Orosz Ildikó ünnepi beszéde a KMPSZ központi tanévnyitó ünnepségén

Tisztelt vendégeink, egyházi és világi méltóságok, kedves kollégák!

Alig ért véget a hosszú, „forró” nyár, máris kezdődik az ősz, ami az ismert helyzet miatt valószínű szintén hosszú, „forró” lesz.

A múlt tanévnyitónkon, amely oly békésen, szeretetben, a testvéri egymásra találás jegyében kezdődött Nagyszelmencen, még nem is sejtettük, hogy milyen viharba keveredünk a tanévkezdés első hetében. Részleteznem nem kell, de röviden összefoglalnám a 2017. szeptember 5-én elfogadott a kisebbségek számára robbanásszerű hatással felérő oktatási törvény után keletkezett helyzetet, a robbanás okozta oktatáspolitikai hullámverést. A törvény szerzett jogainkat akarja visszavenni, lábbal tiporva Ukrajna Alkotmányát, számos hatályos törvényét, nemzetközi kötelezettségeit. A leginkább felháborító, hogy interpretációként mindezt azzal indokolják, hogy a törvény ezen cikkelye a kisebbségek, főleg a magyarok érdekeit szolgálja, és azért lett elfogadva, hogy „megfelelő” szinten tudjunk ukránul. A kulcskérdés viszont a megfelelő szint kifejezésen van. A kárpátaljai magyarok és a nemzeti kisebbségektől elvárt ukrán nyelvtudás szintje csak az anyanyelvi szint lehet. Az elvárásuk szerint az a jó kisebbségi ukrán állampolgár, aki nem beszél csak ukránul, azt is kijevi vagy lembergi stílusban, tájszólásban, anyanyelvén legfeljebb suttogva a konyhában és a hálószobában. Amikor felvetettük, hogy a probléma lényege a követelményrendszerből és ahhoz igazodó számonkérési eszközrendszer hiányából fakad, süket fülekre találtunk. Azért, hogy megtanuljunk ukránul, elsősorban nem arra van szükségünk, hogy elvegyék tőlünk a többi tárgy tanulásának jogát anyanyelvünkön, hanem olyan eszközökre lenne szükségünk, amelyek segítik az ukrán nyelv oktatását, amit immár 30 év, három évtized alatt nem sikerült az államnak megteremtenie.

Kénytelenek voltunk hadba állni és védeni mindazt, amit elértünk. Törvénytisztelő polgárként a jog és a törvényesség eszközeivel igyekszünk megvédeni, ami a miénk, amit az Alkotmány garantál számunkra. Álláspontunkat szóban és írásban is összefoglaltuk, és eljuttattuk a kérdésben megfelelő jogkörrel rendelkező illetékesekhez – nemegyszer. Legutóbb akkor nyújtottuk át javaslatainkat, mikor a nyár folyamán szakmai egyeztetésen vettünk részt az oktatási minisztérium képviselőjével. Egymás után két körben is zajlott egyeztetés, melyen részt vettek a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek, a KMKSZ, az UMDSZ, a Pedagógusszövetség. Szövetségünket rajtam kívül Szilágyi Lajos, Benedek Imre régióelnökök és Kántor József képviselte. Sajnos, a kompromisszumkészség minimális jelét tapasztaltuk, mert az általunk felvetett legcsekélyebb javaslatoknak is úgy sikerült érvényt szerezni, hogy faltörő kos erősségű érvekkel kellett előállni. Például a minisztérium végre elfogadta, hogy az ukránt második nyelvként kell tanítani azoknak, akiknek nem anyanyelvük az ukrán. Erre kidolgoztak egy európai normák szerinti rendszerű tanmenetet és követelményrendszert, amely számunkra is teljes mértékben elfogadható. Mikor szervezetünk üdvözölve ezt a lépést kérte, hogy szeptembertől alkalmazhassuk iskoláinkban, a minisztérium tárgyalásain kifejtették, hogy ezt nem számunkra készítették, hanem azok számára, aki Ukrajnába jönnek tanulni. Mi, akik már itt élünk, nem mérhetjük magunkat azokhoz, akik ezért az országért még semmit nem tettek: adót itt nem fizetnek, nem itt élnek, nem ezt a társadalmat építik. Nyílt kettős mérce. Egy külföldi, aki ukrán egyetemeken akar tanulni, annak elegendő egy adott szintet teljesíteni. Aki itt él, de nem ukrán, attól magasabb az elvárás. Ezt a kettős mércét azzal magyarázta a miniszter asszony, hogy az állampolgároktól magasabb szintet várnak el, és majd, ha le akarnak telepedni az itt tanulók, akkor tőlük is ezt fogják kérni, de addig is ők bekerülhetnek az egyetemekre, míg a mi gyermekeink, diákjaink nem, mert kiszórják, kirostálják őket az első vizsgán, amelyen a leendő ukrán filológusok mércéje szerint mérettetnek meg.

