Kárpátalja-konferencia a Magyar Tudomány Ünnepén Beregszászban
Kárpátalja 100 éve címmel szerveztek tudományos konferenciát 2019. november 13-án a beregszászi Főiskolán, mely egyben a Magyar Tudomány Ünnepe programsorozat kárpátaljai állomása is volt. A szervezők a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács, a II. RF KMF Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontja és a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Központ voltak.
Orosz Ildikó, a II. RF KMF rektora nyitó beszédében kiemelte, hogy Kárpátalja 100 éves története a helyi lakosságot folyamatos traumákkal sújtotta. Az egymást követő impérium- és határváltásokból a kisemberek mindig rosszul jöttek ki. Azért fontos elemezni a múlt problémáit, hogy a további kihívásokra megfelelő választ adjunk.
Az első szekcióülésen hat előadás hangzott el. Csernicskó István (Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont, igazgató) a nyelvész társadalmi felelősségéről tartott előadást, valamint bemutatta a kutatóközpont főbb projektjeit. Brenzovics László történészi szemszögből elemezte Kárpátalja nemzetiségi viszonyait a 20. század folyamán. Zékány Krisztina (UNE, Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézet) a magyar nyelv kárpátaljai tanításainak aktuális kérdéseit vázolta. Seres Attila (MNL OL, Budapest, főlevéltáros) az 1956-os budapesti és kárpátaljai események kijevi és moszkvai titkosszolgálati levéltári kutatási lehetőségeit mutatta be egy izgalmas előadásban. Csordás László (II. RF KMF, Filológiai Tanszék) a kárpátaljai magyar irodalom identitás-kérdéseit vázolta. A szekció utolsó előadója Molnár D. Erzsébet volt, aki az 1944-45-ös kárpátaljai szovjetesítés tragikus eseményeiről adott elő.
A második szekciót Molnár D. István és Molnár József a II. RF KMF Földtudományi és Túrizmus tanszékének oktatói nyitották: a kárpátaljai demográfiai változásokat, valamint a jelenlegi éghajlati változásokat vizsgálták. A szekció harmadik előadója Dobos Sándor volt, aki az 1919-38 közötti kárpátaljai helységnévváltozásokat vázolta.
A délutánt Mandrik Iván (prof. emeritus, UNE) nyitotta, előadása a 19-20. század fordulóján tapasztalható helyi kormányzati politikát mutatta be. Szakál Imre kollégánk inkább historiográfiai jellegű előadásában Kárpátalja történetének reprezentációját vizsgálta a két világháború közötti csehszlovák történeti munkákban. Snicer Igor (UNE, Új- és Legújabbkori Ukrán és Egyetemes Történelem Tanszék) Tomás Masaryk szerepét mutatta be Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolásában. Pavlo Fedaka (II. RF KMF, Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék) az 1920-30-as évekbeli kárpátaljai múzeumügyet vázolta röviden. A szekciót Szamborovszkyné Nagy Ibolya előadása zárta, a kárpátaljai református egyház helyzetéről a késősztálinizmus korában.
A konferencia utolsó szekciójában a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék három kutatója adott elő. Molnár Ferenc Kárpátalja közigazgatási előzményeiről (Ungvári Kerület), Dancs György Perényi Zsigmond Kárpátalja kormányzói biztosáról, Császár István pedig a kárpátaljai magyarság politikai mozgásteréről beszélt a brezsnyevi időszakban.
A konferencia zárásaként Csatáry György, a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Központ igazgatója kiemelte: Kárpátalja történetével és a tudományos diskurzus megalapozásával kapcsolatban a legnagyobb felelősség a kárpátaljai történészekre hárul. Minden konferencia, ahol ez a folyamat megvalósul aktuális, és a későbbiekben több ilyen szakmai alkalomra van szükség a helyi viszonyok még alaposabb megismeréséhez.