Csernicskó István beszéde a Rákóczi-főiskola jubileumi ünnepségén

Fennállásának 25. évfordulóját ünnepli a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. Az évforduló apropóján jubileumi ünnepséget szerveztek Beregszászban november 8-án. A közelmúltban a Rákóczi-főiskola infrastruktúrája egy újabb épülettel bővült, melynek átadóját az ünnepség keretén belül tartották. A felújított épületben kapott helyett a Rákóczi-főiskola Szakgimnáziuma, valamint az Egán Ede Szakképzési Centrum Beregszászi Képzési Központja. 

Intézményünk rektora, Csernicskó István is felszólalt az eseményen. Beszédét alább publikáluk.

Tisztelt Vendégeink, Barátaink, Kollégáink!

Kedves Hallgatók!

25 éves a Kárpátaljai Magyar Főiskola. Negyed évszázad, csaknem egy teljes emberöltő… Egy ilyen évfordulón adja magát, hogy a múltról, a megtett útról, az elért eredményekről beszéljünk, és számot vessünk azzal, honnan indulva és hogyan jutottunk el idáig. S bár Warren Edward Buffet, az egyik legjelentősebb amerikai befektető és üzletember azt mondta, hogy „Az életben csak a visszapillantóban láthatsz jól, a szélvédőn előre szinte soha”, mi most mégsem hátra, hanem előre tekintünk. Ezt igazolja az is, hogy a főiskola fennállásának negyedszázados évfordulójának megünneplését itt, az intézmény szakgimnáziumának épületében indítjuk, egy hosszú távra szóló szellemi és anyagi beruházás egy szakasza eredményének ünnepi átadásával.

A mi olvasatunkban ugyanis a főiskola és a szakgimnázium nem más, mint befektetés: invesztíció a fiatalokba, a közös jövőbe.

Gróf Széchenyi Zsigmond édesapja, az egykori Fejér megyei főispán Széchenyi Viktor mondta a következőket: „Nem kell ide más, mint igazi lelkesedés, munkakedv, tömörülés a modern haladás zászlaja alá és azon nagy igazságnak felismerése, hogy befektetés nélkül nincs kamatozás.”

Negyedszázaddal ezelőtt épp ennyi tőkéje volt annak a maroknyi csapatnak, amely megálmodta a jövőt, és megalapította a főiskolát: lelkesedés, munkakedv és tömörülés, vagyis összefogás egy közös cél érdekében.

Az akkori, 25 évvel ezelőtti befektetés – ez ma már egyértelműen látszik és számszerűsíthetően igazolható – megtérült. A főiskola – köszönhetően az alapító befektetők mellé hatalmas erkölcsi és anyagi tőkével beszálló támogatóinknak is – él és virul, folyamatosan fejlődik, stabilabb és erősebb, mint valaha, és készen áll arra, hogy szembenézzen az előtte álló évek, évtizedek kihívásaival.

A 25 év alatt nagyon sok kisbefektető szállt be az úgynevezett „főiskola projekt”-be. Voltak, akik úgy, hogy bíztak bennünk, és ide jöttek tanulni már akkor, amikor még mi is csak bíztunk abban, hogy egyszer majd lesz akkreditációnk. Mások szakértelmükkel, a közös ügybe fektetett munkájukkal vittek előre bennünket. Akadtak, nem is kevesen, akik politikai védőernyőt tartottak a fejünk fölé, és bizony gyakran volt és van szükség ma is az állhatatosságukra. És voltak szerencsére olyanok is, akik szó szerint a pénzüket kockáztatták, amikor hittek az álmainkban, és támogatták az infrastruktúra fejlesztését és a szellemi építkezést.

Az évforduló apropóján kötelességemnek tekintem, hogy minden befektetőnek, kicsinek és nagynak egyaránt: a magyar államnak, magas rangú politikusoknak, döntés-előkészítőknek és döntéshozóknak, főiskolai vezetőknek, oktatóknak, adminisztratív és technikai munkatársaknak, no és persze minden egykor volt és jelenlegi hallgatónknak köszönetet mondjak a bizalomért, kitartásukért, és arra kérjem őket, hogy a mai ünnepség után is folytassuk együtt az utunkat.

Ha megmarad a lelkesedés és a munkakedv, és továbbra is hajlandóak leszünk folyamatosan újabb és újabb energiákat fektetni ebbe a projektbe, és támogatóink is kitartanak mellettünk, akkor a Kárpátaljai Magyar Főiskola és a kárpátaljai magyar nemzetrész egyaránt sokat profitálhat e befektetés hozamaiból.

Ehhez kívánok mindenkinek sok szerencsét, és még több erőt és kitartást.

Boldog 25. évfordulót, Rákóczi Főiskola!