Csernicskó István beszéde a Rákóczi-főiskola diplomaátadó ünnepségén

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) augusztus 5-én tartotta meg tanévzáró és diplomaátadó ünnepségét a beregszászi református templomban.

Tisztelt Egyházi és Világi Méltóságok, Kollégák, Vendégek!
Kedves Végzős Hallgatók!

Főiskolánkon tiszteletreméltó hagyomány, hogy a tanév zárása alkalmával a rektor egyfajta számvetést készít: összefoglalja, mi történt az adott tanévben, milyen eredményeket értek el az oktatók és a hallgatók, miben lépett előre az intézmény. A karantén ideje alatt, a tanév végéhez közeledve kinevezett megbízott rektorként fura volna azonban, ha a mások által elért sikerekkel én állnék a nyilvánosság elé, ezért arra kérem Önöket, bocsássák meg, hogy a Rákóczi-főiskola 2019–2020-as tanévben elért sikereinek felsorolása most kivételesen elmarad. Nem azért tekintek el az események ismertetésétől, mert nem volna mit összefoglalni, hanem mert egy nagyon szokatlan tanéven vagyunk túl.

Bár, ha jobban belegondolok, eszembe jut, hogy egykori tanárom és kollégám, a néhai Soós Kálmán rektor úr szinte minden főiskolai tanévzárón elmondhatta és el is mondta: különleges tanév volt ez a számunkra. A főiskola csaknem negyedszázados történetében ugyanis valóban alig akadt olyan tanév, amikor ne történt volna valami különleges, szokatlan, új dolog. A magunk mögött hagyott tanév sem kivétel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy senki se gondolta volna még az év elején, hogy a főiskolai tanévzárónk kezdetén egy századnyi Harry Potternek öltözött álarcos énekes zengi majd a Himnuszt.

Kétségkívül fura tanéven vagyunk túl. Gondoljunk arra, hogy a második félév nagyobb részét házi őrizetben töltöttük, és ha kimozdulhattunk végre, akkor azt csak kesztyűs kézzel, szájmaszkban tehettük. Idézzük fel, hogy egy-egy online vizsga előtt mi, tanárok, talán jobban izgultunk, meg tudunk-e birkózni a netes vizsgáztatás kihívásaival, mint a hallgatók, akik számára rutinfeladat az online kommunikáció. Azt se gondoltam volna soha, hogy az egész első évfolyamos magyar szakos évfolyamot és a teljes főiskolai Tudományos Tanácsot vendégül láthatom a saját otthoni dolgozószobámban egy Zoom-ban megtartott vizsga, illetve értekezlet erejéig…

A világméretű járvány átírta a terveinket, átszervezte a mindennapjainkat, és nagyon sok mindentől megfosztott valamennyiünket. Sok mindent elrabolt Önöktől a koronavírus, de arra esélye sem volt, hogy a legfontosabbat: az itt töltött évek emlékét, a közösen megélt élményeket és az itt megszerzett tudást elvegye. Ezek mind megmaradnak.

Azt kívánom Önöknek, hogy a már megszerzett tudásukat ne hagyják megkopni, fejlesszék folyamatosan, és mielőbb találják meg helyüket a remélhetőleg mihamarabb ismét megnyíló világban.

Végezetül tanáraiknak és a főiskolának is szeretnék kívánni valamit ezen a kissé fura, mégis szép ünnepnapon. Mégpedig azt, hogy ha 10, 20 vagy 30 év múlva felidézzük a 2020-ban végigszenvedett COVID-19-es járványt, akkor ne a maszk és a kesztyű jusson eszünkbe, hanem az, hogy az akkor, 2020-ban végzett évfolyam tele volt olyan diákokkal, akikből azóta elismert pedagógus, sikeres vállalkozó, világhírű tudós, nagyszerű családanya és családapa lett. Sok sikert és kitartást ehhez valamennyiünknek.
Köszönöm a figyelmet!