Akikre büszkék lehetünk: interjú Takács Tamással

Milyen a jó pedagógus? – szokták kérdezni. Legyen tájékozott, nagy tudású, legyen jó kapcsolata a diákjaival, maximálisan tudja átadni az ismeretanyagot. Ilyen és ehhez hasonló válaszok születnek a kérdésre. Az oktatás színvonala nagymértékben függ a pedagógustól. Ő az, aki közvetlen kapcsolatban áll a diákokkal, közvetíti legfőbb értékeinket.

Takács Tamás Técsőn született, tanulmányait a Técsői Hollósy Simon Magyar Tannyelvű Középiskolában kezdte, majd a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumban érettségizett. Ezt követően a Rákóczi-főiskola történelem–földrajz szakán diplomázott, majd egykori középiskolájában vállalt állást, ahol ma is dolgozik. Hivatását szívvel-lélekkel, becsülettel végzi. Ma vele beszélgettünk.

– Meséljen magáról! Hol született, mit tanult?

– Técsőn születtem, vegyes családban – édesanyám ukrán, édesapám magyar. A gyermekkorom átlagosan telt, az akkori időkhöz képest, úgy gondolom, jó gyerekkorom volt. Szülővárosomban kezdtem a tanulmányaimat is, a Técsői Hollósy Simon Magyar Tannyelvű Középiskolában. Nem voltam kitűnő tanuló, de az erősek közé tartoztam. 1999-ben végeztem el az említett intézmény 9. osztályát, majd felvételt nyertem az akkoriban alakult Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumba. A líceumban emelt szinten tanultuk az informatikát, idegen nyelvet, ugyanitt szereztem gépkocsivezetői jogosítványt is. Sokat formáltak rajtam az ottani tanáraim (közülük ma már többen a kollégáim), amit ezúton is szeretnék megköszönni nekik. Az ott töltött évek alatt sok mindent megtanultam. Akkor döntöttem el véglegesen, hogy tanulmányaimat humán irányban szeretném folytatni.

– Miért döntött a Rákóczi-főiskola mellett?

– 2002-ben, érettségi bizonyítvánnyal a kezemben komoly gondok elé kerültem a továbbtanulás terén – előbb az Ungvári Nemzeti Egyetem történelem szakára felvételiztem, de csak fizetett szakra kerültem be. Az akkori tandíjat a családom nem tudta volna biztosítani. Kicsit kétségbe is estem, mert osztálytársaim közül szinte mindenki ott folytatta a tanulmányait. Ekkor hallottam rokonaimtól és ismerőseimtől a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskoláról (akkor még úgy hívták a Rákóczi-főiskolát), s mint kiderült, ott még csak azután következett a felvételi időszak. Eldöntöttem, hogy felvételizem a főiskola történelem–földrajz szakára. Jelentkeztem a felkészítő tanfolyamra, illetve két hét egyéni felkészülés után nekivágtam a felvételinek, amely nagyon jól sikerült, s így lettem 2002-től a főiskola történelem–földrajz szakos hallgatója. Nagyon örültem neki, hiszen ingyen tanulhattam, ami nagyon megkönnyítette a családom helyzetét. Emellett nagyon tetszett a környezet, a családias hangulat, a tanárok és a főiskolai munkatársak segítőkészsége. Végül, de nem utolsósorban anyanyelvemen tanulhattam, ami nagyon fontos dolog. Az első néhány hónap után sikerült beilleszkednem, barátokat szereznem, és megszerettem Beregszászt. A Técsőtől való távolság miatt és szociális helyzetemből kifolyólag (félárva voltam, édesapám 14 éves koromban meghalt) mind az öt év alatt a Kölcsey Ferenc Szakkollégium lakója lehettem, amely akkor egy újonnan átadott, jól felszerelt és kényelmes kollégium volt, amiért csak jelképes összeget kellett fizetni. Véleményem szerint a diákélet szerves része a kollégiumi élet adta lehetőségek sokasága is.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélménye, amit szívesen megosztana?

– 2003–2006 között a főiskola Hallgatói Önkormányzatának (HÖK) bel- és külügyi ügyvivője, majd alelnöke voltam. Mindig vonzott a társadalmi munka, szerettem és szeretek most is tenni a közért. A HÖK-ös korszakra is pozitívan tekintek vissza. Hagyománnyá vált rendezvények szervezése tartozott a feladataim közé, mint például a gólyatábor, gólyabál, különböző megemlékezések, utazások, illetve a diáksereg szórakoztatása. Felejthetetlen diákéveim voltak, máig tartó baráti kapcsolatokkal, szerelmekkel, csalódásokkal és sikerélményekkel. Itt tanultam meg egyedül döntést hozni, saját magam helytállni. Minden egyes ott eltöltött nap élmény volt számomra. Ott kaptam használható tudást, kultúrát, identitást, szellemiséget. Maga Beregszász aurája is megfogott, hiszen tekintve, hogy Técső nem teljesen magyar település, nekem nagyon tetszett az, hogy a beregszászi üzletekben magyarul szolgáltak ki, és még sorolhatnám. Nem mellékes az sem, hogy diákéveim alatt forrt ki a személyiségem, lett igazi magyar identitásom.

Soha nem éreztem hátrányát annak, hogy a főiskolán végeztem, sőt büszke vagyok rá, és nagyon hálás mindenkinek, aki ebben a segítségemre volt, gondolok itt a tanáraimra, a családomra, a barátaimra.

– Mi történt a főiskola befejezése után?

