Csernicskó István beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

Tisztelt vendégeink, kedves kollégák, kedves első- és felsőéves hallgatók!

Tanévnyitóra gyűltünk ma össze, ünnepelni érkezünk. Ünnepeljük a jövőbe vetett hitet, és a reményt, hogy egyszer végre vége lesz a háborúnak, eljön a béke, a gyilkolás meg rombolás helyett újra a békesség, a szeretet és a teremtő építkezés idejöjjön el. Mert az, aki a továbbtanulást választja, és az, aki tanít, na és persze az is, aki oktatási intézményt működtet, az befektet a jövőbe. A bölcs befektető pedig bízik abban, hogy invesztíciója megtérül, és amit felépít, az nem válik a pusztítás áldozatává. Azt gondolhatják sokan, kincstári optimizmus a mienk, tanároké és oktatási intézményvezetőké, hiszen a munkánk, a megélhetésünk múlik azon, lesz-e következő tanév, lesznek-e növendékeink. Az idei felvételi számaink egyértelműen azt jelzik azonban, hogy a fiatalok bíznak bennünk, hisznek ebben az intézményben, és sokan éppen itt, nálunk szeretnék befektetni és kamatoztatni tudásukat. Ezt igazolja, hogy idén összesen 1358 felvételi kérelmet nyújtottak be az intézményünk által kínált képzésekre. A 2025-26-os tanévben az alapképzés 23 képzési programján 520 elsőéves hallgatót, a mesterképzés 11 képzési programján pedig 114 frissen felvett diákot köszönthetek a tanévnyitó alkalmából, vagyis összesen 634-en választottak bennünket ebben az évben. Ha nem csak az idén beiratkozott hallgatókat vesszük számba, akkor büszkén mondhatom ki, a ’25-26-os tanév kezdetén mindösszesen 1582 hallgató számára vette kezdetét a tanév. Soha ennyi meghirdetett képzés, soha ennyi első évfolyamra beiratkozó diák, és soha ekkora hallgatói létszám nem volt még ennek az intézménynek a történetében. Hallgatóink képzéséről összesen 172 oktató gondoskodik, tanáraink 73%-a rendelkezik tudományos fokozattal, és 49%-a docensi vagy professzori címmel. Amikor tehát óvatos bizakodással tekintek az előttünk álló tanév elé, akkor ezt elsősorban ezekre a számokra alapozom. Na és persze arra, hogy támogatóink és együttműködő partnereink, elsősorban Magyarország, Magyarország kormánya, azon belül is a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium olyan biztos hátteret teremtenek számunkra, amely elengedhetetlen a működésünkhöz. Köszönet érte.

Kedves elsőéves hallgatók! Arra bíztatom Önöket, hogy élvezzék ki diákéveiket, és vegyenek részt az intézmény által szervezett, kínált eseményeken, illetve kapcsolódjanak be a Hallgatói Önkormányzat programjaiba. Az sem baj, ha ezeken a közösségi alkalmakon jól érzik magukat, hiszen nagy eséllyel a márciusi ifjak sem egy szójatejjel lágyított langyos latte elkortyolása után indultak el, hogy forradalmat csináljanak. Tegyenek arról, hogy diákéveik legyenek tartalmasak és hasznosak is egyben, fontos azonban, hogy megtalálják az egyensúlyt. Vigyázni kell, nehogy a kellemes diákélet átcsapjon eredménytelenségbe. A vizsgaidőszak ugyanis olyan biztos, mint a halál. Fél év végén akkor is eljön, ha az ember még nem áll készen. Szólni szeretnék a fiatal kollégákhoz, a pályájuk elején járó oktatókhoz is. Felszólítom és kérem önöket, kedves fiatal és már régóta fiatal oktató kollégák, hogy legyenek élő kapcsolatban a diákjaikkal, hallgatóikkal. Egy oktatónak ugyanis nem feltétlenül abból fakad a tekintélye, ha a katedra magasából tekint le a hallgatóira, hanem azzal is kivívhatja diákjaink tiszteletét és elismerését, ha részt vesz a tanár-diák futballmeccsen, együtt kirándul a diákjaival, vagy éppen közösen beszélik meg egy színházi előadás vagy kiállítás élményeit. Ha nincsenek közös élmények, akkor nincs közösség, és ha nincs közösség, akkor a diákévek sem érnek sokat.

Nehéz tanév előtt állunk most is, mint mindig. Nyilván akkreditációk jönnek és egyelőre nem is sejtjük milyen kihívások várnak még ránk. Biztosak lehetünk abban, hogy, bár a vágyvezérelt világunkban sokan ezt hiszik, nehézségeink nem tűnnek el, mint napon a harmat. Dolgoznunk, küzdenünk kell azért, hogy megvédjük, amit elértünk. Felelősségünk óriási, hiszen több ezer ember kötődik ehhez az intézményhez. Arra kérek ezért mindenkit, hogy ereje, tehetsége, erőssége szerint vegye ki a részét a munkából, és tegyünk meg együtt annyit, amennyit lehet és amennyit kell.

Kívánok mindenkinek sikeres, eredményes és végre egy nyugodt, békés, unalmas tanévet. Köszönöm.