Csernicskó István beszéde a Rákóczi-főiskola diplomaátadó ünnepségén

Tisztelt Vendégeink!
Kedves Főiskolai Polgárok, Végzős Hallgatók!

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még kezdő voltam a tanári pályán, egyik tapasztalt pedagógus kolléga azt a tanácsot adta nekem, hogy a jó tanár az óra kezdetén elmondja, miről lesz szó a következőkben, majd elmagyarázza részletesen a tananyagot, végül röviden összefoglalja a lényeget. Mindezt azért osztom meg Önökkel, mert akik jelen voltak a közel három héttel ezelőtt az alapképzésben végzett hallgatók oklevélátadó ünnepségén, azok számára a mai beszéd számos eleme ismerős lehet. Szerényen azt mondom erre, hogy az ismétlések semmiképp sem a szónok lustaságát jelzik, hanem oktatói kvalitásait dicsérik.

Ukrajnában törvény írja elő, a főiskolánkon pedig régi hagyomány, hogy a rektor év végén számvetést és beszámolót készít az elmúlt tanév történéseiről. Egy ünnepi beszédbe természetesen nem fér bele minden, amit elértünk, de néhány dolgot azért érdemes kiemelni, akár többször is.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egy kicsinyke város kis felsőoktatási intézménye. A főiskola társadalmi, gazdasági hatása Kárpátalján, a Beregszászi járásban, illetve Beregszász városában megkérdőjelezhetetlen. A főiskola például a Beregszászi kistérség egyik lenagyobb munkáltatója és ezáltal közvetlenül és közvetve az egyik legjelentősebb adózója. A közvetlenül befizetett adók és járulékok, valamint az intézmény által a régióban megrendelt szolgáltatások, eszközök, anyagok és munkák után befizetett forgalmi adók jelentős bevételt biztosítanak a költségvetés számára, egyebek mellett a helyi büdzsében is meghatározó a főiskola és szervezetei tevékenysége révén létrejött adóbevétel.

A nagy gazdasági, oktatási és ipari centrumoktól távoli térségek fenntarthatósága azon is múlik, hogy a fiatalokat ott lehet-e tartani a régióban. Ez pedig szoros összefüggésben van azzal, hogy a fiatalok találnak-e igényeiknek és a munkaerőpiacnak egyaránt megfelelő, színvonalas képzéseket, valamint kulturális, sport- és közösségi erőforrásokat. Ebben pedig kiemelkedő szerep jut az olyan kis felsőoktatási intézményeknek, mint a kiemelkedő infrastrukturális bázissal rendelkező Rákóczi Főiskola, amelynek képzési kínálata is egyre bővül. 2020-ban még csupán 19 féle képzést hirdettünk az alap- és mesterképzés szintjén, a következő tanévre azonban már 30 képzési programra várja a főiskola a jelentkezőket. Hogy ezek a képzések vonzóak a fiatalok számára, kiderül abból, hogy hallgatói létszámunk fokozatosan gyarapodik. Miközben 2020-ban 939 hallgatóval kezdtük a tanévet, a 2023/24-es év már 1371 diákkal indult, a növekedés tehát meghaladja a 30 százalékot.

A 21. század harmadik évtizedében a zárt hierarchikus viszonyokat az élet minden területén felváltották a hálózatok. A felsőoktatásnak a hálózatosodás terén is élen kell járnia. A főiskola előnyös földrajzi helyzetéből adódóan szervesen integrálódik az egységes kelet-közép-európai felsőoktatási térbe, oktatási és kutatási együttműködései révén az európai mentalitás és egyetemi kultúra ukrajnai közvetítőjeként találta meg a helyét és a szerepét a régióban.

Viszonylag rövid fennállásunk alatt több olyan innovációval jelentünk meg az ukrajnai felsőoktatásban, amelyekkel kezdetben nem tudott mit kezdeni a rendszer, aztán később már nekünk ajánlgatta az oktatási minisztérium őket mint új lehetőséget. Már 20 évvel ezelőtt kezdeményeztük például, hogy egyszerűsítsék az Európában szerzett tudományos fokozatok honosítását, engedélyezzék a közös képzések elindítását külföldi egyetemekkel, tegyék lehetővé neves külföldi professzorok hivatalos alkalmazását a hazai felsőoktatásban, bátorítsák a külföldi tanulmányutakat és részképzéseket, teremtsék meg az intézményi és nemzetközi akkreditáció jogi hátterét, de éveknek kellett eltelnie, míg ma már ezek elvárásként vagy ajánlásként fogalmazódnak meg Ukrajnában is.

