Akikre büszkék lehetünk … Interjú Kékesi Boldog Diánával

A szépségre való törekvés nem újkeletű dolog, az ókorban is sok példa mutat erre. Manapság meg már szinte el sem tudjuk képzelni az életet szépségszalonok, s azokat betöltő szakemberek nélkül. S nem csupán egy-egy neves alkalomból keressük fel azokat, de az ápolt külső biztosítása érdekében legalább havonta megjelenünk ott.

Kékesi Boldog Diána Tiszaújhelyen született. A Rákóczi-főiskola angol-történelem szakán szívta magába tudását, majd a fodrászat hivatást választotta. Ma pedig már gyönyörű frizurákat készít, emellett a Kárpátaljai Magyar Líceumban angolt és szépészetet is oktat. Vele beszélgettünk tervekről, jövőképről.

– Meséljen magáról. Hol született, mit tanult?

– Tiszaújhelyen születtem, második gyermekként egy vegyes házasságban. Édesapám magyar, édesanyám ukrán. Anyukám jól megtanult magyarul, mire én megszülettem, ezért nem anyanyelvi szintű az ukrán nyelvtudásom. Jó gyermekkorom volt. Sok élmény köt a Tiszához. Nyáron, hétvégéken ott tartózkodott a falu apraja-nagyja, így mi, gyerekek közösen úsztunk, játszottunk. Nagyapám Magyarországon élt, ezért sokszor apukám hazajött munka után és szólt anyukámnak, hogy pakoljon, mert utazunk. Szép emlékek ezek. Általános iskolai tanulmányaimat a Tiszaújhelyi Általános Iskolában végeztem. Sokat köszönhetek Margitics Mária osztályfőnökömnek, nagyszerű tanár és ember. Középiskolai végzettségre a Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskolában tettem szert, majd a Rákóczi-főiskolára esett a választásom.

– Miért döntött a Rákóczi-főiskola mellett?

– A főiskolánk angol és történelem szakon tanultam tovább. Igazából édesapám ötlete volt az angol, mert én a törit akartam nagyon. Nagyon nehéz volt egyszerre ez a két tantárgy, és a rengeteg vizsga és beszámoló – akkor nem gondoltam, hogy mindez milyen szép emlék lesz. Felvételt nyertem egyidejűleg az Ungvári Nemzeti Egyetemre is angol szakra, de a főiskola mellett döntöttem. Komfortosabb volt számomra, hogy magyar intézményben tanulhatok.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélménye, amit szívesen megosztana?

– A diákévek rengeteg tanulással teltek. Volt sok siker és kudarc egyaránt. Kemény, szigorú tanáraim voltak, de szeretettel gondolok a pozitív és negatív dolgokra egyaránt. Mindenből tanul az ember. A legjobb, amire szívesen emlékszem, a csoporttársaim. Egy-egy vizsga vagy beszámoló előtt, ahogy szorítottunk egymásért. Nagyon szerettük, segítettük egymást. Bár az élet nagyon távolra sodort sok kedves barátomat, de a kapcsolatot mai napig tartjuk.

– Mi történt a főiskola után?

– A főiskola után, mivel elvették tőle a licenziót, még egy éven keresztül az Ungvári Nemzeti Egyetem diákja voltam, hogy specialista végzettségem legyen angol nyelvből. Majd Tiszapéterfalvára mentem férjhez. Pedagógusi pályámat a helyi Kölcsey Ferenc Középiskolában kezdtem, angol és történelem tanár voltam. Eközben megszülettek a gyermekeim, gyesre mentem, mint általában a női dolgozók. Első lányom két éves volt, amikor elmentem fodrásztanfolyamra és elsajátítottam az alapokat. Majd megkezdtem a családtagjaim frizuráit elkészíteni.

– Miért épp a fodrászatot választotta?

– Mindig ott volt bennem a vágy arra, hogy fodrász is legyek. Gyerekként is sokszor levágtam a hajamat, anyukám „örömére”. Szeretem, hogy alkothatok. Művészetnek tekintem a fodrászatot, mert itt alkotói munka zajlik. Valamiből valamit kell kihozni. Van, hogy pár óra alatt egy 10 cm-es hajból fenékig érőt készítek. Van, hogy lenőtt, kopott hajból fényes, jófazonú haj sikeredik, ami engem és a vendéget is örömmel tölti el.  Alázatra van szükség ebben a szakmában, szeretni kell az embereket.