Míg tavasszal ígéretet kaptunk arra, hogy mindaddig, míg, az ukrán mint államnyelv tantantárgy programját és követelményrendszerét ki nem dolgozzák, végzőseink számára alacsonyabb ponthatárt állapítanak meg, mint az ukrán anyanyelvű érettségizők számára. Az ígéretből – ahogy a korábbiakból – nem lett semmi. Örülök, hogy ennek ellenére végzőseink aránylag jól teljesítettek a megmérettetésen. Gratulálok az iskoláinkban dolgozó pedagógusoknak, hogy diákjaik, ha nem is a fővárosi mércével mérve, de kárpátaljai viszonylatban zömében, a kárpátaljai 308 oktatási intézmény közül annak első felében van. A legjobb teljesítményt nyújtó magyar nyelvű oktatási intézmény a Péterfalvai Református Líceum volt ebben az évben, akik a 308 kárpátaljai oktatási intézmény közül a 42. helyen szerepelnek a rangsorban.

A ponthatár csökkentésével kapcsolatos kérdésünkre a tárgyaláson azt a választ kaptuk, hogy a módosításhoz kormánydöntésre van szükség.

Hasonlóan jártunk sokkal apróbb kérdésekben is. Amikor azt vetettük föl, hogy az ungvári szlovák iskola mintájára használhassuk a magyarországi ábécés könyveket, azt a választ kaptuk, hogy azt nem a minisztériumnál kell kezdeményezni, hanem egy másik oktatási cégnél.

Olyan érzése volt az embernek, mintha az oktatási minisztériumnak a tárgyaláson kívül nincs másra felhatalmazása, az oktatást befolyásoló részletkérdések megoldására nem tud érdemi hatással lenni. Az életünket befolyásoló és alapvető kérdések megoldását sem tuja felvállalni.

Így jártunk pl. az 1. osztály és első 4. osztály életét befolyásoló óratervekkel kapcsolatban. Azok számára, akik nem ismerik az ukrán oktatási rendszer sajátosságait, röviden összefoglalnám: az óratervek, amiket mi órahálóknak hívunk, határozzák meg azt a keretet, amelyben tevékenykedhet minden pedagógus, iskola, amit az állam finanszíroz, és ami bekerülhet az órarendbe. Az új ukrán iskola számára kidolgozott, szeptembertől életbe lépő nagy hanggal bevezetett hálóban legnagyobb megdöbbenésünkre nincs elkülönítve a nyelvi kompetenciára szánt órakeretben az anyanyelv a kisebbségek számára, azt a más nyelv oktatására szánt keret tartalmazza. Ezt továbbra is sértőnek tartjuk. Amikor felvetettük, hogy számunkra az anyanyelv nem idegen nyelv, nem más nyelv, azt a választ kaptuk, Ukrajna számára nem az. Ennek üzenete, hogy ránk bevándorló, betelepülő „gyüttmentekként” tekintenek, nem pedig őshonos, adófizető ukrán állampolgárokként. Ki is fejtette a miniszter asszony, hogy csak az a kisebbség lehet őshonos, amelynek nincs anyaországa, ezért csak a krimi tatárok azok. Arra az érvre, hogy a romáknak sincs anyaországa, és mégsem tekintik őshonosnak, nem kaptunk választ.