– Ötödikes koromban állásajánlatot kaptam az alma materemtől, a Técsői Hollósy Simon Középiskolától, melyet el is fogadtam. Így 2006-tól párhuzamosan tanultam, írtam a szakdolgozatomat, és tanítottam heti kilenc órában. 2011-től a Técsői Református Líceumban is oktatok történelmet és földrajzot, emellett éjszakás nevelői állást kaptam. Munkám során elvi jelentőségű számomra a magyar kultúra, a hagyományok ápolása és a nemzeti öntudatra nevelés. Técsőn ez duplán nehéz feladat, hiszen egyre több a vegyes házasságból származó gyerek, a líceumba pedig a diákok 60–70 százaléka a Felső-Tisza-vidékről érkezik, akik szintén kevésbé beszélik a magyar nyelvet. Őket magyarra tanítjuk, a tömbmagyar részekről érkezők pedig magas szinten, nyelvkörnyezetben tanulhatják az ukrán nyelvet és irodalmat. Az iskola és a líceum diákjai minden évben jól szerepelnek a járási és kistérségi vetélkedőkön, több dobogós helyet hozva nekünk. A técsői magyar iskola feladata és kihívása, hogy megőrizzük a magyar nyelvet, kultúrát, hagyományokat a végeken. Ezen munkálkodom, munkálkodunk kollégáim többségével nap mint nap. 2022 decemberében a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) Közgyűlésén a Pedagógusszövetség Técsői Alapszervezetének elnöke lettem, ami nagy megtiszteltetés számomra.

– Hogyan emlékszik tanári pályája kezdetére? Milyen érzésekkel indult?

– A pályakezdéskor bekerültem a munka világába – egyfajta szocializációs folyamatba. Természetesen egyetlen szakmában sem könnyű ez, azonban kezdő pedagógusként a „reality shock”-ot fokozta, hogy a munkám során ugyanolyan felelősség hárult rám, mint a tapasztaltabb kollégáimra. Azt hittem, hogy nem egy idegen helyre kerülök, hiszen életem nagy részét az iskolában töltöttem. Azonban hamar ráébredtem, hogy az ismerős helyzet igazából fordított. Ráadásul a tanítás mellett még máshol is vállaltam munkát, így duplán nehéz volt az az időszak.

– Milyen tapasztalatai lettek az évek alatt? Érték-e pozitív vagy negatív élmények?

– Természetesen értek negatív és pozitív tapasztalatok is az évek során. Azonban bátran mondhatom, hogy több volt a pozitív. Gyakran volt kiégés, demotiváció, nehéz gyerekek, viselkedési problémák, és persze negatívum volt és maradt is a rengeteg adminisztrációs munka. Viszont ha visszatekintek, már látom a sokéves munka eredményét, ezért egy percig sem gondolok a negatív élményekre. Ma már van olyan kollégám, aki egykor diákom volt. Volt diákjaim máig lelkesek és folyton beszámolnak a sikerélményeikről. A tanári pálya nem csupán szakma, hanem hivatás: kapcsolatépítés, kreativitás, humanitás. Ezek a kulcsszavak szerintem ebben a szakmában.

– Milyen módszerekkel oktat? Hogyan lehet a diákokkal jól dolgozni?

– Egy jó tanár nem csupán tudást ad át, hanem inspirál, támogat, és maradandó hatást gyakorol tanítványaira. Én is igyekszem ilyen lenni. Fontos nálam a jó humor, a kreativitás, az empátia és a türelem no meg a hitelesség. Emellett igyekszem folyamatosan fejlődni az innovációs technológiák terén is, hogy még érdekesebbek legyenek az óráim.

– Hogyan befolyásolták munkáját az elmúlt évek nehézségei?

– A Covid és a háború persze megtanítottak minket sok mindenre: a legtöbb tanárnak és diáknak nem volt megfelelő online oktatási tapasztalata, ennek következtében a teljesítmény és a közösségi élmény is visszaesett. De azt gondolom, hogy ezek a nehézségek minket, kárpátaljai magyarokat még erősebbé tettek. Alkalmazkodunk minden helyzethez, mást nem tehetünk.

– Meséljen kicsit a családjáról! Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– A sok munka mellett igyekszem kikapcsolódni is, bár erre egyre kevesebb idő jut. Szeretek kirándulni, utazni és új helyeket felfedezni. Emellett szívesen ülök össze barátokkal, ismerősökkel, vagy olvasok egy jó könyvet, nézek egy jó filmet.

Feleségemmel babavárás közepette vagyunk, ez most egy gyönyörű időszak. Augusztusra várjuk fiunk születését.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Ami a jövőt illeti: nem szeretném elhagyni Kárpátalját, de sajnos olyan időket élünk, hogy gyakran azt sem tudjuk, mi lesz holnap… Ezért most a legfontosabb szerintem az, hogy végre béke legyen, s a többi majd jön magától.

– Mit köszönhet a Rákóczi-főiskolának?

– Anyanyelvemen sajátíthattam el a szakmámat, magasan képzett tanáraim voltak, otthonos környezetben tanulhattunk. Használható tudást, kultúrát, identitást, szellemiséget kaptam. A főiskola összetartó közösség, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe, egyénisége. Emellett a diploma megszerzése után is tárt karokkal fogadnak bennünket egykori tanáraink, mintha még mindig az intézménybe járnánk, igaz, már kollégaként tekintenek ránk, s ez nagyon sokat jelent számomra.

Kurmay Anita