Bár mindannyian elfoglaltak vagyunk a saját munkánkkal és teendőinkkel, igyekszünk időt szakítani egymásra és a közös programokra. Néhány hétvégén kirándulunk, vagy egyszerűen csak otthon töltjük együtt az időt, beszélgetve és kikapcsolódva.

A feleségemmel, Viktóriával a főiskolán találkoztunk, és tíz év után, 2021-ben kötöttünk házasságot. Beregszászban élünk, mivel mindkettőnk munkahelye itt van. Viktória már nyolc éve a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány munkatársa. A munka mellett mindig igyekszem elegendő minőségi időt tölteni vele. A család és a munka mellett pedig horgászni, focizni és röplabdázni is szoktam.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– A jövőbeli terveink között az egyik legfontosabb a családalapítás. Ha minden a várakozásaim szerint alakul, szeretném folytatni a tanulmányaimat, és doktori fokozatot megszerezni – bár még nem döntöttem el, hogy a testnevelés vagy a földrajz lesz a választott szakterületem. Emellett az a legfontosabb célom, hogy feleségemmel egészségben, békében és harmóniában élhessünk itthon, Kárpátalján.

– Mit köszönhetsz a Rákóczi-főiskolának?

– Nagyon sok mindent köszönhetek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának. Az első és legnagyobb ajándék, amit itt kaptam, a feleségem, Viktória. Emellett a hat év alatt értékes tudásra tettem szert, amelyet kiváló szakemberek adtak át. A főiskolás évek alatt számos barátság is köttetett, amelyek mind a mai napig fontosak számomra.

Kurmay Anita

  Köbüki tehetséggondozó tanári ösztöndíj 2024 Könyvcsomagot kapott a Tulipán Tanoda