„Igyekszem a magyar nyelv mellett a magyarságot is megszerettetni az ukránokkal”

Egyre több ukrán felnőtt tanul magyarul

Az Alsókerepecen élő Kustanec Olga orosz nyelv és irodalom szakon végzett az Ivano-frankivszki Tanárképző Főiskolán, majd 33 éven át dolgozott a Derceni Középiskolában. Kezdetben oroszra, majd ukránra tanította a magyar gyerekeket, kilenc éven át igazgatóhelyettes is volt a tanintézményben. Két éve korkedvezménnyel ment nyugdíjba, majd rögtön megtalálta a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felnőttképzési Központja: felkérték, hogy csatlakozzon a programjukhoz és vezessen magyar nyelvtanfolyamot Munkácson ukrán felnőtteknek, hisz erre jelenleg nagyon nagy az igény. A tanárnő eredményei nagyszerűek, az óráit szorgalmasan látogató ukrán emberek aránylag hamar képesek magyarul kommunikálni, ezzel magyarázható, hogy egyre többen szeretnék nyelvünket tőle megtanulni. Az egyik munkácsi csoport csütörtök esti órája előtt felkerestük a munkácsi Margitics utcai ukrán gimnáziumban, ahol a tapasztalatairól beszélgettünk.

– Egészen más dolog magyar gyerekek számára oroszt, majd ukránt tanítani, most pedig felnőtt ukránok számára magyart…

– Valóban egészen más felnőttekkel dolgozni, de nagyon hálás munka, és nekem nagyon tetszik. Igyekszem a magyar nyelv mellett a magyarságot is megszerettetni az ukránokkal, hogy lássák, ez nem is olyan megtanulhatatlanul nehéz nyelv, és nem is olyan gonoszak a magyarok, ahogy az utóbbi időben sokszor elhangzik az ukrán médiában.

– Nagy a túljelentkezés a csoportjaiba, mindenkit el se tud vállalni.

– Így igaz, nagyon sok a jelentkező a csoportjaimba. Az egyik diákom, aki járt hozzám a nyár folyamán, szervezett egy tízfős csoportot Pósaházán is a számomra, mert onnan sokan nem tudnak ide, Munkácsra este bejárni, nem lenne mivel hazautazniuk. Mire elindult a tanfolyam, már húszan lettek. Tehát a munkácsi csoportjaim mellett van csoportom Pósaházán és Alsókerepecen is, így minden napom foglalt. Én imádom ezt a munkát, nagyon szívesen vállaltam, ennek ellenére minden jelentkezőt nem taníthatok. A csoportok hetente csak egyszer jönnek, minden héten négy órát foglalkozunk szünet nélkül: úgy elrepül ez az idő, hogy észre sem veszik. A most február 3-án indult csoportok októberig fognak tanulni, addig 30 foglalkozást tartok (ünnepekkor nem tanulunk). Október 10. után lesz az oklevélátadó ünnepség Beregszászban.

– Milyen eredményeket sikerül elérnie ezekkel a felnőtt emberekkel, akik munka után járnak magyarul tanulni?

– Aki elvégezte a kezdő tanfolyamot, az már tud írni, olvasni és magyarul beszélni magáról. Beszél azokról a témákról is, amelyekről tanultunk: a családjáról, Munkácsról, hogyan kell eljutni otthonról ide, hogyan kell pl. egy magyarországi turistát útbaigazítani stb.

A tanítás során nem használom az orosz és ukrán tankönyveket, helyette Szita Szilvia és Pelcz Katalin MagyarOK című nyelvkönyvét és munkafüzetét, amelyeket a Pécsi Tudományegyetem adott ki. Továbbá használom még a Halló, itt Magyarország! című tankönyvet, és nagyon jónak tartom az Ezer szó magyarul című könyvet is. Ezekből válogatom össze a tananyagot, egy-egy alkalomra akár három tankönyvből állítom össze a foglalkozás anyagait. Beszédpaneleket, sablonokat tanulnak meg, amelyek segítségével már tudnak mondatokat szerkeszteni, az új szavakat csak be kell illeszteni.

– Miért döntenek úgy a tanfolyam résztvevői, hogy időt és energiát rááldozva megtanulnak magyarul?

– Többen már külföldön dolgoznak az egykori hallgatóim közül. De nagyon sokan járnak hozzám olyanok, akik szeretnek Magyarországra utazni pihenni. A legnépszerűbb Hajdúszoboszló, Debrecen. Most újságolta az egyik volt hallgatóm, aki kétszer járt kezdő csoportba, egyszer pedig haladóba, hogy Debrecenben volt, és mindenkivel meg tudta magát értetni, az étteremben, a szállodában, az utcán és mindenütt.

Elmondhatom, hogy nagyon sok vállalkozó szeretne megtanulni magyarul, mert különböző üzleti kapcsolataik vannak Magyarországon. A hallgatóim között vannak orvosok, ügyvédek és középiskolások is. Az egyik kislány például, aki háromszor is járt hozzám, Magyarországon szeretne egyetemre felvételizni.