Az állami szabvány, standart szerint a nem a „más” nyelv keretszámon belül az oktatási intézmények határozhatják meg az arányokat az anyanyelv és az idegen nyelv között – mondták nekünk a minisztériumban. Erről szól az új oktatási törvény iskolai, oktatói szabadsága. Tudomásul véve a véleményt, a következő tárgyalásra benyújtottunk az állami szabványhoz igazodó, 1–4. osztályra vonatkozó óratervjavaslatot, amit gyakorló iskolák igazgatóival, pedagógusaival egyeztetve dolgoztunk ki. Tettük ezt úgy, ahogy más ukrajnai szakértők. Sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy míg másik két szakértő javaslata alternatívként megjelent a minisztérium honlapján, addig a miénket nem tették közzé. Felvetésünkre azt a választ kaptuk, hogy természetesen az iskolák használhatják, de ők csak olyat tehetnek a honlapra, amit oktatási intézmények nyújtottak be, mintha a két szakértő önálló intézmény lett volna. Egyébként az egyik szakértő óraterve elvesz órákat az idegen nyelv és az anyanyelvi keretből, ezzel kiszorítja az idegennyelv-oktatást a kisebbségek iskoláiból, hosszú távon még a nemzeti identitást őrző tantárgyakat is, mint a népismeret, a magyarság története, mert minden szabadon választható órát felhasznál az ukránra. Felvetettük azt is, hogy nem vagyunk ellene, és a szülők sem elleneznék, ha az ukránt magasabb óraszámban tanulnák az iskoláinkban, de az ne az anyanyelv rovására történjen, hanem plusz megterhelés legyen, amit az állam megfizet. Erre úgy reagált a minisztérium, hogy a gyermeket megterhelni heti plusz 2 vagy 3 tanórával nem szabad, mert nem felel meg az egészségügyi előírásoknak, legfeljebb, ha áttérnénk a hatnapos munkahétre. Tehát a minisztérium logikája szerint a gyermek egészségére az nem hatna, ha elveszünk tőle egy szabadnapot, amelyen kikapcsolódhat és relaxálódhat, csak az, ha heti két-három pluszórával növeljük a megterhelését.

A múlt hét híre az volt, hogy annak ellenére, hogy állítólag az iskolák hatásköre az óratervek kidolgozása – a szabvány alapján, jól bevált, a kommunizmusból ismert gyakorlat szerint –, egyes helyeken rájuk akarják erőltetni az emelt számú ukrán mintaóratervet. Ennek természetesen azonnal elejét kell venni, hangot adni nemtetszésünknek, s nagyon remélem, az igazgatók és a tanárok, kicsinyes járási funkcionáriusok nyomásának nem engednek, és kiállnak az ukrán oktatási törvény által garantált iskolai alkotói szabadság gyakorlása mellett, és kidolgozzák saját, a gyermekek érdekeit, anyanyelvi és idegennyelvi fejlődését arányosan segítő óratervüket. Felhívom a jelenlevő igazgatók figyelmét arra, hogy aki vállalja és szeretné ezt segíteni, tegye közzé mint alternatívát.

A kettős mérce alkalmazását tapasztaltuk akkor is, amikor kiálltunk a magyarországi ábécéskönyvek használata mellett. A kisebbségi főosztályvezető elmondta, hogy mi ne mérjük magunkat az ukrajnai szlovákokhoz, mert ők olyan kevesen vannak, hogy nekik meg lehet ezt engedni. Féltették gyermekeinket attól, hogy a magyar ábécéskönyvek tele lesznek magyar állami jelképekkel, ahogy a szlovák könyvekben megtalálhatók a szlovák jelképek, de egyébként is nekik erre nincs ráhatásuk, a tankönyvek adaptálásával egy másik intézet foglalkozik. Végül a Kárpátaljai Pedagógus-továbbképző Intézet és a beregszászi fiókintézetének közreműködésével benyújtottuk a könyv honosítását, amire pozitív válasz érkezett. Egyébként meg kell állapítani, hogy a magyarországi tankönyvek a gyermekek korához igazodva készültek, s abban az első osztályban nincs erőltetett állami szimbolika, mint ahogy az az ukrán, orosz, szovjet vagy szlovák elsős tankönyvekben található. Mértékkel jelenik meg mint egyetemes magyar jelkép, a kokárda. Itt szeretném megköszönni a közreműködőknek a segítséget: az engedélyeztetést a továbbképző intézetnek és munkatársainak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának, hogy felvállalták a költségek előteremtését a pluszmegrendeléshez. Nagy szükség van rá, mert a nyári ígéretekkel ellentétben nemhogy szeptember elsejére nem készültek el a tankönyvek, de lehet decemberre sem fognak. Az ukrán tankönyvek is csak novemberre várhatók, majd utána kezdődhet azok fordítása.

