Csernicskó István beszéde a Rákóczi-főiskola diplomaátadó ünnepségén

Tisztelt Vendégeink!
Kedves Főiskolai Polgárok, Végzős Hallgatók!

Törvény írja elő, hogy a rektor év végén számvetést és beszámolót készítsen az elmúlt tanév történéseiről, s egyébként is hagyomány a főiskolán, hogy az évzárón összefoglaljuk, hol tartunk. Persze képtelenség egy ünnepi beszédbe sűríteni mindent, amit elértünk. Éppen ezért csupán néhány dolgot emelek ki, amelyek reményeim szerint jelzik, milyen irányba tartunk.

Ukrajnában az oktatás és kutatás legfontosabb intézményei, a legnagyobb és legjobb egyetemek általában az ország legjelentősebb központjaiban: a fővárosban vagy a milliós nagyvárosokban működnek. Az olyan felsőoktatási intézményeknek azonban, mint a mi főiskolánk, szerintem alapvető feladata a lokális közösségek hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása és a decentralizáció támogatása, a regionális fejlesztés és innováció előmozdítása. Csak a helyi közösségbe szervesen beágyazott, a regionális gazdasági és társadalmi szereplőkkel napi szinten kooperáló, ugyanakkor a nemzeti és nemzetközi felsőoktatási térbe szervesen integrálódó egyetem és főiskola képes megfelelni a 21. század elvárásainak.

A világ vezető egyetemei, tudásbázisai – Ukrajnával ellentétben – gyakran vidéki, kisebb településeken működnek. Oxford és Cambridge például egyaránt nagyjából Ungvár méretű kisváros, egyetemeik mégis a világ leghíresebb intézményei közé tartoznak. Itt sem a méret a lényeg tehát, hanem az, hogy milyen szerepet tölt be az intézmény a szűkebb és tágabb környezetben.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola ugyan egyelőre nem vetekedhet a nagy brit egyetemekkel, de társadalmi beágyazottsága, szerepe és hatása Kárpátalján, a Beregszászi járásban, illetve Beregszász városában megkérdőjelezhetetlen. A főiskola például – amellett, hogy a Beregszászi kistérség egyik lenagyobb munkáltatója és ezáltal közvetlenül és közvetve az egyik legjelentősebb adózója is – meghatározó oktatási, tudományos, kulturális és sport központ.

A nagy gazdasági, oktatási és ipari centrumoktól távoli térségek fenntarthatósága azon is múlik, hogy a fiatalokat ott lehet-e tartani a régióban. Ez pedig szoros összefüggésben van azzal, hogy a fiatalok találnak-e igényeiknek és a munkaerőpiacnak egyaránt megfelelő, színvonalas képzéseket, valamint kulturális, sport- és közösségi erőforrásokat. Ebben pedig kiemelkedő szerep jut az olyan kis felsőoktatási intézményeknek, mint a kiemelkedő infrastrukturális bázissal rendelkező Rákóczi Főiskola, amelynek képzési kínálata is egyre bővül. 2020-ban még csupán 19 féle képzést hirdettünk az alap- és mesterképzés szintjén, a következő tanévre azonban már 30 képzési programra várja a főiskola a jelentkezőket. Hogy ezek a képzések vonzóak a fiatalok számára, kiderül abból, hogy hallgatói létszámunk fokozatosan gyarapodik. Miközben 2020-ban 939 hallgatóval kezdtük a tanévet, a 2023/24-es év már 1371 diákkal indult, a növekedés tehát meghaladja a 30 százalékot.

A 21. század harmadik évtizedében a zárt hierarchikus viszonyokat az élet minden területén felváltották a hálózatok. Networkben működik a kommunikáció, a termelés, az áruellátás. A felsőoktatásnak a hálózatosodás terén is élen kell járnia. A főiskola előnyös földrajzi helyzetéből adódóan – hisz Kárpátalja az Európai Unió négy tagállamával határos – szervesen integrálódik az egységes kelet-közép-európai felsőoktatási térbe, oktatási és kutatási együttműködései révén az európai mentalitás és egyetemi kultúra ukrajnai közvetítőjeként találta meg a helyét és a szerepét a régióban.

Viszonylag rövid fennállásunk alatt több olyan innovációval jelentünk meg az ukrajnai felsőoktatásban, amelyekkel kezdetben nem tudott mit kezdeni a rendszer, aztán később már nekünk ajánlgatta az oktatási minisztérium őket mint új lehetőséget. Már 20 évvel ezelőtt kezdeményeztük például, hogy egyszerűsítsék az Európában szerzett tudományos fokozatok honosítását, engedélyezzék a közös képzések elindítását külföldi egyetemekkel, tegyék lehetővé neves külföldi professzorok hivatalos alkalmazását a hazai felsőoktatásban, bátorítsák a külföldi tanulmányutakat és részképzéseket, teremtsék meg az intézményi és nemzetközi akkreditáció jogi hátterét, de éveknek kellett eltelnie, míg ma már ezek elvárásként vagy ajánlásként fogalmazódnak meg Ukrajnában is.

