Csernicskó István beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

Mélyen tisztelt Egyházi és Állami Méltóságok!

Tisztelt Vendégek, Kollégák!

Kedves Felső- és Elsőéves Hallgatók!

Amikor leültem, hogy átgondoljam, mit is mondhatnék az idei tanévnyitó ünnepségen, egyre csak Radnóti Miklós sorai zakatoltak a fülemben:

Mindig gyilkolnak valahol.

Lehunyt pilláju völgy

ölén, fürkésző ormokon,

akárhol, s vígaszul

hiába mondod, messzi az!

(Radnóti Miklós: Aludj, 1937)

Háború van az országban, ahol élünk, s bizony hiába mondjuk néha mi is, hogy „messzi az”, amikor megszólal a légiriadó szirénája, nincs ember, akinek ne szorulna össze a gyomra, és ne gondolna a háborúra, az ártatlan áldozatokra.

A háború közvetlen borzalmai – Istennek hála – elkerültek bennünket, ám ahogyan egész Ukrajna, úgy a főiskola normális élete is felbolydult február végén. Több olyan kollégánk és hallgatónk is van, akiknek közvetlen hozzátartozói harcolnak a hadsereg soraiban. Van olyan oktatónk, akinek irpenyi otthona a háborús pusztítás áldozatává vált. A háború első napjaitól menekültek százainak adtunk otthont a főiskola kollégiumaiban, s néhányan még mindig nálunk húzzák meg magukat.

151 oktatónk, munkatársunk és hallgatónk vállalt szerepet különböző segélyakciókban: voltak, akik a magyar és az ukrán nyelvet egyaránt beszélő tolmácsként segítették a Magyarországra érkező ukrán állampolgárokat; mások a menekülteknek létrehozott telefonos segélyvonalak működtetésében vállaltak szerepet, és persze olyanok is voltak szép számmal, akik a humanitárius segélyek szervezésében, célba juttatásában segédkeztek. Munkatársaink közül többen vállalták azt is, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy a Magyarországon tartózkodó ukrán állampolgárok Magyarországon, ukrán nyelven írhassák meg a Nemzeti Multitesztet. A főiskola az idei felvételi kerete terhére kvótát biztosított az ország háborús övezeteiből menekült fiatalok számára, amivel térítésmentes képzés, kollégium és ösztöndíj jár, s két ilyen hallgató felvételt is nyert intézményünkbe.

Háború van, érezzük mindannyian, a frontvonaltól távol is, s mi mégis azért gyűltünk itt ma össze, hogy együtt ünnepeljünk, és együtt reméljünk mielőbbi békét.

Nem volt oly rég, amikor a tanévzáró ünnepségen összefoglaltuk, milyen eredményeket értünk el az elmúlt tanévben, ezért most ezekről nem beszélek. Inkább azokra az eseményekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek az elmúlt tanév lezárása óta történtek. Mert bár elvileg nyári szünet volt, mi közben sem tétlenkedtünk.

A tanévzáró ünnepség óta eltelt néhány hét alatt Csordás László kollégánk PhD fokozatot szerzett, Berghauer-Olasz Emőke pedig átvehette az Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztere által aláírt docensi kinevezését. Szerhij Skarlet oktatási miniszter, illetve Viktor Mikita, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás elnöke adta át intézményünk vezetőinek azt a köszönőlevelet, melyet a régió felsőoktatásának fejlődéséhez való jelentős hozzájárulással, valamint a belső menekültek ellátásának biztosításával érdemelt ki a főiskola.

A nyári forróság idején Kijevben hivatalosan bejegyezték a főiskola kiadóját, és 3 tudományos folyóiratunk is megkapta a megjelenéshez szükséges engedélyeket.

A Magyar Rektori Konferencia támogatása révén jelentős informatikai fejlesztést hajtottunk végre, hiszen három új számítógépes tantermet szerelhetünk fel.

A tanév kezdetén elkezdtük alkalmazni a saját fejlesztésű, „Írisz” nevű számítógépes programot, amely révén fokozatosan digitalizálhatjuk az oktatással kapcsolatos ügyintézést, illetve a hallgatóknak nyújtott szolgáltatások jelentős részét.