Több tanfolyamon vettem részt Ungváron, Beregszászon, Magyarország több városában és egy online egy éves orosz tanfolyamot is elvégeztem, ahol heti szinten kellett küldeni az elkészített munkákról a fotókat, amit élőben értékeltek. Ez egy nagyon gyorsan fejlődő szakma, amiben rengeteg az innováció, amivel lépést kell tartani. Kisebb-nagyobb megszakításokkal már 11 éve dolgozom fodrászként, és a mai napig szeretem ezt a tevékenységet.

– Hogyan érezte magát kezdetben?

– A férjem kialakított nekem egy szalont otthon, és ott kezdtem el dolgozni. Ő támogatta egyedül az elején ezt az utat. Az idősebbek kicsit lenézték a szakmát, ami kicsit fájó volt számomra, mert – úgy gondolom – egymás szakmáját tiszteletben kell tartanunk, legyen az bármi. A legelején izgatott voltam, sokszor nem eléggé magabiztos, mint általában egy kezdő.

– Mit kérhetnek öntől a vendégei?

– Női fodrász vagyok, amit ezen belül kérhetnek, az a vágás, festés, szőkítés, beszárítás, simítás, frizurák és különböző, hajszerkezetet javító kezelések, melyek valóban segítenek. A divat évről évre változik, azonban azt is el kell mondanunk, hogy nem áll mindenkinek jól az aktuális irányvonal. Természetesen, a divat mindenkire hatással van, de egyénenként eltérő, hogy mit is kérnek tőlem.  Jelenleg a pillangó hajvágás az, ami nagyon divatos, a frufru kevésbé domináns, az előző évekhez képest, inkább a szabadon hagyott homlok van előtétérben, és a Sasoon által megalkotott bubi frizurák nagy divatjukat élik, valamint az évek óta tért hódító szőkítési technikák.

– Volt-e kedvenc frizurája?

– Természetesen volt kedvencem, amelyet egy menyasszonynak készítettem. Emellett voltak nehézséget okozó frizurák is, például, amikor egy nagyon sokszínű, nagyon töredezett hajból szerettek volna egységes világos színűt elérni. De, hála Istennek, miden akadályt sikerrel vettem.

– A frizurák elkészítése mellett az idei évtől a Kárpátaljai Magyar Líceumban angolt és szépészetet is oktat.

– Mindig is szerettem oktatni, szeretem a diákokat, tehát ez nem állt tőlem távol. A lehetőség adott volt, beadtam a jelentkezésemet és sikerült, felvettek. Mindent, amit tudok, szeretném átadni. Amikor szépészet oktatás van, észre veszem, hogy eszembe jutnak dolgok a gyakorlásaimból, a saját tapasztalataimból. Például, hogy mindenki a maga tempójában halad, ne kritizáljanak majd más fodrászokat, mert az őket minősíti, legyenek precízek a szakmájukban, folyamatosan fejlesszék majd magukat. Ezt a szakmát csak szeretettel lehet csinálni.

– Meséljen a családjáról. Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– 15 éve élek házasságban. Isten kegyelméből három gyermek édesanyja lehetek. Van két lányom és egy kisfiam. A kikapcsolódásra jut idő, mert a férjem ezt nagyon ügyesen megszervezi. Ha nyaralunk, vagy kirándulunk, azt aktívan tesszük.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Ha Isten is úgy akarja, szeretném felnevelni a gyermekeimet, hitben, egészségben. Tudásomat folyamatosan fejleszteni, átadni. Békességben élni.

– Mit köszönhet a Rákóczi-főiskolának?

– A főiskolának köszönhetem, hogy szélesítették az akkori látókörömet, identitástudatomat. Hálás vagyok volt tanáraimnak a sok jótanácsért, szidalomért. Nem csak oktattak, de neveltek is minket. Hálás vagyok, hogy azok tanítottak, akik a főiskolát alapították, és szívügyük a magyarság megmaradása.

Kurmay Anita

  Főiskolánk elnöke a krakkói Nemzeti kisebbségi jogok Ukrajnában című fórumon Ülésezett a Rákóczi-főiskola Tudományos Tanácsa