Szili Katalin beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

Tisztelt Államtitkár Asszony, Elnök Asszony, Rektor Úr, Főkonzul Úr, Püspök Úr, Polgármester Úr!

Kedves Hallgatók, Hozzátartozók! Hölgyeim és uraim!

Szeptember hava van, melyet őszelőnek, vagy Szent-Mihály havának is szoktak nevezni, de hívtak a betakarítások okán Földanya havának is. Mára már e hónap teljesen összeforrt az iskolakezdéssel. Így történik ez ma is a 2024/2025-ös tanév megnyitásakor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

A mai nap ünnep.

Ünnep, a kárpátaljai magyar felsőoktatás ünnepe, hiszen éppen 30 esztendeje született meg a gondolat a kárpátaljai felsőoktatási képzés megteremtésére. Akkor az oktatás a Nyíregyházi Főiskola Speciális Képzéseként indult. Ez volt az első építő kocka lerakása, a fundamentum megteremtése. Aztán 1996-tól, a hivatalos engedélyek birtokában vette az önálló felsőoktatás működése kezdetét.

Ünnep ez a nap az alapítóknak, mert immár majd három évtizednyi évnyitó jelzi, hogy helyes döntést hoztak az intézmény létrehozásakor. Ahogy az írás mondja, “az a kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett“. A főiskola a kárpátaljai magyarság életének olyan sarokköve, súlypontja, gerince, melyen az egész közösség jelene és jövője nyugszik.

Ünnep ez a nap az újonnan belépő hallgatók számára, mert a főiskola polgárává válásukkal egy olyan közösség tagjai lettek, ahol a versenyképes tudás megszerzése az elsődleges.

Ünnep ez a nap az egész kárpátaljai magyar közösségnek, hiszen a jövő értelmisége kerül ki e falak közül. Az az értelmiség, mely megtartja a nemzetet, formálja a világot. Az értelmiségnek azonban felelőssége is nagy nem csak a nemzet, hanem kisebb közössége iránt is. Az irány, amit mutat erkölcsi felelősséggel is jár.

De fontos az egész magyarságnak, hogy vannak olyan nemzeti intézményei, melyek az identitás megőrzésének, a megmaradásnak a bázisai.

Ünnep ez a nap a szülőknek, nagyszülőknek, hiszen büszkék gyermekeikre, Ők azok, akik áldozatvállalásukkal a majdani diploma megszerzésében támogatják Önöket.

Ferenc pápa úgy fogalmazott “a felsőoktatási intézmények a reménység laboratóriumai“.

E laboratóriumban oktatók küldetése, hogy a rejtett magokat felszínre hozzák, a tanítványok tudását termőre fordítsák, s ennek eredményeként a hallgatók megtalálják boldogulásukat. Ez adja a reményt, hogy e rohamosan változó világban szilárd erkölcsi iránytűjüket megőrizve biztos kézzel kormányozzák a rájuk bízottak sorsát.

Tisztelt leendő elsőéves hallgatók!

Most önökhöz fordulok. Egy – a háború árnyékában kitett közösség tagjaiként kezdik meg tanulmányaikat a főiskolán. Ma új lehetőségek nyílnak, és tele vannak kíváncsisággal, hogy felfedezzék az Önök előtt álló kihívásokat, érdemes tehát néhány gondolat erejéig megállni.

Ez a közösség olyan, mintegy nagy család, amely nem csak tudást, biztonságot ad a mai időkben, hanem tartást és küzdeni tudást is. Egyben a szülőföld megbecsülésére, szeretetére nevel. Ez az iskola segíti Önöket, hogy megszilárdítsák gyökereiket, hisz ez fogja meghatározni egész életüket, bárhova kerülnek is az életben, ezek az évek meghatározóak lesznek egész életükben.

A kommunikáció, kooperáció, kreativitás és készségek biztosíthatják a változásokhoz való alkalmazkodás képességét, és azt, hogy váratlan helyzetekben, ismeretlen körülmények között is meg tudják őrizni azt az egyensúlyukat, szilárdságukat, amit az alma materben kaptak.

A mi feladatunk az anyaországban, hogy felelősen, minden eszközzel segítsük Önöket ezen az úton. A vezetőiknek itt szeretném megköszönni, külön Orosz Ildikó elnök asszonynak és Csernicskó István rektor úrnak, és valamennyi rákóczis tanárnak a fáradhatatlan munkát, a kitartó küzdelmet. A tudományos közösség sokszínűsége és a tanítás iránti szenvedélye segít abban, hogy a hallgatók ne csak elméleti tudásra, hanem gyakorlati tapasztalatokra is szert tegyenek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ember a közösségi oldalakon akaratlanul is beleakad bölcsességekbe. A minap olvastam egy ilyet, melyet útravalóul megosztanék Önökkel: „Célozd meg a Holdat, s ha elhibázod is, biztosan a csillagok közt landolsz!”

Kívánok Önöknek céljaik eléréséhez elhivatottságot, állhatatosságot, közösségük megbecsülését, küzdelmeikhez kitartást!

Kívánok Önöknek mielőbbi békét szülőföldjükön, és sikeres munkát az új iskolai esztendőre!

Köszönöm, hogy meghallgattak!