Akikre büszkék lehetünk: interjú Veres Csillával

Milyen a jó pedagógus? – szokták kérdezni. Legyen tájékozott, nagy tudású, legyen jó kapcsolata a diákjaival, maximálisan tudja átadni az ismeretanyagot. Ilyen és ehhez hasonló válaszok születnek a kérdésre. Az oktatás színvonala nagymértékben függ a pedagógustól. Ő az, aki közvetlen kapcsolatban áll a diákokkal, közvetíti legfőbb értékeinket.

Veres Csilla Badalóban született, ott is járt általános iskolába, majd a Beregszászi Magyar Gimnáziumban szerezte meg érettségijét. Ezt követően a Rákóczi-főiskola angol–magyar szakpárján diplomázott. Pedagógusi pályára lépett, ma pedig már a Badalói Gvadányi József Gimnázium igazgatója. S hogy mivel foglalkozik még, mondja el ő maga.

– Mesélj magadról! Hogyan telt a gyermekkorod?

– Badalóban születtem, és máig is itt élek férjemmel, valamint 10 éves kisfiammal. Tanulmányaimat a helyi általános iskolában kezdtem el, majd a Beregszászi Magyar Gimnázium (mai nevén Beregszászi Bethlen Gábor Líceum) tanulója lettem. Gyermekkorom egyik nagyszerű részeként tekintek mindig vissza a gimnáziumban töltött kollégista éveimre, ahol rengeteg barátra tettem szert, akik közül sokan ma is részesei az életemnek, mindennapjaimnak. Jó szívvel és feledhetetlen élményekkel emlékszem vissza ezekre az időkre.

– Miért épp a Rákóczi-főiskolát választottad?

– A gimis éveim alatt mindig is az angol volt az egyik kedvenc tantárgyam, és ehhez kaptam még egy angol szakos osztályfőnököt is Váradi Natália személyében, ezért könnyen és meggyőződéssel választottam a tanári pályát. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára abban az időben csak szakpárokra lehetett jelentkezni, így az angol mellé a magyart választottam. 2010-ben szereztem diplomát, de a főiskola akkor nem rendelkezett önálló akkreditációval, ezért a tanulmányaimat az Ungvári Nemzeti Egyetem angol szakán folytattam, ahol angol magiszteri diplomát kaptam. Mindeközben pedagógusként munkába álltam, így a magyar szakot tavaly sikerült befejeznem a Rákóczi-főiskolán, ahol kitüntetéses magiszteri diplomát vehettem át.

– Hogyan teltek a főiskolás évek? Van-e olyan diákélményed, amit szívesen megosztanál?

– A főiskolás éveim tartalmasan teltek, tele vidámsággal. Nagyon jó kis szakunk volt, nem beszélve arról, hogy az évfolyamtársaim többségét a gimis osztálytársaim alkották. Nagyon sok jó élményben volt részem. Büszke vagyok arra, hogy olyan oktatók, nyelvészek, doktorok és professzorok vettek körül, akiknek kutatásai és eddig elért eredményei nemcsak kiállnak a kárpátaljai magyar közösség érdekei mellett, de minden helyzetben magabiztosan képviselik és gazdagítják azt.

– Mi történt a főiskola befejezése után?

– 2010-ben, amikor a főiskola angol–magyar szakát befejeztem, még nem volt tanárhiány, szó szerint küzdöttünk a helyekért. Az egyik csoporttársam szülési szabadságra ment a Derceni Középiskolából, így én ott kezdhettem el dolgozni, ami nem volt egyszerű feladat, hiszen nap mint nap Badalóból Dercenbe kellett utaznom. Hála Istennek, csak fél évig tartott ez az állapot, ugyanis Badalóban üresedés lett, így a szülőfalumban dolgozhattam tovább angol szakos pedagógusként.

– Hogyan érezted magad a pályád elején?

– Emlékszem, friss diplomásként tele voltam izgalommal, motivációval és tettvággyal, mindent úgy akartam csinálni, mint ahogy azt a tananyag által elsajátítottam. Azonban hamar rá kellett jönnöm arra, hogy a gyakorlatban nem minden úgy működik, mint ahogy az a szakirodalmakban meg van írva. Emlékszem arra, hogy eleinte kicsit félve mentem be a tanórákra, mert attól tartottam, hogy a felső tagozatos tanulókkal nem fogok szót érteni. Végül elmondhatom, hogy tiszteletet, szeretetet és elismerést kaptam tőlük, ami megerősített engem abban, hogy nekem a tanári pálya pozitív és negatív velejáróját szánta a Jóisten.

– Milyen tapasztalatokat szereztél az évek alatt?

– Mivel a világ változik, ezért a mostani gyerekek is sokban különböznek. Napjainkban a digitális világ nagy fokú fejlődése, valamint a felénk áramló információk mennyisége nagyban befolyásolja a serdülők életvitelét. Pedagógusként nemcsak a tananyagra kell megtanítani őket, hanem egy kicsit felkészíteni őket a felnőtté válásra és arra, hogy megtalálják a harmóniát a világgal és önmagukkal, ugyanis a gyermek második családja mi, az iskolai közösség vagyunk.

