Milyen volt a 2024-es esztendő?

Évértékelő beszélgetés a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorával

Évzáró, évértékelő beszélgetésre érkeztem Csernicskó Istvánhoz, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorához. Amikor azonban az udvariassági körök után feltettem a szokványos kérdést – Milyennek értékeli a főiskola 2024-es évét? –, ő a megszokottól eltérően indította a beszélgetést.

– Mi, oktatásban dolgozók, fura időrend szerint élünk. Most például évértékelő beszélgetésre érkezett hozzám, közel a naptári év végéhez, miközben a tanévnek – ami a tanítók, tanárok és oktatók munkáját és mindennapjait keretbe foglalja – még hátra van a fele. Lehet ugyan számvetést és leltárt készíteni, de azért nem árt észben tartani, hogy nálunk a tanévzáró az összegzés és számadás ideje.

– De azért összefoglalná, mi fontos történt ebben az évben a főiskolán? – próbálom tartani magam az eredeti elképzelésemhez, és egy hagyományos év végi interjú felé terelni a rektort.

– Még mindig, már csaknem három éve tart a gyilkos háború, és ez jelentősen befolyásolja az intézmény működését. Ahelyett, hogy a minőségi munkára koncentrálhatnánk, folyamatosan bővítenünk kell az óvóhelyeinket, mert másképp nem kapunk engedélyt a jelenléti oktatásra. Azon kell dolgoznunk, hogy valamiképp kivédjük a rendszeres áramszünetek okozta fennakadásokat, és az egyes ingatlanok jellegétől függően áramfejlesztőkkel, inverterekkel, akkumulátorokkal, vagy épp napelemek telepítésével próbáljuk elérni, hogy legyen áram, víz, fűtés, internet az épületeinkben. Eközben igyekszünk támogatni abban az oktatóinkat és hallgatóinkat, hogy élhessenek a törvény által biztosított jogukkal, és megkaphassák a halasztást a mozgósítás alól. Ilyen körülmények között sajnos csak a fennmaradó forrásokat és energiákat tudjuk a minőségbiztosításra, a képzési kínálat bővítésére, az oktatásra és kutatásra vagy a szakmai fejlődésre fordítani, pedig – felsőoktatási intézmény lévén – ezek az elsődleges feladataink.

– Ennek ellenére számos eredményre lehet büszke a főiskola. Ön például többször kijelentette az év során, hogy a beregszászi főiskola infrastrukturális és szakmai szinten is megérett arra, hogy egyetem legyen. Új szakokat sikerült beindítaniuk, növelték a hallgatói létszámot, a tudományos fokozattal és címmel rendelkező oktatók arányát, előre léptek a felsőoktatási rangsorokban.

– Ez valóban így van, s mindezekről a tanévzárón és a tanévnyitón is szó esett. Őszintén örülök az elért sikereknek, és hálás vagyok a munkatársaknak, hogy mindezt közösen elértük. Azonban az elején azzal kezdtem, hogy az oktatásban dolgozók számára a naptári év vége csupán azt jelenti, hogy a tanév fele még előttünk áll, s én inkább erre koncentrálok.

– Beszéljünk akkor arról, milyen tervek járnak a fejében, milyen feladatok elé néz a főiskola a tanév második felében.

– Hat képzési programunk akkreditációs eljárását kell eredményesen teljesítenünk a második szemeszterben. Ez komoly kihívás. Új szakok indításán dolgozunk a felsőoktatásban, az alapképzés szintjén, de ügyködnek a kollégáink azon is, hogy végre elindíthassuk az ukrajnai rendszerben működő szakképzést is, hiszen nemcsak értelmiségre, hanem jól felkészült kétkezi munkásokra és szakemberekre is nagy szükség van. Ezúton is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a továbbtanulni vágyók figyeljék a híreket, mert hamarosan olyan képzéseket fogunk meghirdetni a már jól ismertek mellett, amelyeket érdemes figyelembe venni, ha az ember fiatal, és a jövőjét tervezi. De változások várhatók a szakgimnázium területén is, ami azt jelenti, hogy nemcsak az érettségizőknek, hanem az általános iskola 9. osztályában végzős diákoknak és szüleiknek is érdemes követni a főiskolával és intézményeivel kapcsolatos híradásokat. Ugyanakkor természetesen a már megszokott szakokra is várjuk a felvételizőket.

– Eszerint a főiskola továbbra is lendületben van és halad előre.