Az elmondottakra jó példa, hogy jelenleg mi vagyunk az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény egész Ukrajnában, amely rendelkezik nemzetközi intézményi akkreditációval, s mindeközben az ukrajnai felsőoktatás minőségbiztosítási ügynöksége még csak ott tart, hogy már elkezdték kidolgozni az egyetemek, főiskolák intézményi akkreditációjának keretrendszerét.

Mi továbbra is igyekeztünk minél szorosabban kapcsolódni a nemzetközi felsőoktatási térhez. Nemcsak arra utalok itt, hogy chicagói, torontói vagy éppen budapesti, miskolci, debreceni, szegedi, kolozsvári, nyitrai, komáromi és szabadkai vendégoktatók tartanak nálunk rendszeresen online kurzusokat, előadásokat, és nemcsak arra, hogy az Erasmus+, a CEEPUS, a Makovecz vagy a Pannónia mobilitási programok keretében rendszeresen küldünk és fogadunk oktatókat, kutatókat, hallgatókat külföldre és külföldről, hanem arra is, hogy a két évvel ezelőtt magyarországi partner egyetemekkel az úgynevezett kettős képzésekről megkötött együttműködési szerződések első kézzel fogható eredményeit éppen ma vehetik kézbe azok a hallgatóink, akik a double degree keretében egyszerre szereztek felsőfokú, „Master” oklevelet itt, a főiskolán, illetőleg a Miskolci Egyetemen. Köszönöm a Miskolci Egyetem vezetésének, munkatársainak, oktatóinak a támogatást és az együttműködést, és bízom benne, hogy a kettős képzések programja folytatódhat, illetőleg tovább bővülhet a következő tanévben.

Az ukrajnai integrációnkat sem csak az jelzi, hogy több tucat ukrajnai egyetemmel van együttműködési szerződésünk, hanem az is, hogy csupán a mögöttünk hagyott tanévben nyolc képzési programunk akkreditációs értékelését végezte el Ukrajna Felsőoktatási Minőségbiztosítási Ügynöksége, és mindegyik sikeresen zárult.

Az ukrajnai és az európai felsőoktatási tér közötti közvetítő szerepünk jó példája, hogy a háború kitörése óta immár harmadik éve a mi oktatóink biztosítják azt, hogy a Magyarországra menekült ukrán állampolgárok Budapesten írhassák meg az Ukrajnában központi érettségi és felvételi vizsgának számító Nemzeti Multitesztet. Több, ukránul és magyarul egyaránt jól beszélő hallgatónk pedig épp most vesz részt tolmácsként és kísérő pedagógusként Magyarországon egy olyan táborban, ahol a budapesti kormányzat jóvoltából ukrajnai rendőrárvák nyaralhatnak. Mivel mi is nagyon sok segítséget és támogatást kaptunk a háború kezdete óta Magyarország kormányáról, a Magyar Tudományos Akadémiától, a Magyar Rektori Konferenciától és a partner egyetemektől, mi is azon vagyunk, hogy a lehetőségeinkhez mérten segítsünk, hisz egymásra vagyunk utalva.

Ha hálózatban gondolkodunk, és valóban komolyan gondoljuk a széles társadalmi beágyazódást, akkor egy igazán jó oktatási klaszterben a felsőfokú képzés mellett más típusú képzéseknek is jelen kell lenniük: az óvodától kezdve a közoktatáson és a szakképzésen át gyakorlatilag az egyéni életciklus minden egyes pontján tudástranszfer-szolgáltatással kell jelen lenni.