– Hogyan lehet a diákokat motiválni?

– A mostani diákokat egyre nehezebb motiválni és tanulásra késztetni. A tanár feladata közé tartozik, hogy szinte az első pillanattól kezdve, ahogy belép az osztályterembe, felmérje a tanulók aznapi hangulatát, légkörét, és motiválja vagy rávegye őket arra, hogy érdeklődjenek a tananyag iránt, de közben élvezzék is a tanulást. Én a hagyományos módszerek híve vagyok, de szívesen csempészek be új technikákat is, amelyek felkeltik az érdeklődésüket, és tanulásra ösztönzik őket.

– Ma már nemcsak tanítasz, hanem a Badalói Gvadányi József Gimnázium igazgatója is vagy.

– 2016-ban neveztek ki, amikor is az akkori igazgató és helyettese úgy vélték, hogy én lennék a legmegfelelőbb erre a pozícióra. Őszintén megmondom, nekem eszembe sem jutott, hogy igazgató váljék belőlem. Nem volt könnyű a kezdet, és sajnos azt tapasztalom, minden tanév egyre csak nehezebb. De hála Istennek, egy igazán összetartó, jó csapat a miénk, a kollégákkal nagyon jó a kapcsolat, támogatnak és elismernek engem, ez pedig meghatározza a mindennapi viszonyomat a munkában is. Velük eddig még sikerült a legnehezebb problémákból is kilábalni, és remélem, hogy ez így is marad.

– Hogyan képzeljük el egy napodat?

– Elég sok munka van egy oktatási intézmény vezetésével, fenntartásával és szervezésével kapcsolatban. Sokszor oktatással kapcsolatos jelenléti vagy online tanfolyamon is részt kell vennem, emellett kevés óraszámban angol nyelvet tanítok, valamint gyakran vagyok úton, igazgatói gyűlések vagy adminisztratív dolgok megoldása miatt.

– Értek-e pozitív vagy negatív élmények a munkád során?

– Persze, mindkettő. Sok esetben egy negatív kritika esetén úgy érzem, hogy igazából értéktelennek ítélik meg az addig elvégzett összes munkámat. De úgy gondolom, hogy rengeteg ismerősöm, valamint barátom van, és mindemellett nagyon sok pozitívum is ér nap mint nap, aminek együtt örülhetünk a kollégákkal, barátokkal.

– Hogyan hatottak a munkádra az elmúlt évek nehézségei?

– Szeretem a változást, a pörgést, de a Covidot és az általa kapott online tanulást nagyon nehezen viseltük. A hosszú ideig tartó bezártság, a társas izoláció, a betegségtől való félelem mind-mind rányomta bélyegét az oktatásra. És amikor már azt hittük, hogy kezd minden kicsit a régi kerékvágásba visszazökkenni, akkor jött a jelenleg is zajló, több mint 3 éve húzódó háború, amely rengeteg, szüleikkel külföldre költöző gyereket vett el az oktatási intézmények létszámából. Azonban bízunk abban, hogy a háború vége visszahozza majd nekünk ezeket a tanulókat.

– Emellett egy idegenvezetői kurzuson is részt vettél.

– 2019-ben részt vettem egy 360 órás idegenvezetői képzésen, melyet a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács szervezett a főiskolán. Mivel Badaló egyike a kárpátaljai magyar nyelvjárásszigeteknek, ezért úgy gondoltam, hogy a jövőben szükségem lehet erre a tanfolyamra a munkám során. Azonban nem sikerült gyakorolnom az oktatóktól szerzett tapasztalataimat, mivel a Covid és a háború beköszöntével szinte teljesen eltűntek a turisták Kárpátaljáról.

– Mesélj kicsit a családodról! Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– A férjemmel 2011-ben házasodtunk össze, aki borászként és méhészként tevékenykedik, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kertészmérnök szakos végzős hallgatója. 2014-ben született meg a kisfiunk, Áron, aki 10 éves, és nagyon szereti a focit, akárcsak az apukája.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Sajnos a jelenlegi háborús helyzetben nehéz bármit is tervezni a jövőre nézve. Szeretnék békében, egyetértésben és boldogan élni, mint mindenki más, és azoknak a gyerekeknek, akik átélték a háború borzalmait, egy élményekben és örömökben gazdagabb boldog jövőt kívánni.

– Mit köszönhetsz a Rákóczi-főiskolának?

– A Rákóczi-főiskolának köszönhetem a mérhetetlen tudás és az életre szóló szakmai elhivatottság mellett azokat a felejthetetlen diákéveket is, amelyeket ott töltöttem. Köszönöm a lehetőséget és azt, hogy a főiskola hallgatója lehettem.

Kurmay Anita

  Kárpátaljai népdalok a X. Országos Népdaléneklési Versenyen Budapesten Élő irodalomóra a Filológia Tanszéken