Megkötések nélkül 1956-ról

Kétnapos nagyszabású Kárpát-medencei tudományos konferenciát szerveztek Beregszászban. November 4–5. között az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán (II. RFKMF) történészszimpóziumot tartottak. A nemzetközi esemény a főiskola és a GENIUS Jótékonysági Alapítvány közös szervezésében valósult meg az ’56-os emlékbizottság támogatásával.

A konferencián dr. Bocskor Andrea, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője emlékező beszédében kiemelte: november 4-e nem volt dicső pillanat. Ez a magyar történelem gyásznapja, az emlékezés napja. „A magyar hősökre emlékezünk, azokra a hősökre is, akik még most is közöttünk vannak. 1956 üzenete ma is nagyon fontos, hisz napjainkban is nagy érték a szabadság, az önrendelkezés, és nagyon fontos a magyar nemzet egysége.” 1956. október 23. volt az a nap, amely szimbolikusan egységbe kovácsolta az anyaországtól elszakított területeket. Az utókornak is büszkén kell vállalnia 1956-örökségét – mondta el Bocskor Andrea.

Buhajla József ungvári magyar főkonzul azt hangsúlyozta, hogy a magyar nép nem tűri a rabságot, mindig kész harcolni a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, ezekért az értékekért a legnagyobb túlerővel is képes felvenni a harcot. 1956-ban egy évtizednyi megaláztatás után saját kezünkbe vettük a sorsunkat. „Köszönettel és hálával tartozunk 1956 hőseinek hazaszeretetükért, tiszta áldozatos harcukért. No­vem­ber 4-én véget ért egy álom, a várva várt szabadság nem jött el, véres események követték, de 1956 világtörténelmi esemény volt, mely megindította az enyhülés folyamatát.” A konzul beszéde végén a szabadság nagyságát és fontosságát méltatta. Hangsúlyozta, hogy a szabadságot ma is, holnap is meg kell védeni, és ebben a munkában minden magyarra szükség van.

Dr. Orosz Ildikó, a II. RFKMF rektora, a konferencia házigazdája elmondta, hogy 1956 az itt élő magyarságnak egy olyan helyzetet hozott, amely reményt villantott fel. Hiszen a kárpátaljai magyarság a XX. században mindig egy más világban élt, mindig egy virtuális magyar világban élhette meg magyarságát. Azzal, hogy ’56-ban a kárpátaljai magyarok is cselekedtek, bizonyították, hogy ők is a magyar nemzet részét képezik – fogalmazott a rektor. „Ma korlátok nélkül beszéljünk a győzelemről, de emlékezzünk arra, hogy bár megtorlás következett, de jött egy enyhülés, hiszen a fagy kicsit oldódott – mindez köszönhető volt azoknak, akik október 23-án felemelték a lyukas zászlót” – mondta el Orosz Ildikó.

Az emlékező gondolatokat követően egyperces néma főhajtással adóztak az elhunyt ’56-os hősök emlékének.

Ezt követően dr. Sallai József, a Nagy Imre Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetének alelnöke beszédében elmondta: a történelemben csillagóráknak nevezik azokat a kitüntetett eseményeket, melyek meghatározóak egy nép, egy nemzet számára. Ilyen csillagóra az ’56-os forradalom, amely céljával, hatásával, tisztaságával, világcsodát kiváltó teljesítménnyel világhírű, maradandó forrás lett. Több volt ez magyar ügynél! Ezért dobogott a világ szíve 1956-ban Magyarországon – hangsúlyozta az alelnök. „A közös múlt emléke magunkba építve nemzetmegtartó és nemzetformáló erő, amely a jövőnket is megtartja. Az emlékezés erősítse meg bennünk az elhatározást, hogy a Nagy Imre és az 1956-os hősök, mártírok teste fölötti kis halmokat lelkünkben égi katedrálissá emeljük” – fogalmazott dr. Sallai József.

A konferencia megnyitója után a Kárpát-medencéből érkezett történész tudósoké, kutatóké, előadóké volt a szó, akik ’56-os kutatásaikat, tanulmányaikat osztották meg a nagyérdeművel. A tudományos szimpózium négy nagyobb témakört vizsgált: a délelőtti órákban 1956-ról általánosan, és a forradalomról hallhattak előadásokat a résztvevők.