A főiskola e téren is aktív. Alapítói vagyunk a P. Frangepán Katalin óvodai és elemi iskolai hálózatnak, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskolának, a tehetséggondozásban kiemelkedő eredményeket elérő Genius Jótékonysági Alapítványnak, a középiskolai szinten működő Felsőfokú Szakképző Intézetnek és a Kárpátaljai Magyar Líceum hálózatának, valamint a magyarországi partnereinkkel közösen sikerre vitt Egán Ede Szakképzési Centrumnak. Felnőttképzési Központunkban pedig nemcsak különféle tanfolyamokat kínálunk, hanem az egységes európai keretrendszernek megfelelő, akkreditált nyelvvizsgákat is tehetnek itt a jelentkezők. Mindez azt jelenti, hogy a beregszászi főiskola olyan oktatási intézményhálózatot alakított ki, ahol az óvodától az egyetemig, sőt a felnőttképzésig és továbbképzésig kínálunk tanulási lehetőséget a kárpátaljaiak számára. Ebben a ma már szinte az egész Kárpátalját átfogó struktúrában több mint ötezer fiatal képzése, oktatása folyt ebben a tanévben.

Az elmúlt három évben a felsőoktatásban dolgozó oktatóink közül 23-an szereztek tudományos fokozatot, és 37-en kaptak docens vagy professzor kinevezést Ukrajna oktatási és tudományos miniszterétől. Így ma már oktatói gárdánk 68 százaléka rendelkezik tudományos fokozattal, 41 százaléka pedig oktatói minősítést jelentő címmel.

Eredményeink alapján észrevettek bennünket a nemzetközi és a hazai egyetemi rangsorok is.

A világ több mint 31 ezer felsőoktatási intézményét szamon tartó Webometrics rangsorban a 2022-es helyünkhöz képest több mint 1700 helyet léptünk előre 2023-ra. Ebben a listában nagyjából 7 ezer európai egyetem és főiskola található, s mi itt is a középmezőnyben vagyunk: a 2022-es pozíciónkhoz képest 385 helyezést javítottunk, és a 3067. helyre léptünk előre a teljes európai rangsorban.

A «Консолідований рейтинг ЗВО України 2023 року» rangsorban az ukrajnai intézmények között a főiskola a 211. helyre került 2023-ban, miközben 2022-ben még 21 helyezéssel hátrébb álltunk.

A «ТОП-200 Україна 2024» rangsorban is sikerült előre lépnünk: intézményünk idén a 155. helyen szerepel, a 2023-as pozícióhoz mérten 30 helyezést ugorva előre.

Az ukrajnai felsőoktatási intézményeknek a Scopus nemzetközi tudománymetriai adatbázisban szereplő mutatók alapján összeállított rangsorában főiskolánk 2024-ben először került be a legjobb 200 intézmény közé – 257 Scopusban szereplő közleménnyel –, és a 129. helyezést érte el.

A háború előtti adatok szerint Ukrajnában 281 úgynevezett magán felsőoktatási intézményt tartottak számon. 2024-ben az egyik legnépszerűbb ukrajnai felsőoktatási rangsor adatai alapján főiskolánk a 10 legjobb magán felsőoktatási intézmény közé került.

Hogy klasszikust idézzek, eredményeink a Holdról is látszanak. A közösen elért eredmények, az objektív számok és mutatók alapján mára egyértelmű: a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 2024 nyarára szakmailag megérett arra, hogy akár egyetemmé alakuljon. Csak rajtunk múlik, megtesszük-e ezt a lépést.

Civil szakmám szerint tanár és társadalomkutató vagyok. A társadalomtudósok azon csoportjához tartozom, akiktől nem idegenek a számok, százalékok, trendek, klaszterek és statisztikai próbák. Ugyanakkor a jó társadalomkutató látja az adatok mögött az embereket is, és tudja, hogy a számok mögött emberi arcok rejtőznek. Engedjék meg, hogy rektori szerepemet háttérbe helyezve is szóljak néhány szót a Rákóczi Főiskola helyéről és szerepéről, társadalmi beágyazottságáról.

Főiskolánk történetében az első diplomaátadó ünnepségre 2001. június 20-án került sor. A kiadott felsőfokú oklevelek iktatására szolgáló nagy könyvünkben szereplő bejegyzés szerint intézményünk 1. számú oklevelét, a történelmi első diplomát Ábrány Diána tanító szakos kolléga vehette át. Diána ma a Csomai Líceum tanítójaként dolgozik, immáron több mint két évtizede van a pedagógus pályán.

A mai napig egyébként mindösszesen 4.015 felsőfokú végzettséget igazoló oklevelet adtunk ki, összesen 2.636 személynek. A mai napig kiadott 4 ezernél is több oklevél egyharmada, egészen pontosan 1.327 mester vagy azzal egyenértékű diploma volt.

