Egy remek nap Dolhán

November 17-én a dacos, őszi hideg reggel ellenére bátor történész csapatunk – a már  megszokott névsorolvasást követően – a jó meleg kávénak és természetesen a vastag öltözetnek köszönhetően kalandvágyóan indult az Ilosvai járásban található Dolha nevezetű település irányába.

Akárcsak a főiskola udvarán, úgy a buszban is remeknek bizonyult a hangulat. Igazi történészekhez híven, különböző korok felelevenítésével, azok részletes megvitatásával úgy elröpült az idő, hogy a hosszúnak vélt út egyszerre vált élő történelemórává és izgalmas csevegéssé. Útközben megcsodálhattuk a táj festői szépségét is, a dombokat, az olykor végtelennek tűnő hegyeket, amelyek – úgy hiszem bátran kijelenthetem, hogy – mindannyiunkat elvarázsoltak. Elmerülve a táj szépségében egy-két igazán mókás vicc is elhangzott. A jó hangulatról többek között Kész Barnabás tanár úr gondoskodott, hisz saját bevallása szerint, mindazok a hegyek, amelyekkel találkoztunk az út során, nem mások, mint a salánki hegyek. Ezen jót nevetve, lassan meg is érkeztünk a célállomáshoz.

Első helyszín, ahová ellátogattunk, a dolhai Turul-emlékmű volt. Csatáry tanár úr részletes információval szolgált az érdeklődő diákok számára. Megosztotta velünk, hogy a Rákóczi-szabadságharc első csatájának helyszínén állunk, ahol 1703. június 7-én gróf Károlyi Sándor szatmári főispán csapata szétverte Esze Tamás kurucait. Az összetűzésben több mint félszáz kuruc vesztette életét, nekik 1903-ban a dolhai csata 200. évfordulója alkalmából a falu főterén emlékoszlopot avattak, tetején egy turullal, annak karmai között egy karddal. Elmesélte azt is, hogy az emlékművet néhány alkalommal megrongálták, ettől függetlenül a mai nap is büszkén tekinthetünk rá és a rajta lévő emléktáblára, amelyen ez áll:

„Istennel a hazáért és a szabadságért! –
A II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának első csatájában
1703. június 7-én elesett kuruc vitézek emlékére.
Kiontani vérem apámért, anyámért,
megöletni magam szép gyűrűs mátkámért.
Meghalok én még ma Magyar Nemzetemért.”

A következő állomás a dolhai várkastély volt, ahol egy nagyobb sétát tettünk, és érezhettük a vár udvarának egykori pezsgő életét. Közben Csatáry tanár úr megismertetett bennünket a vár történetével. Többek között elhangzott: „A dolhai várkastély barokk stílusban épült 1712–1722 között. A század közepén várszerű erődítménnyé alakították és nyolcszögű sarokbástyákkal erősített, lőréses védőfallal vették körül.” A lőréses védőfalakat, az erkélyt közelebbről is szemügyre vehettük.

A séta közben néhány régészkedni vágyó diák a vár udvarában komoly keresésbe kezdett. Az ott összegyűjtött kőzetekről Rácz Béla tanár úr tartott egy rövidebb, de annál  tartalmasabb ismertetőt az érdeklődő hallgatók számára.

A pazar hangulatú gyűjtögetést követően a gyakorlat lassan a végéhez közeledett. A kovetkező program – amely megkoronázta a napot – a közös ebéd volt. Hazafelé úton, Ilosván betértünk egy helyi étterembe, ahol a szívélyes vendéglátás mellett finom étellel vártak.

Végezetül, nemcsak a saját nevemben, hanem a csoport nevében is kijelenthetem, hogy megannyi élménnyel és számos tapasztalattal gazdagodtunk a gyakorlat során, amelyet köszönünk a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának.

Péter Alexandra Katalin,
másodéves történelem és régészet szakos (MA) hallgató