Mindeközben mi igyekeztünk minél inkább kapcsolódni a nemzetközi felsőoktatási térhez. Nemcsak arra utalok itt, hogy chicagói, torontói vagy éppen budapesti, miskolci, debreceni, szegedi, kolozsvári, nyitrai és szabadkai vendégoktatók tartanak nálunk rendszeresen online kurzusokat, előadásokat, és nemcsak arra, hogy az Erasmus+, a Makovecz vagy a Pannónia mobilitási programok keretében rendszeresen küldünk és fogadunk oktatókat, kutatókat, hallgatókat külföldre és külföldről, hanem arra is, hogy a két évvel ezelőtt magyarországi partner egyetemekkel az úgynevezett kettős képzésekről megkötött együttműködési szerződések első kézzel fogható eredményeit éppen ma vehetik kézbe a Miskolci Egyetemen azok a hallgatóink, akik a double degree keretében egyszerre szereztek felsőfokú, „mester” oklevelet itt, a főiskolán, illetőleg Miskolcon. Arról már nem is teszek említést, hogy mi vagyunk az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény egész Ukrajnában, amely rendelkezik nemzetközi intézményi akkreditációval.

Az ukrajnai integrációnkat sem csak az jelzi, hogy több tucat ukrajnai egyetemmel van együttműködési szerződésünk, hanem az is, hogy csupán a mögöttünk hagyott tanévben nyolc képzési programunk akkreditációs értékelését végezte el Ukrajna Felsőoktatási Minőségbiztosítási Ügynöksége, és mindegyik sikeresen zárult.

Közvetítő szerepünk jó példája, hogy a háború kitörése óta immár harmadik éve a mi oktatóink biztosítják azt, hogy a Magyarországra menekült ukrán állampolgárok Budapesten írhassák meg az Ukrajnában központi érettségi és felvételi vizsgának számító Nemzeti Multitesztet.

Ha hálózatban gondolkodunk, és valóban komolyan gondoljuk a széles társadalmi beágyazódást, akkor egy igazán jó oktatási klaszterben a felsőfokú képzés mellett más típusú képzéseknek is jelen kell lenniük: az óvodától kezdve a közoktatáson és a szakképzésen át gyakorlatilag az egyéni életciklus minden egyes pontján tudástranszfer-szolgáltatással kell jelen lenni. A tudás modernizálását és az innovációt pedig az oktatáshoz kapcsolódó kutatóközpontoknak kell támogatniuk. Mindezt a munkáltatókkal és a munkavállalókkal együttműködve, az érdekeik és az igények figyelembevételével, a duális képzés elemeinek meghonosításával.

A főiskola e téren is aktív. Alapítói vagyunk a P. Frangepán Katalin óvodai és elemi iskolai hálózatnak, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskolának, a tehetséggondozásban kiemelkedő eredményeket elérő Genius Jótékonysági Alapítványnak, a középiskolai szinten működő Felsőfokú Szakképző Intézetnek és a Kárpátaljai Magyar Líceum hálózatának, valamint a mátészalkai barátainkkal közösen sikerre vitt Egán Ede Szakképzési Centrumnak, Felnőttképzési Központunkban pedig nemcsak különféle tanfolyamokat kínálunk, hanem az egységes európai keretrendszernek megfelelő, akkreditált nyelvvizsgákat is tehetnek itt a jelentkezők. Mindez azt jelenti, hogy a beregszászi főiskola olyan oktatási intézményhálózatot alakított ki, ahol az óvodától az egyetemig, sőt a felnőttképzésig és továbbképzésig kínálunk tanulási lehetőséget a kárpátaljaiak számára. Ebben a ma már szinte az egész Kárpátalját átfogó struktúrában több mint ötezer fiatal képzése, oktatása folyt ebben a tanévben.

