Csernicskó István beszéde a Rákóczi-főiskola diplomaátadó ünnepségén

Tisztelt Vendégeink!
Tisztelt Kollégák!
Kedves Végzős Hallgatók!

Köszöntöm Önöket a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diplomaátadó ünnepségén. Ilyenkor minden évben elszoktam mondani, hogy a rektornak kötelessége, hogy a tanév végén számot adjon munkájáról, és tájékoztassa a közvéleményt az intézmény működéséról. Idén azonban úgy döntöttem, hogy nem itt és nem most tartom meg rektori évértékelőmet. Döntésemnek két oka van. Egyrészt a magunk mögött hagyott tanévben annyi minden történt nálunk és velünk, hogy számításaim szerint egy részletes felsorolás legalább másfél órát venne igénybe. Másrészt pedig már így is rendkívül forró a hangulat.

Az azonban mégsem lehet, hogy ne szóljak pár szót az elmúlt tanévről.

A 2024/2025-ös tanév a Rákóczi-főiskola számára – ahogy azt már megszokhattuk – ismételten a folyamatos alkalmazkodás és a rendkívüli helyzetben való működés jegyében telt. A hosszú évek óta zajló háború továbbra is jelentős kihívásokat támasztott. Ennek ellenére a Főiskola rendíthetetlenül betöltötte szerepét oktatási, tudományos és kulturális központként.

A Főiskola közössége jelképezi a kárpátaliaiak és azon belül az itt élő magyar közösség fáradhatatlan kitartását és azon törekvését, hogy a nehéz körülmények között is fenn maradion és fejlődjön. Intézményünk mély társadalmi beágyazottsága Kárpátalián – különösen a Beregszászi járásban és Beregszász városában – megkérdőjelezhetetlen, hiszen az egyik legnagyobb munkaadóként és a helyi költségvetést meghatározó adófizetőként jelentős mértékben hozzájárulunk a térség stabilitásához.

Ahogyan az elmúlt években mindig, idén is négy újabb képzés meghirdetésével szélesítettük a protfóliónkat: testnevelő tanár, zenetanár, magyar nyelv, irodalom és kommunikáció, valamint kert- és parképítészet szakokkal. Ezekkel együtt a következő tanévben már 7 képzési területen összesen 33 képzési programra várjuk a jelentkezőket.

A képzési kínálat folyamatos fejlesztése számunkra a jövőbe tekintést és a jövőbe való befektetést jelenti. Ez a szemlélet, párosulva a hallgatói létszám növekedésével és az intézményi infrastruktúra bővítésével, azt mutatja, hogy a Főiskola a folytonosság és a remény szimbóluma. Egy olyan országban, ahol a fiatalok elvándorlása jelentős kihívást jelent, a Főiskola stabilitása és növekedése erős ellenérvet képvisel. Biztos pont vagyunk a sarkából kifordult világban.

A kihívások kapcsán kiemelem, hogy az elmúlt tanévben 6 képzési programunk soron következő akkreditációját bonyolítottuk le sikeresen. Ezzel párhuzamosan sikeresen teljesítettük a nemzetközi intézményi akkreditáció időközi monitorozási eljárását is: ez a külső minőségellenőrzési folyamat megerősítette, hogy intézményünk megfelel a legmagasabb európai követelményeknek. S hogy ne legyenek senkinek kétségei afelől, hogy a következő tanév is kihívásokkal teli lesz, jelzem: jövőre tíz képzésünkre vár akkreditáció.

Az eredmények és kihívások további hosszas sorolása helyett azonban szeretnék inkább köszönetet mondani minden (na jó, pontosítok: majdnem minden) oktatónknak és munkatársunknak, akik átlagon felüli odaadással foglalkoztak oktatással és kutatással, és ami a legfontosabb: a hallgatókkal ebben a nehéz időszakban. Külön hála illeti a támogatóinkat, akik stabilitást és fejlódési lehetőséget teremtettek számunkra.

Kedves Végzős Hallgatók!

Most Önökhöz fordulok, a mai nap apropója mégiscsak a megérdemelt diplomájuk átadása.

Sosem értettem, miért, de a diplomaátadó ünnepségeken szokás, hogy a bölcs szerepében tetszelgő szónokok útravalót, tanácsot adnak a végzettség megszerzését igazoló okmány átvételére és az ünnepség utáni féktelen bulira váró és vágyó fiataloknak. Én magam sosem vetemednék arra, hogy útmutatást adjak bárkinek is, hogyan élje az életét. Amit még bevállalhatónak tartok, az, hogy – visszaemlékezve saját magam frissdiplomás időszakára –megosztok Önökkel, kedves fiatal kollégák, két idézetet.

Az első Jón Kalman Stefánsson izlandi irodalmár A halál nem szereti a viccet című versének a következő néhány sora:

Találj valami címet az életednek
legyen rövid, hangzatos, velős
férjen el a kötőjelben
a két évszám között
mikor majd a földbe tesznek

Azt hiszem, ez olyan jótanács, amilyet én sajnos magamtól nem tudtam volna megfogalmazni.

Végezetül még egy idézet, Visky András 2022-ben megjelent Kitelepítés című regényéből, amely emlékeztet bennünket arra, hogy hol vagyunk és miért indul és végződik a Rákóczi-főiskolán minden tanév itt, az Isten házában:

életünk forgatókönyvének nem mi vagyunk sem a szerzői, sem a
főszereplói, sem a rendezői, és végül az értelmezői sem

Kedves Végzős Hallgatók! Én elmondtam a magamét, eldönthetik, mit kezdnek vele, és azt is, hogy mit kezdenek a frissen megszerzett diplomájukkal, a megszerzett tudásukkal és az életükkel.

A IL. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a magam részéról sok-sok szerencsét, sikert és még annál is több erőt és kitartást, valamint természetesen mielőbbi békét kívánok mindenkinek.

Beregszász, 2025. július 4.