– Milyen korosztályhoz tartoznak azok, akik magyarul tanulnak a csoportjaiban?

– Tizenegy éves volt a legfiatalabb, aki járt hozzám, és most az alsókerepeci csoportban van egy 72 éves nő, aki korábban az alsókerepeci iskola igazgatója volt, ma matematikatanár. (Alsókerepecen a tantestület 60%  tanul magyarul, mert az iskolában zajlik a nyelvtanfolyam.) A korábbi igazgató asszony úgy jött, hogy megkért, hadd ülhessen be az első órára, mert látni szeretné, hogy mi ez. Azóta minden foglalkozáson ott van, és azt mondja, nagyon szereti az óráimat. A legnagyobb köszönet az volt számomra, amikor a legutóbbi órámon felállt, és azt mondta, hogy nekem köszönhetően megszerette a magyar nyelvet és azon keresztül a magyar embereket. Ez nekem az ajándék. Tanulás közben ugyanis a nyelv mellett egy kicsit ismerkednek a magyar kultúrával, a híres magyarokkal, a magyar történelemmel. A kárpátaljai ukránok szinte mindegyike tudatában van annak, hogy van magyar felmenőjük. Sok a magyar vezetéknév is.

– Az édesapja, Nagy József a Derceni Középiskola igazgatója és matematikatanára volt, ön is Dercenben nőtt fel, magyar környezetben.

– Dercenben nőttem fel, ott jártam iskolába, onnan mentem el tanulni, és ott tanítottam 33 évig a középiskolában, kilenc évig igazgatóhelyettes is voltam. Dercent most is a szülőfalumnak tartom, igaz, a szüleim nem derceniek. Az édesapám a magyarországi Bodrogközben lévő Dámócon született. A szülei 1944-ben nyitottak egy textilüzletet Ungváron, de 1945-ben lezárták a határt, és ők itt maradtak. A szovjetek mindent elvettek tőlük. Előbb Nagybereznára telepítették ki a családot, majd Volócra kerültek, én is ott születtem. 1963-ban az édesapámat a munkácsi járási Dercenbe helyezték az ottani iskola igazgatójának, 1968-tól igazgatóhelyettes volt és matematikatanár. Később úgy adódott, hogy Alsókerepecre mentem férjhez, ez egy ukrán falu, ahol magyarok is élnek. Most is ott lakom a családommal. Én magyar vagyok, magyarul gondolkodom, igaz, a férjem ukrán, és ukránul beszélünk otthon, de mindkét gyerekem tökéletesen beszél magyarul. A fiam fordítóként dolgozik Magyarországon.

– Jobban megtanulnak itt a felnőttek magyarul, mint korábban a derceni gyerekek ukránul?

– Igen. Ha ilyen módszerek alapján, ilyen tankönyvekből taníthatnánk a magyar gyerekeket ukránra, akkor egészen biztos, hogy ők is megtanulnák az ukrán nyelvet. Én már az iskolában is a beregszászi főiskolán kiadott ukrán nyelvtankönyveket használtam, mert abban nagyon jó szövegek voltak, amelyek alapján a gyerekek megtanultak kommunikálni. A Rákóczi-főiskola nagyon sok olyan hasznos tananyagot dolgozott ki, amelyeket a magyar általános iskolákban eredményesen lehetne használni, csak sajnos, ezt a minisztérium nem engedélyezi. Az iskolában meg volt kötve a kezünk, teljesítenünk kellett a tantervet, mennünk a tanmenet után, amit kaptunk. Hogyan lehet második osztályban igével, főnévvel foglalkozni, amikor a gyerek még nem beszél azon a nyelven? A magyar falvak iskoláiban teljes katasztrófa akkor lesz, ha az új oktatási törvényt bevezetik, mert a gyerekek az ukrán mellett nem fogják tudni a matematikát, a földrajzot, a biológiát sem. Történelemből sem fognak semmit megérteni, ha azt egy számukra idegen nyelven magyarázzák majd el. Esetleg csak akkor, ha egy olyan tanár tanítja, aki miután elmondta ukránul, elmondja majd magyarul is.

Egy magyar gyerek érettségi után sem tud például olyan folyékonyan beszélni magáról ukránul, mint a mostani haladó csoportomba járó 23 ukrán felnőtt többsége magyarul. Ez nagyon sajnálatos, mert a magyar gyerekeknek is elsősorban beszélni kellene megtanulniuk, az lenne a legfontosabb. Nincs igazából szükségük a sok irodalmi mű ismeretére, arra a sok nyelvtanra. Főleg alsó osztályokban sokkal több óra kellene beszédkészség-fejlesztésre. Ezt mi régóta tudjuk és mondjuk, de senki nem volt idáig kíváncsi a magyar iskolákban dolgozó ukrántanárok javaslataira.

Badó Zsolt