Idén először csatlakoztunk az Egyetemi Sport Nemzetközi Napja kezdeményezéshez, melynek keretében hallgatók és oktatók együtt sportoltak, versenyeztek.

Kiemelkedő esemény, hogy ma délelőtt olyan együttműködési megállapodásokat írtunk alá partnereinkkel, a Debreceni, a Miskolci és a Nyíregyházi Egyetemmel, amelyek révén kettős okleveles képzésben vehetnek részt az erre vállalkozó hallgatók, ami azt jelenti, hogy – a tanulmányi követelmények sikeres teljesítése esetén – a képzés végén a hallgatók két oklevelet vehetnek majd át: egyet itt, Ukrajnában, a főiskolán, a másikat pedig Magyarországon, a partner intézményben. A vállalkozó kedvű fiatalok tehát párhuzamosan szerezhetnek meg két felsőfokú végzettséget. Köszönjük a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak, az Oktatási Hivatalnak és persze a három partner egyetemnek, hogy nyitottak és rugalmasak voltak az egyeztetések során, és támogatták kezdeményezésünket.

A legnagyobb teljesítménynek és eredménynek azonban nem az eddig elhangzottakat tartom, hanem azt, hogy a háborús viszonyok ellenére a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola bizonyította, hogy él és élni akar, s éppen ezért jelenléti oktatással kezdtük el a 2022/2023-as tanévet. Persze ehhez kellett az, hogy a tanévre való felkészülés során a legnagyobb beruházásunk az óvóhelyek kialakítása legyen, a legjelentősebb fejlesztés pedig az volt, hogy néhány kivételtől eltekintve sikerült egyben tartanunk az oktatói gárdát, valamint az adminisztratív és technikai munkatársak csapatát, illetve megőriznünk hallgatóink legnagyobb részét.

Az elmúlt tanévben megszerzett nemzetközi intézményi akkreditációnk mellé a sikerek felsorolása közé mindenképpen oda kívánkozik az, hogy újabb szakindításokat engedélyeztettünk, s így az idei felvételi kampányban az alapképzésben 4, a mesterképzésben pedig további 3 új képzési programra vártuk a jelentkezőket, összességében pedig az alapképzésben 16, a mesterképzésben pedig 10 képzésre hirdettünk felvételt. Nyilván nemcsak ennek az eredménye, hogy idén rekord számú jelentkezőt regisztráltak a felvételi irodában, de mi azért nagyon örülünk annak, hogy összesen 1.500 felvételi kérelem érkezett a 26 meghirdetett képzési programunkra. Ennél is jobban örülünk annak, hogy – a pótfelvételi eljárást is figyelembe véve – összesen 475 elsőéves iratkozott be az alap-, illetve 117 a mesterképzéseinkre.

Mindez azt jelenti, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a 2022/2023-as tanévet nappali és levelező tagozaton az alap- és mesterképzésben összesen 1.296 hallgató kezdte el.

Az öröm mellett ez persze hatalmas felelősség is, hiszen közel másfél ezer fiatal bízott bennünk akkor, amikor minket, a mi intézményünket választotta. A Rákóczi Főiskola azonban történetének eddigi negyedszázada alatt igazolta, hogy minket nem nyom agyon a felelősség terhe, hanem sokkal inkább megsokszorozza erőinket. Így van ez most is: az eddigi eredményeink, az itt velünk együtt ünneplő elsőévesek választása és bizalma mind-mind erőt és hitet ad ahhoz, hogy reménykedjünk a békében, és bízzunk a kemény munka sikerében.

A tanévnyitó ünnepségeken szokás kívánni valamit az elsőéves gólyáknak. Én azonban most rendhagyó módon nemcsak nekik, hanem az egész főiskolának szeretnék kívánni valamit. Nagyon szeretném ugyanis, hogy két koronavírusos tanév és egy háborús félév után végre egy unalmasan kiszámítható időszak következzék, amelynek során nem a harc és küzdelem, hanem a békés szellemi építkezés dominál.

Köszönöm a figyelmet.

Csernicskó István

Beregszász, 2022. október 7.