Magyaros szaknap Nagyberegen

Idén szeptember 22-én került sor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar szakosainak tradicionális szaknapjára, melynek hagyományosan a Nagyberegi Tájház adott otthont.

A főiskola mind az öt évfolyamának magyar szakos hallgatói és a Filológiai Tanszék Magyar Szakcsoportjának oktatói bemutatkozással indították a programot, ami a tájház udvarára kihelyezett órákkal folytatódott.

Kisebb szervezési hiányosságok következtében a welcome drink a jelenlévők nagy sajnálatára és bosszúságára kicsit megkésve érkezett ugyan, ám szerencsére a régi mondás – „Ami késik, nem múlik!” – ezúttal is igaznak bizonyult: a bemutatkozásban megfáradt diákok és tanárok végre koccinthattak. A késés miatt elmondott számos kifogás, illetve némi indokolatlan nyafogás után következett a közösen elfogyasztott első fogás: a jóízű zsíros kenyér.

Megfelelő mennyiségű kalória szervezetbe vitelét követően az első éves hallgatók túlestek első főiskolai megmérettetésükön. A frissen felvételt nyert gólyák – kissé reszketve a hűvös időjárás és a teljesítményüket árgus szemmel figyelő felsősök miatt – csapatként versenyezve próbálták megválaszolni a magyar tanszék oktatói által összeállított logikai feladatok sorozatát. Bár az elsőévesek egyedüli csapatként vettek részt a versenyben, a szigorú zsűri döntése alapján végül kiélezett küzdelemben az előkelő második helyet szerezték meg. Miután a csapat kapitánya átvette a jól megérdemelt díjat (egy sokrétegű ajándékot rejtő ezüstös serleget) a tanároktól, következhetett a jól megérdemelt és szerencsére időközben (Kész Margit tanárnő szervezőmunkája, valamint Brenzovics Marianna tanárnő hathatós közreműködése révén) elkészült ebéd: kemencében sült krumpli kolbásszal, szalonnával, vegyes zöldséggel. Amíg tartott az étkezés, független megfigyelők megállapították, hogy magyar szakos beszéd közben nem eszik, ám evés közben jó sokat és hangosan beszél.

A szaknap során a hallgatók nemcsak egymással ismerkedtek, hanem tanáraikról is számos információval gazdagodtak. Kiderült például, hogy Penckófer János tanár úr ugyan soha életében nem gyeplabdázott, ám volt idő, amikor szobrászkodott. Fény derült arra, hogy Beregszászi Anikónak és Dudics Katalinnak van, Csernicskó Istvánnak viszont nincs érvényes gépjárművezetői engedélye, és megtudhattuk, hogy Gazdag Vilmosnak (még?) egyetlen regénye sem jelent meg. Nem kis megdöbbenést okozott, amikor több hallgató egybehangzóan állította, hogy saját szemével látta Kész Margit lovát, ellenben senki sem látta az őt (is) ábrázoló fotót a tiszepéterfalvi képtárban. Keveseket lepett meg, amikor Brenzovics tanárnő lelepleződött, és kiderült róla, hogy nemcsak magyar szakos diplomája van, hanem esztétika is.

A csaknem teljes létszámban összegyűlt magyar szakos hallgatók a szakmai nap során nem énekeltek csasztuskákat, nem daloltak népdalokat, nem roptak csárdást, nem vetettek bukfencet, s nem hánytak sem cigánykereket, sem mást; viszont jókat beszélgettek, nagyokat nevettek, ismerkedtek, incselkedtek, azaz: egész jól szórakoztak.

A Nagyberegen töltött nap zárásaként tanárok és diákok visszatértek Beregszászba, ahol a főiskola Gross Arnold termében valamennyien részt vettek Both Miklós énekes, zeneszerző Északkelet-Ukrajna falvaiban végzett gyűjtőmunkájáról szóló előadásán.