A mai egyetemi és főiskolai hallgatók – az internetről vagy más forrásból – már minden információt be tudnak szerezni, és a tradicionális tudás korábbi tekintélye megingott. Elavult, 19. századi szemlélettel, meghaladott 20. századi módszerekkel és korszerűtlen intézményrendszerrel nem lehet 21. századi problémákat megoldani. A modern felsőoktatásnak tudnia kell kezelni a „Z” generációt. Ha a felsőoktatásnak nem sikerül megújulnia, ha nem tudunk magunk is tudást termelni és azt sikeresen közvetíteni, akkor a ma ismert egyetemekre és főiskolákra hamarosan nem lesz szükség az átalakuló, hálózatosodó, egyre inkább az online térbe húzódó világban. Mi azonban igyekszünk lépést tartani a korral. Az elmúlt három évben oktatóink közül 23-an szereztek tudományos fokozatot, és 37-en kaptak docens vagy professzor kinevezést Ukrajna oktatási és tudományos miniszterétől. Így ma már oktatói gárdánk 68 százaléka rendelkezik tudományos fokozattal, 41 százaléka pedig oktatói minősítést jelentő címmel.

A digitalizáció területén is igyekszünk felzárkózni. A saját fejlesztésű IRIS online oktatásszervezési rendszerünk nemcsak az órarend kezelésében, a tanulmányi eredmények és az oktatói megterhelések nyilvántartásában van segítségünkre, hanem korszerű vezetői információs rendszerként is működik.

Eredményeink alapján észrevettek bennünket a hazai és nemzetközi egyetemi rangsorok is. A «Консолідований рейтинг ЗВО України 2023 року» rangsorban az ukrajnai intézmények között a főiskola a 211. helyre került 2023-ban, miközben 2022-ben még 21 helyezéssel hátrébb álltunk.

A «ТОП-200 Україна 2024» rangsorban is sikerült előre lépnünk: intézményünk idén a 155. helyen szerepel, a 2023-as pozícióhoz mérten 30 helyezést ugorva előre.

Az ukrajnai felsőoktatási intézményeknek a Scopus nemzetközi tudománymetriai adatbázisban szereplő mutatók alapján összeállított rangsorában főiskolánk 2024-ben először került be a legjobb 200 intézmény közé – 257 Scopusban szereplő közleménnyel –, és a 129. helyezést érte el.

A világ több mint 31 ezer felsőoktatási intézményét szamon tartó Webometrics rangsorban a 2022-es helyünkhöz képest több mint 1700 helyet léptünk előre 2023-ra. Ebben a listában nagyjából 7 ezer európai egyetem és főiskola található, s mi a középmezőnyben vagyunk: a 2022-es pozíciónkhoz képest 385 helyezést javítottunk, és a 3067. helyre léptünk előre a teljes európai rangsorban.

Hogy klasszikust idézzek, eredményeink a Holdról is látszanak. A közösen elért eredmények, az objektív számok és mutatók alapján mára egyértelmű: a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 2024 nyarára szakmailag megérett arra, hogy akár egyetemmé alakuljon. Csak rajtunk múlik, megtesszük-e ezt a lépést.

Nem születtem rektornak, civil szakmám szerint tanár és társadalomkutató vagyok. A társadalomtudósok azon csoportjához tartozom, akiktől nem idegenek a számok, százalékok, trendek, klaszterek és statisztikai próbák. Ugyanakkor a jó társadalomkutató látja az adatok mögött az embereket is, és tudja, hogy a számok mögött emberi arcok rejtőznek. Engedjék meg, hogy rektori szerepemet háttérbe helyezve is szóljak néhány szót a Rákóczi Főiskola helyéről és szerepéről.

Főiskolánk történetében az első diplomaátadó ünnepségre 2001. június 20-án került sor. A kiadott felsőfokú oklevelek iktatására szolgáló nagy könyvünkben szereplő bejegyzés szerint intézményünk 1. számú oklevelét, a történelmi első diplomát Ábrány Diána tanító szakos kolléga vehette át. Diána ma a Csomai Líceum tanítójaként dolgozik immáron több mint két évtizede.

Az 500. diplomát Gécse Renáta óvodapedagógia szakos hallgató kapta 2008-ban. Aki részt vett tavaly a főiskolán szervezett Öregdiák Expón, találkozhatott vele, és megcsodálhatta az alkalomra készített mézeskalácsait.

Az ezredik sorszámú főiskolai oklevelet 2009-ben adtuk ki egy bizonyos Olasz Orsolyának, aki földrajz alapszakon végzett akkor. Őt ma Nagy Orsolyaként ismerhetik sokan, hiszen kollégánk: miután PhD fokozatot szerzett, a főiskola Földtudományi Tanszékének oktatójaként dolgozik, és férje, Nagy István is intézményünk munkatársa.