Az idei tanév során már átadtunk 25 mesterképzési oklevelet a keresztfélévben végzett hallgatóknak, és július 18-án 185 fiatal vehette át az alapképzésben szerzett oklevelét. Ma 74 fiatal kolléga vehet át „Master” szintű oklevelet.

Az első „Master” vagy magiszter okleveleket egyébként 2017-ben adhattuk ki a főiskolánkon végzett hallgatóknak. Sorszám szerint az első ilyen diplomát Bátyi András vehette át matematika szakon, a századik mesterképzésben megszerzett oklevelet pedig Osztrovszka Marianna. András éveken át dolgozott tanárként főiskolánk felsőfokú szakképző intézetében, Marianna pedig ma oktatónk, és ő az első olyan saját végzősünk, aki a PhD fokozatot követően – egyébként idén nyáron – tudományok doktora címet is szerzett. Bár a 101 nem kerek szám, megemlítem annak a nevét is, aki sorrendben a 101. magiszter diplomát kapta a főiskolán: őt úgy hívják, Osztrovszkij Olekszandr, és ő is kolléga: a Filológia Tanszék munkatársa, és civilben az imént említett Marianna férje, együtt pedig egy csintalan fiú ikerpár szülei.

Az Osztrovszkij házaspár példája nem egyedi. A Karrierkövetési osztályunk vezetője, Buda Zsuzsanna mindent tudó feljegyzései szerint a főiskola eddigi története során mintegy kétszáz fiatal találta meg itt, a főiskolán a párját, azaz már száznál több házasság köttetett egykori hallgatóink között. Itt, a főiskola volt hallgatójaként, egykori diáktársai között lelt élete párjára többek között mindhárom rektorhelyettesünk, de ugyanígy járt a rektori titkárságunk vezetője, a mai esemény házigazdája-műsorvezetője, Csecsur, akarom mondani Molnár Andrea is, aki itt talált rá férjére, Molnár Ferencre. Andi és Feri egyébként a mai rendezvény főszereplői közé tartoznak, hiszen második diplomájukat vehetik most át a végzős hallgatók között, sőt: gyermekük, Dávid is itt, a főiskola szakgimnáziumában diplomázott.

A főiskola jó hely tehát, jó itt tanulni, hisz nemcsak tudást, hanem akár párt is találhat itt a hallgató.

A most véget érő tanévben egyébként Kárpátalja különböző szintű oktatási intézményeiben összesen 627 olyan óvónő, tanító és tanár dolgozik, akik itt, a beregszászi főiskolán szereztek pedagógus végzettséget.

Sok-sok ember munkájának eredménye mindaz, amiről eddig szó esett. A kollégáknak köszönöm, hogy munkájukkal hozzájárultak a sikerekhez, a hallgatóknak, diákoknak pedig azt, hogy amikor minket választottak, megtiszteltek bennünket a bizalmukkal.

Kedves Végzős Hallgatók!

Az oklevélátadó ünnepségeken sok közhelyes bölcsességet szoktak elmondani Önöknek címezve. A jövőre vonatkozó jókívánságok mellett gyakran hangoztatott jó tanács például, hogy legyen céljuk, és következetesen haladjanak az úton annak elérése érdekében. A kitűzött cél a hozzá vezető út nagyon fontos, valóban. Ám ha menet közben kiderül, hogy irányba tartanak, ne féljenek irányt váltani…

Hosszúra sikeredett beszédemet egy latin idézettel zártam három héttel ezelőtt, s most ismét ezt teszem:

„Nulla salus bello; pacem te poscimus omnes.” (Vergilius: Aeneis 11:362)

Ha a tanár nem tudja felkelteni az érdeklődést és a tudásvágyat tanítványaiban, akkor nem jó pedagógus. Éppen ezért már legutóbb is elmondtam, s most megismétlem, hogy aki kíváncsi arra, mit jelent ez a latin nyelvű sor magyarul, nézzen utána. Az érdeklődő megtalálja az idézetet Vergilius Aeneis-ában, a XI. ének, 362. sorában, Lakatos István fordításában.

Köszönöm figyelmüket és türelmüket.

Beregszász, 2024. július 18.