Akikre büszkék lehetünk … Interjú Henkel Beatrixszal

A nyelvtanulás fontossága számos tekintetben megmutatkozik. Egy ember annál értékesebb, minél több nyelvet beszél, hiszen ennek köszönhetően kiválóan meg tudja értetni magát a más kultúrákban élő személyekkel is. Idegen nyelvtudás birtokában igen sok mindent nyerhetünk az életben, hiszen lehetőségek tárháza nyílhat ki előttünk.

Henkel Beatrix a Rákóczi-főiskola angol-történelem szakán szerzett diplomát. Majd Amerikában fejlesztette tudását, ma pedig az Arab Emírségekben él és dolgozik. Célja, hogy a coaching eszközrendszerének hatékonyságára hívja fel a figyelmet. Ma vele beszélgettünk.

– Meséljen magáról. Hol született, mit tanult?

­– Beregszászi születésű vagyok, nagyon sok emlékem kötődik ehhez a Vérke-parti városhoz. Iskolaévek, barátságok, tanári pálya kezdete, cserkészélet, honismereti kalandozások, és ezt a felsorolást még nagyon hosszan lehetne folytatni. Jó helyre születtem…

– Miért döntött a Rákóczi-főiskola mellett?

– Szüleim munkásemberek, édesanyám könyvelő, édesapám autóbuszsofőr, így a főiskola nekem és sok más kárpátaljai magyar fiatalnak a felsőoktatás lehetőségét hozta. Egy esélyt a magyar nyelven való továbbtanulás irányába, és ezáltal egy más, ígéretes jövő megálmodását. 2000-ben a főiskola két szakirány együttes elsajátítását is kínálta, ahol egyidőben tanulhattam angol nyelvet és irodalmat, valamint történelmet, a két kedvenc tantárgyamat. Otthon és magyarul.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélménye, amit szívesen megosztana?

– Nagyon érdekes volt számomra, ugyanis beregszásziként inkább óralátogató voltam, mintsem kollégista. Nagyon szeretek tanulni, a főiskola óta is nagyon sok képesítést szereztem, így szívesen és hálával gondolok vissza azokra a tanárokra, és azokra a beszélgetésekre, amelyek elgondolkodtattak. Dr. Kobály József és a néhai Dr. Soós Kálmán órái igazából időutazások voltak, Dr. Szamborovszkyné Nagy Ibolya szemináriumain összefüggésekben gondolkodtunk mikro- és makro-vonatkozásokban is. Úgy érzem, Fejér Klárika néni egy valódi gyöngyszeme az angol tanszéknek, Dr. Huszti Ilona tanárnő – akivel azóta is kapcsolatban vagyok – sokkal többet tanított nekünk, mint az angol nyelv rejtelmei és szerkezete. Számomra ő a kitartás, szakértelem, eltökéltség élő példája. Azt, hogy (az akkor jövő) kárpátaljai magyar értelmisége együtt lehetett diák, meghatározta azt, hogy 2023-ban is legyen, aki fontosnak tartja a szülőföldön maradást.

– Mi történt a főiskola után?

– A főiskola után az Ungvári Egyetemen dolgoztam a Nemzetközi Kapcsolatok és az Idegen nyelvi tanszéken, majd a Közel-Keletre költöztem és világjáró kalandozásaim elkezdődtek.

– Egy ideig Amerikában is tanult. Hogyan érezte magát ott?

– Dr. Forgách Péter, a Calasanctius Training Program megalapítója, ma New York-i tiszteletbeli magyar konzul az, aki megteremti a lehetőséget, hogy magyar diákok tandíjmentesen szerezzenek diplomát neves amerikai egyetemeken számos szakirányban. Bárdos Péter volt, aki felhívta figyelmemet az ösztöndíjpályázatra, és röpke néhány héten belül már a buffalo-i Trocaire College padjait koptattam. Egy teljes évet voltam távol szeretteimtől, szóval ez egy nagy önállósodási folyamat volt. Dolgoztam, tanultam, magyart tanítottam és megismerkedtem az amerikai magyar cserkészekkel. Egy fergeteges cserkészélet szakasz következett az amerikai élet után, és 2009-2014 között a mindennapjaim jelentős része a kárpátaljai magyar cserkészélethez kapcsolódott.

