Megjelent Lehoczky Tivadar Világháborúnk című naplója

Újabb kiadvány jelent meg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont (LTTK) gondozásában.

A kutatóközpont kiemelt feladatként kezeli a névadójuk, Lehoczky Tivadar hagyatékáról való gondoskodást, életműve megismertetését a jövő nemzedékkel. E cél megvalósítása érdekében a polihisztor születésének 185. és halálának 100. évfordulója alkalmából a kutatóközpont feldolgozta Lehoczky Tivadar utolsó nagy munkáját, Világháborúnk című naplóját. Az I. világháborúról szóló napló különösen fontos értékkel bír: azontúl, hogy felvázolja az I. világháború több, mint egy évének eseményeit, a bennük foglalt információk a múlt belső átéléséről is tanúskodnak.

A kétkötetes forráskiadványt dr. Csatáry György, az LTTK vezetője, valamint Molnár Ferenc és Orbán Melinda, a központ fiatal kutatói szerkesztették. A szerkesztőkkel a napló szerzőjéről, felépítéséről és tartalmáról beszélgettünk.

– A térségben sokak számára ismerős az egykor Munkácson élt Lehoczky Tivadar neve. Mutassuk be a napló szerzőjét! Ki volt ő, miért fontos a kárpátaljaiak számára?
– Csatáry György (Cs. Gy.): Lehoczky életpályáját és munkásságának eredményeit minden múltkutatónak ismernie kell. Lehoczky Tivadar 1830. október 5-én született egy Fiume (jelenleg Rijeka, Horvátország) melletti faluban, Fuzsinéban. Rövidesen családja a mai Szlovákia területére költözött. Iskoláit Rózsahegyen, Rozsnyón és Kassán végezte. A történelmi múlt iránt már gyerekkorában nagy érdeklődést tanúsított. Az 1848–49-es szabadságharcot tüzér hadnagyként harcolta végig. Befejezhette tanulmányait a Kassai Jogakadémián. 1855-ben telepedett le Munkácson, itt a gróf Schönborn család tulajdonában lévő Munkács-Szentmiklósi Dominium jogásza, majd főügyésze lett. Hivatali elfoglaltsága mellett etnográfiai és régészeti kutatásokat végzett, nyelvismeretének köszönhetően ruszin források és tárgyi ereklyék gyűjtésével, elemzésével is foglalkozott. Tudományos munkássága eredményeit újságcikkekben, tanulmányokban, monográfiákban adta közre. Legjelentősebb összefoglaló műve a Beregvármegye monographiája I–III. kötet, amelyet 1881–1882-ben adtak ki Ungváron. Továbbá szakmai sikereket biztosítottak számára a Munkács város új monográfiája, a Bereg megye és a munkácsi vár 1848–1849-ben, a Bereg megyei görög szertartású katholikus lelkészségek története a XIX. század végéig című munkái. Legjelentősebb ásatásai a Munkács melletti hegyeken történtek, ahol huszonnégy, a Kr. e. III–I. századból származó, vaskori kelta tanyahelyet, kultúrréteget kutatott fel. Honfoglalás kori leleteket tárt fel a beregszászi Kishegyen és Szolyva határában, a legértékesebb tárgyakat – a süvegcsúcsot és a tarsolylemezt – a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, amelyek ma is ott találhatóak. 1907-ben Múzeumegyesületet hozott létre Munkácson. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a műemlékvédelem terén. Kiterjedt hazai és külföldi kapcsolatokkal rendelkezett úgy a német, mint a szláv kultúrkörben. Jellemző munkásságára, hogy a négy monográfiáját hetvenedik éve betöltése után írta. Minden bizonnyal a 85. évén túl is termékeny kutató lehetett volna, ha nem következik be hirtelen halála. A polihisztor 1915. november 25-én hunyt el Munkácson, ahol a római katolikus templom alatti kriptába helyezték örök nyugalomra. Rendkívül gazdag ereklyegyűjteménye alapozta meg az ungvári Kárpátaljai Honismereti Múzeum és a Munkácsi Vármúzeum alapjait. Utolsó munkája a most kiadott Világháborúnk című napló volt, amelyben utolsó bejegyzését 1915. október 31-én tette.

– Mi adta az ötletet a napló feldolgozásához?
Cs. Gy.: A napló feldolgozása már rég szerepel terveink között, még levéltárosként gondoltam először feldolgozására, de akkor még nem voltak meg hozzá a feltételek. Az évtizedek során több kutató és szervezet tervezte a kiadását, de ez a mai napig nem valósult meg. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Kutatóközpontjában nyílt rá lehetőség, megtaláltam azokat a fiatal kutatókat, akik segítségemre voltak a számítógépes feldolgozásban és kivitelezésben.

– Hogyan épülnek fel a kötetek, milyen részekből állnak?
Molnár Ferenc (M. F.): A közel 900 oldalas mű nem tartalmaz ún. klasszikus értelemben vett fejezeteket. A szerző azonban négy részre különíti el kéziratát. Emellett Lehoczky egyszerűen a margókon bejegyzett részeken (lásd az illusztrációkat!) szerepelteti a kiemelt témaköröket, ezzel választja el az általa megfogalmazott híradásokat. Ezt a formát követtük a publikálás alkalmával is, megőrizve a kézirat eredeti formáját, szerzői hangulatát. A négy részbe sűrített kéziratot technikai okok miatt két kötetben jelentettük meg, a második kötethez kapcsolódik a mutató, amely az írásban előforduló személyneveket tartalmazza. A kötetekben az eredeti szövegformához ragaszkodtunk, a rövidítéseket feloldottuk, a neveket pontosítottuk, továbbá a naplórészek elé illusztrációként azok eredeti első oldalát helyeztük el.

– Hol található a kézirat eredeti példánya?
M. F.: A kéziratot négy levéltári egységben őrzik a Kárpátaljai Megyei Állami Levéltár beregszászi részlegén külön fondban, a Munkácsi Lehoczky Tivadar – Múzeumegyesület iratai között.

– Milyen nehézségekbe ütköztek a kézirat feldolgozása során?
Cs. Gy.: A terjedelmes, négyrészes kézirat kiadáshoz való előkészítése számos feladatot rótt a szerkesztőkre. A többi között a rövidítések feloldása, a névmutató elkészítése. A helységnévmutatót az erőfeszítéseink ellenére sem sikerült publikálható állapotba hozni. Túl sok volt a pontatlanság a város- és faluneveket illetően, mivel maga Lehoczky legtöbbször hallomásból rögzítette ezeket a helységneveket. A bizonytalan formában átvett olasz, balkáni, valamint ázsiai eredetű helységnevek pontosítását nem vállalhattuk, ezért eltekintettünk annak közreadásától. Azt gondoljuk azonban, hogy ez a hiány nem von le a kiadvány értékéből, mivel a margó menti címzések segítségével tájékozódhatunk az említett országok és helységnevek tekintetében is.
M. F.: Lehoczky a napilapok alapján rendszeresen lejegyezte az első világháború európai és az öreg kontinensen kívül zajló eseményeit. A kézirat kiolvasása egyes helyeken a szokásosnál több időt vett igénybe.

– Tervezik-e a kötet bemutatását?
Cs. Gy.: Igen. Előzetes terveink szerint tavasszal mutatjuk be, a pontos időpontot a későbbiekben jelezzük.

– Hogyan lehet hozzáférni a kiadványhoz?
M. F.: A kiadvány hozzáférhető a Rákóczi-főiskola Apáczai Csere János Könyvtárában, illetve teljes terjedelemben elérhető a főiskola weboldalán.
Cs. Gy.: A könyvbemutató alkalmával értékesítünk is a kétkötetes kiadványból valamilyen jótékony cél érdekében.

– Kiknek ajánlják a kiadványt? Mennyire szól a kötet a tudományos közegnek és mennyire a hétköznapi embereknek?
M. F.: Jelen kötettel segítséget kívánunk nyújtani az első világháború korszakával foglalkozó történészeknek, illetve azon érdeklődőknek, akik az északkelet-magyarországi régió történetébe szeretnének mélyebb betekintést nyerni.
Cs. Gy.: Annak ellenére, hogy a napló eredeti írásmódját megőriztük, olvasmányos szövegnek tartjuk, amely egyfajta krónikaként mondja el a korabeli eseményeket.

– Kik támogatták a kötet megjelenését?
M. F.: A kiadvány előkészítését a Bethlen Gábor Alap, megjelenését a Magyar Tudományos Akadémia Domus Kuratóriuma támogatta.

Pallay Katalin
Kárpátalja.ma