– Sokkal hatékonyabban tudnánk dolgozni, ha végre béke volna, vagy ha legalább az állam és a hatóságok nem gördítenének mindenféle adminisztratív akadályokat elénk. Egész egyszerűen felháborító például, hogy 2024. december közepén még mindig nem ismertek pontosan a 2025. évi felsőoktatási felvételi részletei és követelményei. Az is érthetetlen, hogy ha Ukrajna az európai integráció útját választotta, akkor miért szabályozza túl az oktatási rendszerét. Megdöbbenve figyeljük például azokat az elképzeléseket, amelyek a felsőoktatásban a már meglévők mellé további központi felvételi vizsgákat írnak elő a mesterképzésekre, elzárva sok fiatalt attól, hogy magasabb szinten folytathassa tanulmányait. Az egyetemmé válásunkat és a tervezett doktori képzéseket például egyelőre azért sem indítottuk még el, mert az állam mesterségesen emel akadályokat a PhD képzésbe jelentkezők elé. Egyszerűen nevetséges például, hogy központi felvételi eljárást vezettek be a doktori szintre is. Az pedig egyértelműen és minden kétséget kizáróan diszkriminatív, hogy a nem állami felsőoktatási intézmények PhD képzéseire felvételt nyert férfi hallgatókat megfosztják attól a törvényben rögzített joguktól, hogy nappali tagozatos PhD hallgatóként tanulmányaik idejére halasztást kapjanak a mozgósítás alól. De az is nyilvánvalóan hátrányos megkülönböztetés, hogy a nem állami intézmények katonaköteles diákjai nem utazhatnak külföldre, miközben az állami egyetem hallgatói bizonyos feltételek mellett igen. Az ilyen és ehhez hasonló lépések arra késztetnek bennünket, hogy csak megfontoltan haladjunk előre. Bízunk abban, hogy hamarosan véget ér a háború, és akkor talán a józan ész kerül előtérbe, s a túlszabályozottságot felváltja az innováció és az intézményi autonómia elismerése és támogatása.

– Van-e esetleg hiányérzete valami miatt, mert nem sikerültek úgy a dolgok, ahogy szerette volna?

– Kisebb-nagyobb gondok és nehézségek minden területen adódhatnak. Ahol egyértelműen hiányérzetem van, az nem a főiskola és társintézményei működése, hanem a személyes kutatói teljesítményem. Mióta az intézményvezetői teendők és a reprezentációs feladatok töltik ki az időm legnagyobb részét, sem kutatásra, sem komoly publikációk előkészítésére nincs energiám és lehetőségem. Oktatóként viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy kutatóként szinte láthatatlan legyek, szóval e téren lemaradásban vagyok, ide jóval több energiát és időt kellene átcsoportosítanom.

– Biztosan akad olyan is, amit viszont egyértelmű sikerként értékel az év eseményei között.

– Összességében sikeres évünk volt, és ennek sok összetevője van, nehéz egyes elemeket vagy mozzanatokat kiemelni. Ha mégis példákat kell említenem, akkor a nemzetköziesítés terén elért eredményeink közül emelnék ki kettőt. Az első: sikeresen lezajlott a főiskola nemzetközi intézményi akkreditációjának monitoring eljárása, és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság – miután áttekintette a főiskola alaptevékenységét, működését, személyi és infrastrukturális ellátottságát, valamint belső minőségbiztosítási rendszerét – határozatában megállapította, hogy intézményünk jelentős fejlesztési lépéseket tett, tudatosabbá váltak a minőségfejlesztési folyamatok, és megerősítette a Rákóczi Főiskola intézményakkreditációját. A második: a magyarországi partner egyetemekkel kötött együttműködési megállapodások révén 2024 nyarán az első hallgatók már átvették az úgynevezett kettős képzések keretében megszerzett oklevelüket, ami azt jelenti, hogy a programba jelentkezett hallgatók egyidejűleg szerezhetik meg a beregszászi főiskola diplomáját és egy magyarországi egyetem diplomáját úgy, hogy szülőföldjükön folytatják a tanulmányaikat. Ez a lehetőség továbbra is működik, és folynak az egyeztetések arról, hogy újabb szakokkal bővüljön a kettős diploma program.

– Egyensúlyban emelt ki egy eseményt az intézmény működésének területéről, egyet pedig a hallgatók számára fontos események közül. Tudatosan törekszik a kiegyensúlyozottságra?

– A legkevésbé sem volt tervezett, hogy mit emelek ki, azt mondtam, ami eszembe jutott a 2024-es sikerek közül. De ha már a diákokat említette, érdemes kiemelni azt, hogy szorosabb lett az együttműködés a Hallgatói Önkormányzatok és a főiskola vezetése között. A HÖK aktivitása a Covid-19 világjárvány idején érthető módon visszaesett, majd mielőtt újra lendületet vehetett volna a diákélet, jött a háború. A tanév elején azonban új csapat vette át a Hallgatói Önkormányzatok vezetését, és – persze a lehetőségekhez mérten – végre újra van diákélet a főiskolán, amit én szintén a 2024-es év pozitív fejleményei között tartok számon.

– Megköszönve a beszélgetést, utolsó kérdésként arra volnék kíváncsi, mit remél az új, előttünk álló esztendőtől?

–  Legelsősorban azt, hogy véget érjen a háború, és az oktatásra és kutatásra, az intézményfejlesztésre összpontosíthassuk az energiáinkat. Ha végre béke lesz és békén hagynak minket, találunk magunknak feladatot, nem fogunk unatkozni.