A Pedagógusszövetség a tárgyalások során részletesen írásban kifejtve benyújtotta az ukrán nyelv oktatásával és a nemzeti identitás megőrzésével kapcsolatos javaslatait, melyhez ütemtervet is készített. Véleményünket angol, ukrán és magyar nyelven eljuttattuk az EU-s és NATO-tagországok nagyköveteihez annak érdekében, hogy reális képet kapjanak rólunk. Ugyanis egyelőre nem csitult, sőt még talán élesedik az a provokatív, magyarellenes kampány, ami uralja az országos médiát, irányítja a rólunk kialakult képet Európában és a világon. Erről győződtem meg a nyár folyamán, mikor találkoztam a V4-ek nagykövetségeinek képviselőivel Beregszászban, az amerikai nagykövet asszonnyal vagy a minap a New York Times tudósítójával.

De hagyjuk ezt a témát, mert ahogy Placid atya túlélési szabályai tartják: Ne dramatizáljuk helyzetünket, mert a végén elveszítjük életerőnket, és naponta találjunk valami jót, amiért érdemes élni, és tudjuk azt is, hogy ha bezárul előttünk egy ajtó az Úristen nyit másikat, vagy ahogy Széchenyi tartotta: „Isten embernek soha nem segít közvetlenül, de mindig csak közvetve…” Ilyen közvetett isteni segítség jött ebben az évben is számunkra a magyar állam irányából. Köszönjük, és vegyük sorjába ezeket:

A magyar kormány Kárpát-medencei óvodafejlesztési programjának köszönhetően 8 óvodában végeztünk kisebb-nagyobb munkálatokat, 42 óvodában teljes körű felújítást, melyek közül 9 vár az ünnepélyes átadásra. A 2. ütem keretében 15 óvodában zajlanak munkálatok. 9 településen vásároltunk épületet óvodának, ahol az átminősítés és az engedélyek beszerzése zajlik. Minden magyar óvoda, függetlenül attól, hogy a felújítása a KMPSZ feladata vagy a program kárpátaljai lebonyolításában részt vevő egyházaké volt, kapott szövetségünktől módszertani csomagot, technikai felszerelést.

Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma által támogatott Keleti Partnerség Ukrajna 2017/2018 – fejlesztési együttműködés Kárpátalján című projekt megvalósításában a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány (elnöke: Brenzovics László) lebonyolítóként működik közre. A folyamatban lévő projektben a 17 objektum közül 9 oktatási intézmény fejlesztésére kerül sor:

– a Nevetlenfalui Középiskola épületének tetőcseréje

– a Gyulai Általános Iskolában a födém, a tető, tetőcsatorna cseréjére, belső felújítása

– a Verbőci Középiskola régi épületében az ablakok cseréje

– a Tiszapéterfalvai Gyermek Művészeti Iskola ablakcseréje

– a Homoki Általános Iskola épületének tető- és tetőcsatorna cseréje

– az Ungvári Gyermek Művészeti Iskolában belső felújítási munkálatai

– a Csongori Magyar Tannyelvű Általános Iskola étkezdéjének felújítása

– a Técsői Hollósy Simon Magyar Tannyelvű Középiskolában a tornaterem-felújítása

Az ősz folyamán, a támogatás második részletének folyósítása esetén kerül sor a Fornosi Általános Iskola fűtési rendszerének korszerűsítésére.

ELKEZDŐDÖTT A BÁZISISKOLÁK FELÚJÍTÁSA. Erről kicsit részletesebben beszámolok, hiszen sokan először hallanak erről.

