Orosz Ildikó beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

Tisztelt egyházi és világi méltóságok! Kedves vendégeink, elsős és felsős diákok!

Készülve a mai napra kerestem azokat az ide illő gondolatokat, amit nagy elődök fogalmaztak meg. A fejemben minduntalan két nagy költőnk versei tolongtak, hiába próbáltam elhessegetni őket, József Attila: Levegőt és Radnóti: Töredékének néhány sora minduntalan visszatért és zakatolt a fejemben:

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg…

és

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek…
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

A versek, melyek a huszadik század harmincas, negyvenes éveiben születtek, pontos pszichológiai rajzot adnak az erőszakról, és sajnos ma is messze érő gondolatokat ébresztenek bennünk, pontosan érzékelik a kis ember életérzését. Sajnos ezen életérzések most is itt kavarognak bennünk, nem élünk unalmas éveket. Akik itt maradtunk, egyelőre kitartunk és tesszük a dolgunkat, megélve a szózat itt élned, halnod kell sorait. Egyre nagyobb kalandban van részünk, itthon, a kis távolról provinciának titulált vidéken. Mi kitartunk, és ahogy egy svéd politikus megfogalmazta: „Az élet csak annyi kitartást követel tőlünk, aminek birtokában vagyunk. Egyetlen hőstett létezik, ha nem futamodunk meg”.

Egyelőre nem látszik más megoldás, mint rátalálni saját hősi tettére, amihez bátorság kell.

Mi a bátorság?

Olyan érzelmi erőforrás, amely képessé teszi az embert, hogy az akaratereje gyakorlásával belső vagy külső akadályokkal szemben is elérje kitűzött céljait, olvashatjuk definícióként a szakirodalomban.

Nelson Mandela szerint pedig a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem leküzdése. A bátor ember nem az, aki nem fél, hanem, aki legyőzi a félelmet.

Bármelyik elemzést olvasom, egyre inkább megbizonyosodom, erre a kettőre van mindannyiunknak szüksége ahhoz, hogy tegyük a dolgunkatés mint gyakorló vagy leendő pedagógusok Szent-Györgyi Alberttel együtt imádkozzunk a gyermekekért.

„Uram, mentsd meg a gyermekeinket!

Mentsd meg értelmüket,
hogy romlottságunk ne rontsa meg őket!
Mentsd meg életüket, hogy fegyverek,
melyeket mások ellen kovácsolunk,
ne őket pusztítsák,
hogy jobbak lehessenek szüleiknél,
hogy építhessék önnön világukat,
a szépség, tisztesség, összhang,
jóakarat és méltányosság világát,
melyet a béke és a szeretet kormányoz.
Mindörökké!”

Beregszász, 2023. szeptember 23.