– Ma pedig már az Egyesült Arab Emírségekben él…

– 2023 számomra már a vállalkozói évek kezdetét hozta, viszont az előző hét év valóban az oktatásban teljesedett ki. Omán, majd az Egyesült Arab Emírségek. Az oktatási környezet rendkívüli szakmai fejlődése. A legvonzóbb a közel-keleti munkalehetőségekben az volt, hogy a gyakorlatban megélt szakmai továbbképzést kínálják. Tanszékvezetőként kezdtem, aztán képzés koordinátorként folytattam, ahol több mint 50 iskola tanárképzését koordináltam az Emírségek északkeleti részében. Ezt követően országos mentor- és vezetőképzési stratégiákat fejlesztettem a helyi Oktatásügyi Minisztérium keretén belül. A legutóbbi beosztásom szerint a Diplomahonosítási osztály vezetőhelyettese voltam. Ebben a munkakörben nemzetközi oktatáspolitikai párbeszédet szerveztünk az UNESCO emirátusi csapatával közösen, de a fő profilom a kommunikáció- és szervezetfejlesztés volt, és a jelenlegi diplomahonosítási kerettervezet alapjaihoz is hozzájárultam.

– Milyen kihívásokkal szembesült ez alatt az idő alatt?

– Az eddigi munka a során a legnagyobb kihívásokat, ugyanakkor a legnagyobb tanulságokat emelném ki. Egy olyan országról beszélünk, ami még 50 éve csak sivatag volt, ma már egy közismert és elismert híd a világ keleti és nyugati része között. Nagyon sokat lehet itt tanulni arról, hogy mennyire fontos az, hogyan szemléljük a világot, problémákat látunk vagy lehetőségeket, vállaljuk-e a kockázatot, vagy a komfortot választjuk. Ez a különbség a Dubai-i siker és kudarc között.

– A munka mellett hogyan jut idő a kikapcsolódásra?

– Itt nagyon fontos mindkettő, ugyanis a kapcsolatépítés köré épül a társadalmi dinamika. Fontos a mentális, érzelmi jólét. Nagyon sok dologból lehet válogatni. Minden lakóépületnek van saját medencéje, tornaterme vagy akár tenisz pályája is. Rengeteg jóga és reiki stúdió van, és a tengerpart is könnyen megközelíthető. Emellett napsütés vár minket az év 365 napján. Szóval a kikapcsolódás adott.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Most leginkább a két éve indult vállalkozásomra fókuszálok. Két éve, a világjárvány idején indítottuk a R.A.C.E. (Raise Awareness of Coaching in Education) mozaikszóra keresztelt mozgalmunkat, amelynek keretén belül a coaching eszközrendszerének hatékonyságára hívjuk fel tanárok és tanintézmények, valamint tanintézményvezetők figyelmét. Itt szeretném elmondani ki is az a coach, és mi az coach-olás, azoknak, akiket érdekel a szemléletváltás folyamata, valamint szeretnének egy teljesebb, akadálymentesebb, kiegyensúlyozottabb életet élni. A coach egy olyan képesítéssel rendelkező személy, aki beszélgetések keretén belül teremt egy biztonságos környezetet, és kérdések, megfigyelések által segíti az adott egyént abban, hogy szembe nézzen a félelmeivel, és megoldásokat találjon a saját kihívásaira. Nem terápiáról, nem konzultációról, nem tanácsadásról beszélünk. Őszinte, nyitott beszélgetésre kell gondoljunk, ahol néven lehet nevezni a dolgokat, nincs tabu, viszont a beszélgetés minden részletét a coach bizalmasan kezeli. Rendkívüli folyamat. Az ügyfeleim között több iskolavezető, tanár, vállalatvezető is van. Hálás vagyok azért, hogy szó szerint szemtanúja lehetek annak, ahogy életük egy nagy fordulatot vesz, és sokszor egyik napról a másikra egy felhőtlen, boldog, reményteljes jelent alakítanak maguk számára. Fantasztikus!!!

– Mit köszönhet a Rákóczi-főiskolának?

– A kezdeteket ahhoz, hogy merjek elindulni a nagyvilágba. A lehetőséget, hogy a szülővárosomban magyarul tanulhattam. A kitartó munkát és elköteleződést, amivel Dr. Orosz Ildikó tanárnő egy olyan sodrást indított el a kárpátaljai magyar értelmiség történelmében, amelynek hatása azóta a világ minden táján tovább gyűrűződik és hatással van mindenkire, aki a főiskola jó munkát végző, megbízható alumni-jával dolgozik együtt.

Kurmay Anita

  Találkozó a munkaadók képviseletében Húsvéti készülődés a Frangepán óvodákban