Az új ukrán oktatási törvény olyan előírásokat tartalmaz, amely számos iskola bezárásához vezethet.  Lesznek olyan oktatási intézmények, melyeket lefokozhatnak, amennyiben nem felelnek meg az előírásoknak, vagy összevonják őket más, legközelebbi ukrán oktatási intézménnyel. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség felmérte a helyzetet és kidolgozott egy koncepciót, amely az oktatási intézményhálózat racionális megőrzésére irányul. A koncepció az óvodák, elemi és általános iskolák mellett a középiskolák vonatkozásában is tartalmaz ajánlásokat. A középiskolák ott maradhatnak meg, ahol megfelelnek a feltételeknek (például vannak szaktantermeik, laborjaik, tornatermük stb.). Ezt nem fogja tudni teljesíteni mindegyik intézmény, ezért önkéntes alapon, a magyar érdekeknek megfelelően esetleges körzetesítésekre is szükség lehet, ha eljön annak az ideje. Célszerű, hogy régiónként legyenek nagyobb körzeteket ellátó elméleti líceumok, úgynevezett bázisiskolák, melyeket a jelenlegi középiskolák fejlesztésével lehet kialakítani.

2017 decemberében Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány elnöke azzal a kéréssel fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságához, hogy lehetőség szerint támogassák a kárpátaljai magyar nyelvű oktatási hálózat fennmaradása érdekében a bázisiskolák felújítását. A kérés pozitív visszhangra talált a magyar kormánynál, így már az idei nyári szünetben elkezdődhettek a felújítások. A Bázisiskolák felújítása program megvalósítására a támogatást a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány között létrejött támogatási szerződés alapján biztosítja a Magyarország Kormánya. A program keretében újultak meg eddig:

– a Felső-Tisza-Vidéken az Aknaszlatinai 3. Sz. Bolyai János Középiskola

– a Beregszászi járásban a Kaszonyi Középiskola

– az Ungvári járásban a Nagydobronyi Középiskola

– az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskola főépülete

Ezekben az intézményekben szeptembertől jobb és egészségesebb körülmények között kezdhették meg az új tanévet a tanulók, oktatók. A program tovább folytatódik, tervezett futamideje 2019 végéig tart. Elindításáért köszönet illeti: Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkárságát, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-t, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítványt, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséget, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget.

A kárpátaljai magyar pedagógusok, szülők és gyerekek nevében köszönöm a magyar államnak, a miniszterelnökségnek, Orbán Viktor miniszterelnöknek, a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának és vezetőjének, Potápi Árpádnak, a Kárpát-medencei óvodaprogram kormánybiztosának, Grezsa Istvánnak, a Gazdasági és Külügyminisztériumnak és vezetőjének, Szijjártó Péternek a támogatást és a kiállást mellettünk. Köszönöm a KMFJA elnökének, Brenzovics Lászlónak és Vass Ilonának a sikeres megvalósítást.

Sok támogatást kaptunk az Emberi Erőforrás Minisztériumától is.

A támogatásukkal idén is megvalósult a KMPSZ által majd két évtizede szervezett Kárpátaljai Nyári Kölcsey Pedagógusakadéma, melyen ebben az évben 222-en vehettek részt. Az itt szervezett 40 órás tanfolyam beszámít az ukrán kötelező továbbképzési rendszerbe.

A KMPSZ 6 szülőföldi nyári táborában 270 gyerek vehetett részt.

A 8 magyarországi akkreditált továbbképzésen 33 kárpátaljai pedagógusnak volt lehetősége mélyíteni tudását.

Magyarországi táboroztatáson, Zánkán, 2018. július 15. – 2018. augusztus 24. között, 6 turnusban 50 magyar tannyelvű iskolából 880 gyerek nyaralhatott 120 kísérőtanár felügyelete mellett. 14 ukrán iskolából, ahol a magyart idegen nyelvként tanulják, 440 gyerek és 60 kísérőtanár vehetett részt. Köszönet az élményekért a támogatóknak: a magyar kormánynak, az EMMI-nek, a cserkészszövetségnek. Ezúton szeretném megköszönni a sikeres lebonyolítást a KMPSZ munkatársainak: Fodor Évának, Rádik Erikának,  Báder Ottónak, Kovács Juditnak, és a Henkel-cégnek is, akik szolgáltatóként pontosan teljesítették feladataikat, minden felmerülő problémát megoldottak.