A mai napig egyébként mindösszesen 3.830 felsőfokú végzettséget igazoló oklevelet adtunk ki, összesen 2.473 személynek. Ma ismét kerek számokhoz érkeztünk a diplomák nyilvántartásában. Főiskolánk történetének négyezredik oklevelét Piroscsák Orsolya földrajz szakos hallgató veheti ma át. A nagy nyilvántartó könyvünk alapján pedig a kétezer-ötszázadik személy, aki diplomát szerez nálunk, nem más, mint Berghauer Kincső Anna turizmus szakos végzős diák, akinek édesanyja és édesapja itt, a főiskolán váltak egy párrá, hiszen mindketten itt szereztek diplomát 2003-ban, és miután megvédték PhD értekezésüket Magyarországon, hazatértek szülőföldjükre, és ma már docensi címmel rendelkező oktatói a Rákóczi Főiskolának.

A Berghauer házaspár példája nem egyedi. A Karrierkövetési osztályunk vezetője, Buda Zsuzsanna mindent tudó feljegyzései szerint a főiskola eddigi története során mintegy kétszáz fiatal találta meg itt, a főiskolán a párját, azaz már száznál több házasság köttetett egykori hallgatóink között. Itt, a főiskola volt hallgatójaként, egykori diáktársai között lelt élete párjára többek között mindhárom rektorhelyettesünk, Rácz Béla, Fodor Gyula és Csizmár Iván is. Vagy ha más szemszögből nézzük, itt talált rá Himinecz Katalin Bécire, Tóth Georgina Gyulára, Váradi Natália pedig Jancsira.

A főiskola társadalmi beágyazottságát igazolja, hogy számos egykori végzősünk gyermeke nálunk folytatja tanulmányait. Berghauer Kincső Anna nevét már említettem, és a rektorhelyetteseink felnőtt fiai, Milán és Tamás is nálunk tanulnak. Olyan esetet is feljegyeztünk, hogy a 2002-ben angol–földrajz tanár szakon nálunk végzett egykori hallgatónknak idén már a lánya veheti majd át néhány nap múlva a számvitel és adóügy szakos mesterdiplomáját. De van olyan jelenleg másodéves hallgatónk is, akinek fia szintén másodéves nálunk, csak épp egy másik szakon tanul: két nemzedék együtt, egyszerre végzi a főiskolát. S ha már a generációknál tartunk: jónéhány főiskolai kolléga gyermeke jár a P. Frangepán Katalin Gimnázium keretébe tartozó beregszászi óvodánkba, és olyan egykor nálunk végzett dolgozója is van ennek az óvodának, aki gyermekével együtt jár oda nap mint nap: anyuka dolgozni, a gyermek pedig játszani, tanulni, fejlődni.

A most véget érő tanévben egyébként Kárpátalja különböző szintű oktatási intézményeiben összesen 627 olyan óvónő, tanító és tanár dolgozik, akik itt, a beregszászi főiskolán szereztek pedagógus végzettséget.

Sok-sok ember munkájának eredménye mindaz, amiről eddig szó esett. A kollégáknak köszönöm, hogy munkájukkal hozzájárultak a sikerekhez, a hallgatóknak, diákoknak pedig azt, hogy amikor minket választottak, megtiszteltek bennünket a bizalmukkal.

Kedves Végzős Hallgatók!

Az eddig összefoglalt sikereket és eredményeket nem kis részben olyan emberek érték el, akik egykoron ott ültek, ahol most Önök, és arra vártak, hogy megkapják végre a megérdemelt diplomájukat. Nem mindegy azonban, hogy miután megszerezték a végzettséget igazoló oklevelet, mihez kezdenek. Ma még talán úgy tűnik, hogy sok fölösleges és unalmas dolgot kellett megtanulniuk az itt töltött évek alatt, de a Steve Jobsnak, az Apple társalapítójának, a világ egyik leggazdagabb emberének tulajdonított mondás szerint „Nem lehet összekötni a pontokat a jövőt fürkészve, az összefüggések csak utólag visszanézve látszanak.” Vagyis ami ma még haszontalannak tűnik, egyszer talán jó lesz valamire. Addig is, amíg megtalálják, mit kezdjenek magukkal és mire lehet jó mindaz, amit megtanultak a vizsgákra, és nagyrészt elfelejtettek reggelre, én sok sikert kívánok céljaik eléréséhez.

Hosszúra sikeredett beszédemet egy latin idézettel zárom:

„Nulla salus bello; pacem te poscimus omnes.” (Vergilius: Aeneis 11:362)

Aki kíváncsi arra, mit jelent ez magyarul, megtalálja Vergilius Aeneis-ában, a XI. ének, 362. sorában, Lakatos István fordításában.

Köszönöm figyelmüket és türelmüket.

Beregszász, 2024. június 28.

Ez a bejegyzés az alábbi nyelveken is elérhető:
• Українська