A nívós eseménnyel egybekötve Magyarország Kormánya emlékünnepség keretén belül tüntette ki Milován Sándort, a KMKSZ tiszteletbeli elnökét, a kárpátaljai ’56-os események résztvevőjét. Áder János köztársasági elnök nevében Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke adta át a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést. A megható pillanatokat követően a konferencia második részében A megtorlás és 1956 a határon túltémakörökben mutatták be kutatásaikat az előadók. A konferencia egyik csúcspontja volt, amikor maga Milován Sándor, kárpátaljai ’56-os beszélt a helyi történésekről, eseményekről, saját élményeiről, nehézségeiről, hányattatásairól. Elmondta, hogy a kárpátaljai magyarság egy szikrája volt a nagy egésznek, a magyarság itt átérezte, hogy mi történt ott, Pesten. Beszélt a Kárpátalján élő más nemzetiségekről, hogy azok miként élték meg a szovjet diktatúrát. Hol hazugság van, ott hazugság van – mondta el Milován Sándor, aki azt mondta, hogy bár tudták, hogy a tankok ellen nincs sok esélyük, mégis a szikra ott volt bennük, hogy valamit tenni kell, a tűz lángja az ő szívükben is ott lobogott.

Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány irodaigazgatója, a konferencia szervezője kérdésünkre az esemény kapcsán elmondta, hogy Kárpátalja jelentős szerepet töltött be az ’56-os forradalom idején. Felvonulási terepként szolgált a szovjet tankoknak, Ungváron rendezkedett be az a politikai hadiszállás, amely kapcsolatot tartott fent Budapest és Moszkva között, és fogadta a deportáltakat a helyi börtönbe. Ugyanakkor bizonyos kárpátaljai magyar közösségek önszerveződve röplapterjesztéssel foglalkoztak. Az igazgató szerint a ma embere számára ’56 egyik üzenete, hogy a magyar nép sohasem adja fel a szabadságát, valamint a magyar egység, összetartozás jelképe.

A konferencián többek között dr. Rainer M. János, Széchenyi-díjas történész, az 1956-os Intézet főigazgatója, dr. M. Kiss Sándor professor emeritus, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese, dr. Palasik Mária, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Kutatási Osztályának osztályvezetője, Somlai Katalin, az 1956-os Intézet – Oral History Archívum munkatársa, dr. Sarusi Kiss Béla Mihály, Budapest Főváros Levéltárának főosztályvezetője tartottak előadást. A határon túli területekről Simon Attila, a Selye János Egyetem tanára arról beszélt, hogy Miért volt mozdulatlan Szlovákia és a szlovákiai magyarság 1956-ban?, Tófalvi Zoltán író, történész az erdélyi eseményekről, szervezkedésekről szólt, dr. Kovács Attila, a Ljubljanai Nemzetiségi Kutatóintézet munkatársa a Jugoszláviába érkezett ’56-os magyar menekültekről beszélt. Az eseményen állandó banner kiállítást lehetett megtekinteni az intézmény átriumában, amelyeken az 1956-os forradalomra vonatkozó digitalizált KGB-dokumentumok voltak láthatók. A tárlat szakmai összeállítói dr. Váradi Natália és Molnár D. István voltak.

A kétnapos eseményen részt vett többek között Fülöp Attila nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztéséért felelős kormánybiztos, Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul, Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, az ukrajnai parlament képviselője, Tilki Attila országgyűlési képviselő, Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök, Horkay László nyugalmazott református püspök, valamint egyházi, civil szervezetek és felsőoktatási intézmények képviselői. A rendezvényen jelen voltak a kárpátaljai ’56-os politikai foglyok, meghurcoltak, valamint hozzátartozóik.

A nagyszabású eseményt este színházi előadás követte, amelyen a főiskola színtársulata ’56-os tematikájú zenés emlékműsort adott elő „Mert a haza nem előadó” címmel. Az este további részében az autentikus népzenét játszó Sodró együttes adott koncertet.

A konferencia másnapján a résztvevők szakmai tanulmányúton vettek részt Ungváron: a KGB épületét és a börtönt tekintették meg, majd megkoszorúzták az ’56-osok emlékművét.

Váradi Enikő