Az EMMI támogatásával megjelentek a módszertani kiadványaink, az Irka gyermeklapunk és a Közoktatás. Ebben az évben végre sikerült kiadni a  Magyar nép története című segédtankönyvet a kárpátaljai magyar iskolák számára.

Mire is számíthatunk a következő tanévben? Mit mondjak Önöknek? A tavalyi kezdés után minden kiszámíthatatlan. A helyzetről most a világirodalom egyik remekét idézhetem kissé átírva, hogy: keleten a helyzet változatlan, de idézhetnék A tanú filmből is, hogy: a nemzetközi helyzet fokozódik. Nemcsak „forró” őszünk, de „forró” telünk és tavaszunk is lesz, mert az államelnöki és parlamenti választások a legrosszabbat fogják kihozni a politikai erőkből. Korábban is tapasztaltuk a választások alatt, a győzelem érdekében gátlástalan módon fognak viselkedni a különböző erők, és a politikai technológiának nevezett, de már a kommunista világban is gyakorolt eszközökkel mindent elkövetnek majd, hogy saját játékszerévé tegyék a pedagógusokat, iskolaigazgatókat. Úgy tűnik, továbbra is az oktatási rendszer emberi erőforrásának felhasználásával fognak a győzelemre törekedni, ezért rátok, kedves kollégák és igazgatók, erős nyomás fog nehezedni minden politikai irányból, nem csak jobbról vagy balról.

Ennek a szele már megcsapta a nyáron a Nagyszőlősi járás igazgatóit. Kissé lassan értették meg a helyzetüket az igazgatók, mikor a bizalom jegyében a járási oktatási osztály frissen kinevezett vezetője arra kérte őket, hogy keltezés nélkül írják meg felmondólevelüket, és sokan meg is tették, majd rádöbbentek ennek lényegére. Akik nem írták meg, azok másnap teljes körű átvilágítást kaptak. A történet most jó véget ért, de amennyiben nem álltok résen, és egy pillanatra meginogtok, nem gondolva végig a következményeket, a felétek irányuló „kérések” teljesítése hamar zsarolhatóvá tesz benneteket. Ezért legyetek óvatosak, vigyázzatok magatokra, kapaszkodjatok egymásba, és azokat hallgassátok bizalommal, akik valóban őszintén támogatnak benneteket.

Ez az év a magyar iskolák számára arról fog szólni, hogy megpróbálnak minket, magyar oktatási intézményekben dolgozó tanítókat, igazgatókat a jól bevált módszerrel megosztani – azaz ez már most is folyamatban van –, de egyre inkább tapasztalhatjuk saját bőrünkön a „szalámipolitika” minden eszközét. Itt szeretném megköszöni mindenkinek, aki itt van, de azoknak is, akik nincsenek itt, de részt vettek a magyar gyerekek, szülők érdekeinek képviseletében azokon a tárgyalásokon, ahol feletteseikkel szembe kellett menni. Kívánom, hogy a következő évben a vállalt feladatainkat a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás megőrzése érdekében hasonló erővel, összetartásban folytassuk, hogy szembe tudjunk nézni unokáinkkal, és ne mi legyünk azok, akikkel véget ért a magyar nyelvű oktatás a vidéken.

A felvázolt helyzethez képest mondhatom, nem állunk rosszul. Az első osztályban az elvándorlás és a romló demográfiai helyzet ellenére mintegy kétezer gyerek kezdi meg tanulmányait magyar tagozaton. A pontos adatok majd szeptember 15. után lesznek. Iskoláinkból 39 pedagógus hiányzik. A legnagyobb hiány ukrán szakos tanárból van.

Erőt, egészséget és Isten segedelmét kérem mindannyiunkra e nemes ügyért folytatott küzdelemben.

A 2018/2019-es tanévet megnyitom.

Beregszász, 2018. szeptember 8.

dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke