Időutazás a Kelemen-hegyi kőkorszakba
2022. október 8-án került megszervezésre a régészeti tanulmányi kirándulás a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fősikola első évfolyamos történelem szakos hallgatók nagy örömére. Az indulást egy információhalmaz előzte meg, pontosabban felvilágosítást kaptunk mivel és hogyan kell készülnünk.
Ez leginkább a legoptimálisabb öltözetet érintette, illetve az alapelveket a terepen való kohéziós viselkedéssel kapcsolatban. A főiskola udvarán gyülekeztünk és türelmetlenül vártuk a buszt. Miután járműre szálltunk, utolsóként Maruszics Erik tanár úr, aki mint jó pásztor felügyelte a kis csapatot. A jókedvet a busz komfortbeli hiányosságainak sem sikerült lelohasztani, ám gondolatban örültem, hogy nem Budapestig kell „ezzel” a járművel utaznunk. Az edzettebbek a hátsó üléseket foglalták el, míg a gyenge láncszemek egészen közel az ajtó mellett, hogy alkalom adtán gyorsan tudjuk evakuálni őket. Kis idő múlva megérkeztünk a helyszínre, a Kelemen-hegy lábához. Ekkorra már mindenkinek tudomása volt a hegyről szóló mítoszokról és többek között az oly sokakat érdekelt kuruc kincsekről is.
Tekintettel a néhol veszélyes terepre, a kiránduláson résztvevők nagyon segítőkészek voltak. A fiúknak azonnal felcsillant a szemük és szinte versengtek a hegygerincre való kapaszkodás közben a lányoknak való segítségben. Kéz a kézben haladtunk egyre közelebb az első állomásunkra.
A felszíntől közel 40 méteres magasságba emelkedő Kelemen-hegyen (ami egyébként egy vulkanikus eredetű 40 méter magas domb, belsejében több barlangüreg található) megálltunk egy mesterségesen vájt ároknál, ahol Rácz Béla megtartotta első kis ismertető előadását. A domb egyik különlegessége, hogy helyenként a homogén talajréteg akár két méteres is lehet a szikla felszínen, ami nem jellemző a környék többi hegyeire. Rejtély tehát, hogy miért pont itt tapasztalható ez a jelenség. A feltételezések szerint vagy mesterségesen került oda, földsánc építése céljából, vagy természetes úton egyedül ezen az egy helyen maradt fenn. A 18 tagú csoporttal megindultunk a hegygerinc mentén, ahol több vájatot is találtunk, az első árokhoz hasonlókat, amelyeket közelebbről is megvizsgáltunk. Az ásott gödrök falában a helyi kőzetekből pattintott kőszilánkokat találtunk. Némely leletről egyértelműen megállapítható, hogy emberi kéz alkotta vágóeszköz, amelyeket nem mulasztottunk el kipróbálni kés gyanánt, ha már kísérleti régészeti terepgyakorlaton vagyunk. Többek között az alma szeletelésénél is ezeket preferálták a csoporttagok a svájci bicskával szemben. A vulkanikus eredetű metaszomatikus riolit kőzet meglehetősen jó minőségű alapanyag a kőeszközök készítéséhez. Továbbá találtunk olyan kőtömböket is, amelyeken Rácz Béla terepgyakorlat-vezetőnk bemutatta a csoportnak a kőeszközök pattintásának folyamatát.
Egy őskori rögtönzött kéziszerszám készítését is megkíséreltük oly módon, hogy összeillesztettünk egy pattintott szilánkot és egy mogyorófa botot. Ennek a vállalkozásnak köszönhetően Rácz Béla tanárunk nem szalasztotta el az alkalmat, egy rövid előadást rögtönzött az ősi kéziszerszámok készítésével kapcsolatban is. Ezután a nyeles szakócának nevezet szerszám kézről-kézre járt a csoporttagok között.
A barlangok jelentették számunkra a kirándulás csúcspontját, mindenki hallott már róla, hogy itt telelnek át az erdei pókok, denevérek és reméltük, hogy jó háttér képet tudunk lőni a közösségi médiás oldalunkra. Sajnos az állatok elrejtőztek előlünk, talán túl nagy zajjal közelítettünk. Azonban megtudtuk, hogy az egyik barlangbejárat mellett a kőpárkányánon néhány évvel ezelőtt a főiskola munkatársai honfoglaláskori kerámia töredékeket találtak.
A Kelemen hegy kiváló helyszínként szolgálhatott egykor egy 25-30 fős kőkorszaki hordának. Innen könnyen megfigyelhették a vadállatok mozgását, ugyanakkor szálláshelynek alkalmasok voltak számukra a hegyoldalban az üregek.
Összefoglalva jó élmény volt, tapasztalatszerzés a csoportnak. Kellemes fáradtsággal szálltunk fel a buszra, amelyik a visszavezető úton már sokkal komfortosabbnak tűnt. Remélem, hogy számos hasonló eseményben lehet még részünk.
Glóger Károly